Eden & Rosemary

Choose your Barbie

Ha a lelkesedésem mértékére lehetne jelzőt aggatni, akkor a végtelenségiget használnám. Hogy miért? Mert az energiáim együtt vibrálnak a környezetével, egymásra való kölcsönhatásban spannolnak fel, amelynek az az eredménye, hogy az aurám egyenértékűvé válik egy mindent elsöprő hurrikánéval. Én tervezek senkit levenni a lábáról, mégis a lendület, amellyel közlekedem mások számára talán riasztó lehet.
- Ugye? Elképesztő! Azt hittem, hogy kifogytak a rózsaszín festékből, szóval ez biztosan valami varázslat lehet – pillantok végig a csarnokon lelkesen. Csak a mellettem álló megszólalására lassítok egy kicsit a gondolataim tempóján, hogy aztán halványan mosolyogva válaszoljak neki: - Igazad van, de szerintem ezzel a filmre akartak utalni leginkább. Eléggé ikonikus lett.
És valóban a film remekül összefoglalja, hogy milyen érzés a mai világban nőnek lenni, legfőképpen pedig anyának. Az utóbbit még nem volt szerencsém megtapasztalni, de látva anyukámat, akinek háziasszonyként, anyaként, feleségként és dolgozó nőként is meg kell állnia a helyét a mindennapokban, valahol meg tudom érteni azokat, akiknek ekkora teher szakad a nyakába. Én semmit nem érzek annak, a mentalitásomat úgy formáltam az évek során, hogy minden egy megoldandó probléma, vagy kihívás legyen a szememben, így többé nem lehet elkeseríteni. Volt egy időszakom, amikor nem találtam a boldogságomat, vagy éppen a helyemet a világban, ekkor gondolkoztam el azon, miként kellene helyesen állni a világhoz.
A komolyabb gondolatmenetemből azonban nem jut a mellettem állónak, sőt a komor gondolatokat hamar elnyomja a felismerés, amikor realizálom, hogy pontosan ki is áll mellettem. Imádom a tartalmat, amelyet generál, így az örömöm hatalmas mosolyként csapódik le az arcomon, hiszen egyfajta álom válik valóra ezzel a találkozóval számomra.
- Jaj, ne haragudj! – kérek elnézést egy zavart mosoly kíséretében, hiszen aki nincs hozzászokva a kiszámíthatatlanságomhoz, annak valóban sértik a fülét az ilyesfajta megnyilvánulásaim. – Nem szeretném, hogy süket legyél, csak nagyon örülök, hogy eljöttél.
- Ha arra gondolsz, aki animációs sorozatot készít a YouTube-ra, akkor én vagyok az. – Fogalmam sincs pontosan kire gondol, hiszen a platform eléggé telített, és kicsit nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen lány követné a történetemet. Mármint, megtisztelő lenne, csak úgy gondolom, hogy a világom talán egy cseppet különbözik az övétől.
- Rosemary, Rosemary Holloway - nyújtom a kezemet a bemutatkozás során sebtében hozzácsapva a vezetéknevemet is. Nem mintha bármit is jelentene, csupán időnként eszembe jutnak bizonyos illemszabályok, amelyeket hajlamos vagyok átugrani izgatottságomban. Épp ezért fordulhat elő az is, hogy szinte lerohanom a kérdéseimmel, amit ő szóvá is tesz. Nem veszem zokon, sőt, épp ellenkezőleg, hálásan pillantok rá, és egy mély lélegzetvétellel rendszerezem a gondolataimat.
- Igen, de nyugodtan szólj rám, ha sok lennék. Ha nem vagyok energikus, akkor hajlamos lennék bedepizni, ezért pörgök mindig. – Magyarázom talán kicsit sután, hogy miért tűnhetek ennyire fárasztónak, amely nem a világ ellen szól, csupán tudom, hogy ha szédítő iramot diktálok, akkor nincs esélye a rossz gondolatoknak a fejembe férkőzni.
- Szóval, ha láttad a filmet, akkor mi a véleményed róla? – Teszem fel ismét az egyik korábbi kérdésemet, ügyelve arra, hogy ne fűzzek hozzá további kommenteket, így neki is lehetősége adódjon válaszolni. Szeretnénk tényleg kellemesen elbeszélgetni vele, így igazodok az ő igényeihez. Nem azért, mert be akarnék vágódni nála, szimplán csak figyelek az embertársaimra.

••• youtube

Eden & Rosemary

Choose your Barbie

Ahogy belépek a con területére nem tudom megállni, hogy ne ámuldozzak a helyszínen. Ha a filmforgatása miatt hiánycikké vált a rózsaszín festék, akkor tuti, hogy a szervezők munkája után is meggyűlik a baja azoknak, akik ilyen színű holmikat szeretnének vásárolni. Még szerencse, hogy az én ruhatáram tele van színes, tarka ruhadarabokkal, így inkább az okoz nehézséget, hogy a tucatnyi pink, babarózsaszín, vattacukor, cseresznyevirág és még sorolhatnám a végtelenségig, azt hogy milyen árnyalatú ruháim közül kiválasszam a legmegfelelőbbet.
Imádom ezt a csajos közeget, pedig még csak nem is engednek be embereket, amíg mindenki meg nem érkezik. Bőven a nyitás előtt állunk, így viszonylag hamar egymásra találunk az egyik szervezővel, Wenával, aki volt olyan cuki, és gondolt rám, amikor influenszereket kerestek az eseményre. Széles mosollyal ölelem meg a nőt, hogy aztán kiskutya módjára loholjak utána, miközben ő magyaráz nekem és megmutatja a terepet.
Végül az egyik pódium mögött hagy magamra egy másik lánnyal egyetemben, akiről nem tudom eldönteni, hogy melyik Barbie szerepét kapta. Korábban kitöltettek velem egy tesztet, és az Elnök Barbie jött ki nekem eredményként, így ennek megfelelően igazítottam a szettemet.
- Úristen! El sem hiszem, hogy a helyszínen mindent rózsaszínre csináltak! Annyira szupi! – lelkendezek a másik lány mellett. Először nem esik le, hogy mellé állítottak, de amikor tudatosul bennem, hogy Eden Azaeniához van szerencsém. Amikor pedig feldolgozom ezt az információt olyan éles sikkantással reagálom le a személyét, hogy talán a csarnok is visszhangzik tőle.
- Annyira szuper, hogy itt vagy! Nagyon nagy inspiráció vagy számomra és imádom a tevékenységedet! – rohanom le szinte lányt a rajongásommal, pedig esküszöm nem vagyok zaklató, csupán értékelem mások tehetségét és néhány fogást, trükköt az ő videói alapján sajátítottam el.
- Mondd csak, te melyik Barbie lettél? Láttad már a filmet amúgy, és ha igen, akkor mi a véleményed róla? Mit gondolsz, sokan eljönnek majd a rendezvényre? – bombázom további kérdésekkel, hiszen teljesen fellelkesülök attól, hogy mellé lettem beosztva. Remélem, hogy a Barbie-rajongók is épp ilyen lelkesedéssel fognak majd köszönteni minket, vagy legalább is, díjazni fogják mindezt, amelyet ezen a rendezvényen képviseltetni szeretnénk.

••• youtube