Everything starts with a dream...

Egy számomra ismeretlen helyen voltam. Nem emlékszem semmire sem, még arra sem, hogy én ki vagyok. Nem tudom a nevemet, sem azt, hogy honnan jöttem. Mégis az ott élő emberek nem voltak undokok vagy elutasítóak velem szemben, sőt. Igazából mindegyik csodált engem, leginkább a szépségem miatt, amit nem igazán értettem akkor.
Viszont történt valami, ami furán hatott rám, ami valamilyen emlékszerű képet okozott nekem. Ketrecekbe és kosarakba kígyók voltak zárva, akik pedig beszélni kezdtek hozzám.
-Úrnőm!
-Segíts kérlek!
-Szabadíts ki minket!
-Segíts!
Folyamatosan ezeket a szavakat ismételték és nem értettem, hogy miért én vagyok az egyetlen, aki ezt érti és a többi ember miért nem.
Viszont ahogy ezek a hangok visszhangoznak a fejemben, ekkor képek ugrottak be, de nem tudtam, hogy mi az, mindemellett a fejem fájni kezdett és úgy éreztem, hogy pánik rohamot fogok kapni.


-Elég… Elég. Elég! - ordítok fel és hátrálni kezdek, hogy minél távolabb lehessek tőlük, hogy a hangok elmúljanak és ne halljam őket, de ekkor érzem, hogy rosszul lépek és lezuhanok. Viszont nem szakadékba esek bele, ha nem egy nagy fehér ürességbe. Ahogyan felfelé pillantok még cseresznyevirág szirmokat is látok, amik szintén ebbe a végtelen fehér mélységbe hullanak, szinte már körbe ölelve engem.
Nem tudom, hogy mi lehet ez, vagy hogy hol vagyok…de úgy érzem, hogy itt a vég.


*beep* *beep* *beep*

Az ébresztő hangjára kelek fel, jobban mondva felriadok. Hirtelen ülök fel az ágyamban és körbe nézek.
-Fhu, oké, nincs baj. Itthon vagyok. - nyugtatom meg szépen lassan magamat, közben veszek egy nagy és mély levegőt, utána pedig kifújom azt. Egyre több és furább álmokat látok. Némelyik emléknek tűnik, ami szép és meleg érzéssel tölt el, némelyik pedig furcsa, titokzatos, azok pedig rossz érzést keltenek bennem, mint a mostani is.
Végül összeszedem magam, megmosakszom, eszem egy kis reggelit, hogy ne éhgyomorral legyek, majd felöltözök és elindulok a Közösségi Központ felé. Egyébként az Outcasts' Club-ban dolgozom, de néha önkéntesként szoktam segíteni Hablatynak és Astridnak. Ott néha Seannel is összefutok, amikor épp arra fele van munkája vagy csak engem akar látni. Néha olyan érzésem van, hogy szándékosan kideríti, hogy mikor megyek oda dolgozni, de aztán lehet csak beképzelem.
Seant mondjuk onnan is ismerem, hogy Verta és Dudou barátja, így amikor velük mozdulok ki valahova a négy fal közül, akkor legtöbbször négyesben szoktunk lenni, ám mostanában a testvérem és Dudou furán viselkednek, mintha szándékosan kettesben akarnának hagyni. Nem igazán értem, hogy miért, mert ha az igaz, hogy egy nőcsábász és emiatt inkább elkerültem őt, aminek Verta is örült eleinte. Amúgy sem szereti, ha valaki, aki férfi, túl közel kerül hozzám. Emiatt mondjuk van, hogy vannak nézeteltéréseink, illetve más dolgokban is előfordul, de ettől függetlenül mindig számíthatunk a másikra.
Mindemellett úgy érzem, hogy nekem várnom kell valakire, aki egyszer igazán fontos lesz nekem… Addig nem akarok a szerelemmel foglalkozni.


Most egy újabb kellemes álomban vagyok. Jelenleg a testvéremmel sétálok, egy esernyőt fogva közösen. Beszélgetünk közben és jól érezzük magunkat. Ez kellemes és megnyugtató.
Hirtelen egy férfi mellett sétálunk el és a hajtűt direkt elejtem, majd tovább sétálunk. Mind a kettőnknek volt egy megérzése, ami remélhetőleg hamarosan kiderül, hogy jó volt-e vagy sem. Viszont nekem valami azt súgja, hogy ő az, akit kerestem.


-Kisasszony? Kérem várjon! - hallom meg hirtelen a távolból. -Kisasszony? Kisasszony! Elejtette a hajtűjét!
Amikor, már közelebb hallom a hangját, megállok, így a testvérem is megáll mellettem. Legelőször ő fordul félig hátra, majd lágyan, halkan felkuncog. Erre mosolyra húznám az ajkaimat, de még nem szabad. Lassan megfordulok a férfi irányába és erre, már lágy mosolyra húzom az ajkaimat.
-Köszönöm, uram. - majd még szélesebb mosoly ül ki ajkaimra.
Mindig, amikor róla álmodok, van egy olyan érzésem, hogy tudnom kéne, hogy ki ő és mi köze van hozzám. Sőt, talán…talán még azt is ki merem jelenteni, hogy tudom, hogy ki ő.


Viszont ebben az életben újra meg kell találjam őt, de fogalmam sincs, hogy hol kezdhetném…


✦ Fel tudod venni mesebeli kígyó alakod.
✦ Amint megszerzed magadnak a hajtűdet képes leszel ideiglenesen lemásolni valaki másnak a képességét azonban ez emlékvesztéssel járhat. (Maximum két játék erejéig él a lemásolt képesség.)
✦ Képes vagy telekinézisre és annak köszönhetően rövid távon repülni is.