Miután megálltunk a motorral, szemeim Kylian tekitnetére suhantak, hogy olvashassam gondolatait. A motor zúgása még mindig a fülemben csengett, ahogy ő lesegített a kétkerekű démonról. A mosolya, amely ajkaira kúszott, elárulta, hogy ő is épp ugyanannyira élvezte a korábbi száguldozást, mint én.
Viccelődő kérdésére csak szélesebb mosolyt küldök felé. A további szavaimat még tartogatom későbbre, egyelőre megadom neki a pillanat varázsát, hogy már idáig sikerült eljutnia velem. Nem mindennapi, hogy a kuncsaftjaim apartmanjában kössek ki. Hagytam, hogy derekamra simított keze a lakás belseje felé vezessen. A szavai, melyeket fülemhez hajolva suttogott, ígéretett rejtettek, miszerint itt, ezen a helyen önmagunk lehetünk, szabadon és korlátok nélkül. Itt nem voltak főnökök, sem civilek, akik beleszólhattak a dolgainkba. S épp ettől volt olyannyira izgalmas!
Figyelem, ahogy az ajtónál Kylian kikapja a kulcsokat zsebéből, majd ügyesen megtalálja a kulcslyukat. Úgy tűnik nem itattam le túlzottan, ez egész jó hír, ám amikor rögtön felkínálja a lakásban található italok széles választékát, tudom jól, hogy nem fogja sokáig húzni. Főleg akkor nem, ha én választom ki a ma esti különlegességet.
Szemeim végigsiklottak a pulton sorakozó italokon, de még nem döntöttem el, hogy valóban a készletéhez akarok-e nyúlni. Ettől függetlenül egész szabadnak éreztem itt magam, hiába léptem be a négy fal közé. Itt bármi megtörténhetett. És senki, de senki nem szólhatott bele.
Tovább hagytam, hogy érintsen. Hogy hajamat a fülem mögé tűrje, majd kívánkozó kérdést súghasson a fülembe. Ajkaim egyre szélesebb mosolyt tükröztek. Én nem voltam se macska, se démon. Inkább valami egészen más. Egy rejtélyes múltú nő, aki szeretett a szavakkal játszani, mint mások a kártyával. Mindig is tudtam, miként csavarjam el a férfiak fejét. De Kylian más volt. Betöretlen és kitartó. Volt benne valami, ami egészen magával ragadó volt és felkeltette a figyelmemet.
- Talán. - feleltem egy titokzatos mosollyal. - De ne feledd Kylian, hogy a játékban én vagyok a mester. Itt, ebben a lakásban én döntöm el, hogy mikor ugrunk át játékból a valóságba. - fordulok ezúttal felé, s karjaimat átvetve vállain húzom le magamhoz, mialatt egy-két lépést téve a kanapéra borulok.
- Ez az este csak rólunk szól, cicafiú. A lehetőségek tárháza végtelen. Mi lesz az első lépésed, hm? Keversz nekem egy italt, vagy itt és most megmutatod mekkora férfi tudsz lenni? - kihívó mosolyom és szenvedéllyes teli tekintetem árulkodó volt. Tudhatta miért jöttem a lakására. Az pedig nem a sakk miatt volt.

Celeste & Kylian

we are chaos and balance.

 Valamennyit sikerül józanodnom azért ameddig Celestére várok. Már magam sem tudom biztosan, hogy mitől is érzem magamat kótyagosabbnak.
A piától vagy pedig Celestétől.
Olyan lehetek, mint egy hűséges kölyökkutya bármennyire is becézzen cicafiúnak. Hisz bármi történjék visszatérek hozzá csak azért, hogy vele lehessek.
Akármit is mondjon ő számomra az a nő, aki kihúzott egy olyan spirálból, amibe majdnem teljesen belefulladtam.
Egy igazi kis démon, szépen lassan az ujjai közé csavart én pedig törleszkedek hozzá akár egy házimacska.
Tehát megvárva őt motorral viszem el most magamhoz. Hiszen ez szólt a megbeszéltekben. Majd később, ha nem akarna ott aludni haza viszem. Addigra talán valamelyest kimegy az alkohol a szervezetemből.
Hiszen mégsem akarom az életét kockáztatni azzal, hogy kikössünk egy olyan helyzetben motorral, ami cseppet sem biztonságos.
Leszállva veszem le a sisakomat majd őt is lesegítem a kétkerekű démoni járgányról. Egyik munkatársam mindig ezzel viccelődik becenévként a motoromra.
Mosoly kúszik az ajkaimra.
- Csak elraboltak, nem igaz? – viccelődöm egy kicsit. Minimum büszke vagyok erre így hát finoman derekára simítom kezemet, hogy elinduljunk befelé. A füléhez hajolok.
- Itt ihatsz is és nem fog csúnyán nézni a főnök sem. Se rád, se rám… - egy féloldalas mosoly jelenik meg ajkaimon jelenleg. Az ajtónál kikapom a kulcsokat a zsebemből és szerencsére sikerül azonnal megtalálni a kulcslyukat.
Marha gáz lett volna, ha elejtem vagy félre nyúlok.
- Érezd magadat otthon! Mit innál? Pezsgő? Whisky? Valami más, van egy pár alkohol ott a pultnál. – mutatok a nappali felé. Ezt szeretem ebben a lakásban.
Levéve a bőrzsdekimet egyelőre a kanapé karfájára dobom és nyújtózkodom. Nem tudom mit tartogat számunkra a mai nap vagy éppen a hét, de most ezeket a perceket kiszeretném vele teljes mértékben élvezni.
Csak ő és én, nincs másik kliens, nincs főnök. Az pedig, hogy mi történik a négy fal között csak ránk tartozik. Háta mögé lépek végül és haját finoman a fülcimpája mögé igazítom, így hajolok a füléhez.
- Ideje macska és démont játszani? – kérdezem tőle mormogva, finoman suttogva a fülébe.

330 szó