I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Őrülten vonzott az a nő, aki pokollá is tette egyben az életemet. De valahol talán hagytam is neki mindezt, és mégsem. Szerettem és gyűlöltem őt egyszerre. Egy apró kicsit hajszál választotta el egymástól a két érzelmet. Egyensúlyoztam a kettő között, akár egy pallón végigsétálva, hogy a szemébe nézzek a krokodilnak: ő nyer vagy én? Leesek, egyenesen a torkában, majd a gyomrában végzem, vagy fent maradok? Netán kivágom magam még a gyomrából is. Azonban most a vágy győzött, nem a szeretet vagy a gyűlölet. Nem akartam, hogy az agyamat teljességgel elborítsa az a különös köd, amit ez a nő a kezében lévő hatalommal rám fúj. Mégis fogtam a kezét és úgy szlalomoztunk ki a könyvtárból, mint két kisgyerek – és utáltam a gyerekeket. Jó érzés töltött el, melegség volt a mellkasomban, olyan, amit rég éreztem. Kegyetlen világ. Talán egy üveg rumot kellett volna vennem ahelyett, hogy beszélgetésbe elegyedek ezzel a nővel. Jól tudtam, hogy a vesztembe rohanok. Egy nap nem kevés – egy éjszaka pedig már-már sok. Hiba. Hibát követek el, ha felviszem magamhoz? Újra beengedem a hajó falai közé, hogy aztán ki tudja mi legyen a vége. Csendben haladtunk, a kezét azonban csak több, mint az út felénél engedtem el, mikor is észbe kaptam. Tényleg megfelel nekem, ha holnap ugyanúgy a pokolra kívánjuk majd egymást? - Csak a hölgy után – Böktem a fejemmel a hajó fából összetákolt lépcsője felé, hogy menjen csak előre. Én körbenéztem, majd néhány másodperc után követtem, miközben előkaptam a kulcsomat a belső zsebemből. Utolérve őt ajtót nyitottam és újra előreengedtem. – Megkínálhatlak valamivel? – A valami szigorúan rumot takart, de nem akartam hamar a tudtára adni. Úgyis ismert már, talán nem lepődik meg, ha ez a rossz szokásom megmaradt. Az ajtót behúztam magunk után és kulcsra zártam. Nem akartam, hogy bárki is zavarjon minket. Akár kért a felkínált italból, akár nem, én előszedtem a rejtett tartalékomat és töltöttem. – Rég jártál itt, Nestia… - Tekintetemet rajta felejtve fürkésztem őt.
Legutóbbi képek
໒ 
