Csendesen lapozgatom a legújabb könyvtári szerzeményemet, mialatt Bloomcrown és Frostcall határában parkolok. A lábaim a műszerfalon pihennek, én pedig kényelmesen hátradőlt állapotban támasztom az ülés támláját. Megint valami ócska, roggyant könyvet kölcsönöztem ki, csak azért, hogy találhassak valami információt Aszúravárosról. De ezek a fata morgana-i emberkék nem igazán tudnak sokat az ördög városáról. Türelmetlenül dobolok ujjaimmal a könyv borítóján, melyben a kínai mitológiai történések sorakoznak fel előttem. Szó esik benne az Őskáoszról, Az ember teremtéséről, A Világfáról, A Kívánsághídról... Hm...
Feljebb ülök az ülésben, lábaimat is levágom a gáz- és fékpedál mellé, majd előrébb dőlve vizslatom a sorokat tovább.
- A következő Eón... - ajkaim széles mosolyra húzódnak. Eszembe jut az a démon lány, Verta, akit legutóbb fuvaroztam át Aszúravárosán, hogy elérhesse a hidat. Az új kor kezdetével neki is esélye nyílt arra, hogy elhagyja a várost és visszatérhessen az élők soraiba, immáron megtisztult karmával. Vajon megtalálta az ő Blancáját?- Ahj, ezt a várost is igazán megtisztíthatná valami. - sanyarú arccal csukom össze a könyvemet, majd a sebváltóra markolok, indulásra készen.


Hihetetlen, hogy milyen körforgásszerű napokat élek át. Amióta pedig visszatértek az emlékeim, csak még nehezebb átvészelni ezt a földi poklot. Hiszen az élők között ragadtam, de valamiért nem voltam képes alkalmazkodni hozzájuk. Már megszoktam Aszúraváros sötét kis utcáit, melyeket én uraltam. Ez a világ tele volt élettel, amihez nem voltam hozzászokva. Kezdve a keleti oldalon lévő jóga oktatóval, Fa Hai vezetésével, aki roppant irritáló alak, hiába tanítja miként nyugtasd le a belső chi-d és vágd át magad zen-be. Meg aztán ott voltak a Közösségi Központ vezetői és Solana, aki a városért vált felelőssé. Tehát Keleten zajlott az élet, ezért is volt ez a kedvenc helyem, ha vezetni kellett és néha még remek utaspartnerekre is akadtam. Főként Sisu társaságát élveztem, tele volt élettel és humorral, ami mindig feldobta az uncsibb napokat.
-Mozgás! Mozgás! Ha nem akarjátok, hogy hátra hagyjam a hátsótokat és a busz után kelljen futnotok, akkor még most felszálltok! - nyűgösen nyúlok el a helyemen, mialatt Bloomcrown Vadászegyesületétől szedem fel a koszos, bűzlő vadászok csoportját. Na nem mintha a buszom patyolat tiszta volna, de azért még van orrom, hogy kiszagoljam az izzadt, portól retkes testüket. Jobban kedvelném, ha az eltévedt démoni lelkeket kellene szállítgatnom ide-oda Aszúravárosában, az sokkal murisabb és több is az izgalom benne. Egy hétköznapi járgány korántsem tud olyan trükköket, mint az én kezesbárány masinám odaátról.


Igazából sosem számolom meg mennyi energiaital szükséges egy nap túléléséhez, de a maival biztosan rekordot döntöttem. Az utasaim is kellemetlenül fárasztóak voltak, ezért sem bánom, hogy végre a déli oldalon horgonyozhatok le egy kicsit, ahol a napsütötte partot nyaldossák azok a végtelen hullámok. Néha eltűnődök azon, hogy vajon milyen távolságokra lehetnek más országok, hisz' képtelenség, hogy csak mi vagyunk ezen a szigeten egyedül. Bár az északi oldalon túlt még nem pásztáztam annyira, ott túlságosan is hideg van és szét fagy a fenekem. Nem véletlen lökdösök ki mindenkit a buszomból, amikor odaérünk. Az a fagyos levegő borzasztóan rossz hatással van a hangulatomra! Csak remélni merem, hogy az a kis diákcsoport, akikre bukkantam nem akarnak majd északi kiruccanó bulit szervezni. Oda kelleni fog a forralt bor...nem az energiaital.


Bár nagyon erősen imádkoztam azért, hogy ne kelljen északra mennem, azt hiszem a holnapi nappal valamiért oda fog sodorni a szél. Valamiféle belső megérzés, meg aztán ott van az a két gyermek, Futaba és Kou, akiknek szükségük volna egy kettes időtöltésre, még ha a tanáruk, Kyouko nem is szívlelné az én támogatásomat. Ettől függetlenül akadt még északon jó pár fiatal, akiknek szükségük lett volna egy kiadós nyaralásra. Vagy telelésre? Fene se tudja minek hívjam ezt a jégbe burkolt csodavárost. Miyo ragyogó természetéhez viszont nem volt való egy a búskomor, zord világ, de sosem erősködtem, amikor neki vagy a barátjának kellett adnom egy-két fuvart vissza, pedig megtehettem volna, hogy a déli partvonalon hagyom őket. De akkor vajon visszasétáltak volna?


Otthon mindig csend és nyugalom fogadott, habár a szomszédban lévő ékszerüzlet forgalma mindig is keserű érzéseket váltott ki belőlem. Fogalmam sincs mi volt olyan hiperszuper abban a boltban, ahol többnyire csak csilivili ékszerekkel kereskedhettek méregdrága áron. Ráadásul az üzlet vezetője is roppant...hogy is mondjam? Nehéz esetnek tűnt. Ravasznak, számítónak, ugyanakkor volt benne valami csábító varázs, ami végett mindig bámultam rá ki az ablakon keresztül. Biztos voltam benne, hogy már láttam valahol, ám ebben a pokolian furcsa világban nem tudtam összehasonlítani az arcát senkiével. Verta, Blanca, Baoqing Róka, Simon... Esetleg a harmadik hadnagy? A lista végtelen volt és még abban sem lehettem biztos, hogy azok, akik valaha megjárták az ördög városát, itt kötöttek ki velem együtt. Hiszen nekem is évekbe telt mire rájöttem mi valós és mi nem.


Roppant fáradtan dőlök el a rozoga kis kanapém párnáin, melyeket már megannyi alkalommal foltoztam össze. Nem voltak a legtartósabb darabok, de a célnak megszolgáltak és nekem nagyon minimális luxus faktorra volt szükségem ahhoz, hogy túléljem. A hétköznapokban amúgy is megszokottá vált a négy extra végtag, melyekkel leginkább otthon ügyeskedek, tekintve, hogy a lakásomon túl élők hátborzongatónak találnák a mutációmat. Holott ha tudnák miféle lényeket láttam már odaát... A lófejű bikától bizonyára már ájulnának.
Jót mosolygok ezen és kicsit fel is kuncogok, ahogy karjaimat a fejem alá tűröm. A plafont elemezgetve ismét a gondolataim mélyébe rántódok. Még ha mulatságosnak is tartom a körülöttem lévők tudatlanságát, kezdem egy kicsit egyedül érezni magam. A titkaimmal, a tudásommal, a nyitottságommal... Nincs senki, akivel ezeket meg tudnám osztani, ráadásul tuti dilisnek néznének, azzal meg csak a buszos karrieremnek ártanék. Fogalmam sincs mit tegyek, de ha még egy évet így kell lehúznom, akkor biztosan be fogok csavarodni.


A világunk amúgy is tele volt rejtélyekkel és sötétséggel. Fata Morgana ugyanakkor egy olyan világot teremtett, amely különösebb volt bármely másiknál. Egyre jobban piszkálta a kíváncsiságomat, hogy vajon milyen titkok mélyére bukkanhatok az idő múlásával. És a falak vajon valaha leborulnak mások előtt is?
Arra eszmélek fel, hogy idegességemben a fekete körömlakkomat vakarászom le a körmeim felületéről. Frusztrált fújtatást hallatok, miután jobban megfigyelem az általam okozott károkat. A reggeli első teendőm az lesz, hogy újra kenem, mert így vállalhatatlan vagyok. Bár be kell vallani, ez is divatszerű... Kopott körömlakk... Menő!


✦ A buszodnak köszönhetően képes vagy minden égtájra eljutni, ott jelensz meg vele, ahol szükség van rád.
✦ A járművedet csak te tudod operálni, ugyanis a kezelőfelület egyáltalán nem hétköznapi. A vezérlőpult tele van gombokkal, kapcsokkal és fémkarokkal, amikhez szükséged van jó pár extra végtagra. Négy kart tudsz növeszteni, amivel a mesebeli pók démon formádat imitálod. Ebben a formádban sokkal ügyesebben tudsz vezetni, még ha a képességed felfedezése előtt is ügyesen megoldottad ezt a nyolc végtag nélkül.