Hol vagy, Robin Hood?! Úgy volt, találkozunk, de aztán történt valami. Az erdőben rohanok, szedem a lábaimat, ahogy csak tudom és érzem, valami baj van. Mindenki mondta, hogy történni fog valami, de senki sem számított arra, hogy valamiféle káosz készül kitörni. Félek, rettenetesen félek és nem vagy sehol, Robin! De azt is tudom, hogy ha nem is velem vagy, most pontosan ott vagy, ahol lenned kell: segítesz valakinek. Bár az is lehet, hogy Cassim vett rá megint valami mocskos dologra, ugye? Mindegy, csak gyere már… találjunk egymásra, hisz akkor nem fogok ennyire félni!
Kilépek a fák takarásából az ösvényre, egy pillanatra megállva és körültekintve. Káosz uralkodik mindenhol, mindenki fejvesztve menekül, rohan, de senki sem tudja, pontosan hová.
Veszek egy mély levegőt és tovább futok, ezúttal ha lehet, gyorsabban, mint eddig. Kiszúrom Robin Hood-ot a távolban, így elmosolyodom, megnyugszok. A lépteim is lassulnak, ahogy a lila szoknyámat igazítom, majd fogom feljebb, hogy ne lépjek rá. Szabad jobbommal odaintek neki, remélve, hogy észrevesz. Odakiáltok neki.
- Robin Hood! – De nem hall, messze vagyok tőle, nagyon messze és a tömeg sem segít azon, hogy meghalljon engem. Próbálok tovább igyekezni, de történik valami, amit felfogni sem tudok. Sikoltanék, de nem jön ki hang a torkomon.
Összeesek, de még a mellkasomhoz kapva kitapintok valami nedveset. Nem merek odanézni, csak iszonyú lassan, miközben a fájdalom átjárja a testem: a saját vérem köszön vissza a tenyeremről. Pánikba esek, a könnyem is kicsordul.
- Robin… én… sajnálom… - A világ elsötétül előttem és nekem fogalmam sincs róla, mi történik ezután.


Néhány hete történt, hogy felébredtem – azóta minden annyira más. Mintha az érzelmeimet kiszipolyozták volna: az életvidám lánynak hűlt helye lett és a mosolyomnak is. Klucky pedig nem győzi ezt hangoztatni nekem, különösen azóta, hogy már kinézett nekem egy fiút is. Tudnám, miért akar ennyire eladni engem is – én nem egy tollasütő vagyok, akinek gazda kell. De mást sem hallok tőle, csak azt, hogy Izé ilyen helyes és olyan udvarias, meg jólelkű. Rendben van, de ez engem jelenleg nem érdekel.
Az sokkal inkább zavar, hogy nem értem, a Robin Hoodhoz fűződő emlékeim miért hagynak ennyire hidegen. Szerettem őt, tudom, emlékszem arra is, hogy rohantam hozzá, mielőtt az átok lecsapott. Bár amikor ott a saját véremmel néztem farkasszemet, azt hittem, meghalok. Valami történt azonban, ami átlökött engem ide.
Az életemet megtarthattam, de az érzéseimet nem. Mégis mi a pokol ez? Legszívesebben sikítanék, de mint akkor: most sem jön ki hang a torkomon.
Na és ki is rúgna Klucky, ha elkezdenék őrült mód viselkedni. Amúgy a nevelő anyám, kedvelem, tényleg, csak most sok, ahogy rám telepszik.
- Marian, nincs mese, találkoznod kell vele. Már megbeszéltem Mrs. Addams-el, hogy holnap együtt vacsorázol Izével – Most ez komoly? A tekintetemmel ölni lehetne, de ez nem zavarja Kluckyt.
- Agrh… - Morgom, de ennél többet nem fűzök hozzá. Utálom, hogy beleszól ebbe az egészbe, de nem vághatom a fejéhez, hogy valaki mással kéne lennem, hisz azt sem tudom, itt van-e egyáltalán. És az sem biztos, hogy az érzéseimet megtalálom még valaha. Mintha blokkolva lenne bennem minden, ami valaha is ahhoz a rókához kötött.
- Egyébként ideje lenne összeszedned magad, mostanában nagyon búskomor lettél. Történt valami, Marian? – Érdeklődik, de csak legyintek. Úgysem értené. Én sem értek semmit sem.


A tükörbe nézve habár önmagamat látom, hol a róka alakomat, hol pedig az emberit, mégsem érzem azt, hogy önmagam vagyok. Amit látok, az csupán árnyéka régi boldog, mosolygós önmagamnak. Megérintem a tükörképemet, majd nagyot sóhajtok. A kép átvált, hirtelen mintha a múltam egy jelenete elevenedne fel a tükörben. Robin Hoodot látom, ahogy egyre távolodik tőlem. Borzasztó érzés nem érezni semmit ennek kapcsán. Mégis mi folyik itt?
Kopognak. Elpillantok lomhán a fürdőszoba ajtó felé, várakozón.
- Marian! Elkészültél? Indulnod kéne, tudod, nem illik egy hölgynek elkésnie a randevújáról! – Mintha én akarnám ezt az egészet, úgy vágja mindezt a fejemhez.
- Mindjárt kész vagyok, igen. Ne aggódj – Felelem neki, miközben a mosdókagylón támaszkodok meg. Újra a tükörbe nézek, már nem látom a rókát, csak magamat. Egy mosolyt erőltetek magamra, hátha én magam is elhiszem, képes vagyok boldog lenni. Végtére is, randim lesz, ha tetszik, ha nem.
Reménykedem benne, hogy egy kicsit legalább jól fogom magamat érezni Izével.
Azzal azonban nem számolok, hogy első randiból lány kérés lesz és mindez egy elrendezett házasság felé sodor. Megfojtanak ezek a láncok, a kötelességek... de nincs beleszólásom. Sosem volt.

*Scorenson: A vezetéknévvel tisztelgek Marian előző kapcsolata előtt, hisz az itteni világban Robin Hood neve Romulus Scoresbin.


✦ Fel tudom venni a mesebeli róka alakomat.
✦ Túl tudok járni bárki eszén, hiszen ravasz vagyok.