Szereplők:

Gazdag úr: Kifinomult, cinikus férfi, aki a vagyona és társadalmi helyzete mögé bújik. Élvezettel figyeli a körülötte élők vergődését és kétségbeesését, ám a felszíni közöny mögött sötét, szinte beteges kíváncsiság húzódik. Minden egyes beszélgetése egy árnyalt játék: mintha saját tükörképére bukkant volna Szegény úrban, akit hol szórakozva, hol elismeréssel figyel, miközben sosem állítja le a mélybe vezető úton.

Szegény úr: Egy megkeseredett, becsvágyó férfi, akit gyermekkori sérelmei és a társadalmi igazságtalanságok nyomasztanak. Miközben gyűlöli a gazdagokat, vágyik az ő életükre, és mindent megtesz, hogy a felszínre emelkedjen, akár bűn árán is. Lassan egyre mélyebbre süllyed a gonoszságban és az önzésben, mígnem a tettei visszafordíthatatlanokká válnak. Bár kezdetben csak a társadalmi emelkedésért küzd, a történet végére saját sötét ösztönei rabjává válik.

Miss Victoria: Egy fiatal, ártatlan lány, Szegény úr újabb áldozata.

Első felvonás
(A színpad hátterében egy hatalmas kúria sötét árnyéka vetül egy kis házra. Gazdag úr és Szegény úr egymással szemben állnak.)

Gazdag úr: Sajnálom, ami az apjával történt.

Szegény úr: Valóban?

Gazdag úr: Nem. Nem mondhatnám.

Szegény úr: Rögtön gondoltam. Maguk gazdagok aztán tényleg bármit megtehetnek, nem igaz?

Gazdag úr: Bármit nem, de a semmit… a semmit egészen jól űzöm, barátom.

Szegény úr: Nem igazság. Az apám egész életében olyanokat szolgált, mint ön – tisztességgel! És mire ment vele?!

Gazdag úr: Hát, éppen nem valami sokra. Ha engem kérdez, a tisztesség lesz a gond. Az manapság már nem divat, legfeljebb a bolondok hiszik, hogy hajlongással és alázattal majd egyszer ők is a világ tetején találhatják magukat.

Szegény úr: Az én apám soha sem akart a világ tetején állni, ő csak végig akarta dolgozni az éveit békességben. Szerette a kúriát, szerette az urait. Gyakran vitt magával, együtt játszhattam a gazdag gyerekekkel, annyira szerették az én apámat!

Gazdag úr: Szerették? Haha, ne mondja! Mégis az első adandó alkalommal kirúgták őt. Micsoda szégyen lehetett! Az anyja gondoskodott ezután a családról, nem? Jól tudom, hogy mosónő volt? Milyen pórias!

Szegény úr: Mit tud maga?!

Gazdag úr: Oh, én sok mindent tudok, barátom! Nem azért, mert kell, hanem mert szörnyen unatkozom, tudja? Annyi pénzem van, hogy nem tudom, mire költsem el.

Szegény úr: Az jó lehet…

Gazdag úr: Igen, meglehetősen kényelmes. Szeretne így élni, nem igaz?

Szegény úr: Ki ne szeretne?

Gazdag úr: De maga más. Maga tenne is érte. Látom a szemében.

Szegény úr: Mit lát a szememben?

Gazdag úr: Valami rettenetes sötétséget, ami változtatni fog a sorsán.

Második felvonás
(A színpadon fiatal Barkis jelenik meg egy gazdag ház szolgájaként. Gazdag Úr és Szegény Úr újra beszélgetni kezdenek.)

Gazdag úr: Nem néztem volna ki önből. A lopások még hagyján, csoda, hogy nem bukott le, de ez elég nagy meggondolatlanság.

Szegény úr: Miért mosolyog?

Gazdag úr: Mert már látom, mi lesz a vége. Ön börtönbe megy, vagy párbajra fogják kötelezni.

Szegény úr: A Kisasszony nem hagyja. Szeret engem.

Gazdag úr: Vagy úgy! És mondja csak, ön is szereti őt? Mert innen nézve ez inkább kihasználásnak néz ki. Csak nem úgy döntött, hogy bosszút áll az elszenvedett sérelmekért? Nem ezek az emberek bántak mostohán az ön apjával.

Szegény úr: Nem látok különbséget, minden gazdag egyforma.

Gazdag úr: Mégis közénk vágyódik… ez mókás! Kérem, folytassa!

Szegény úr: Megtenné, hogy nem élvezkedik a nyomoromon?!

Gazdag úr: Nyomorúságosnak érzi a helyzetét? Van ennek valami köze ahhoz, hogy a kedvese újabban kínosan gyanakvó?

Szegény úr: Nos, valóban volt egy elhamarkodott tettem, de ki tudtam magyarázni, nem sejthet semmit.

Gazdag úr: Úgy gondolja?

Szegény úr: Tévedek talán?

Gazdag úr: Én azt honnan tudjam? A maga kedvese.

Harmadik felvonás
(Sötét tónusú színpad a birtok parkjában. Szegény úr kissé zilált, vizes egyenruhában, remegő kézzel fogad el egy ezüst dobozból kínált cigarettát.)

Gazdag úr: Újra a tett helyszínén?

Szegény úr: Maga szerint ez vicces?

Gazdag úr: Cseppet sem. De ma épp elég sírás-rivás volt, nem? Jut is eszembe, hadd gratuláljak a pazarul kivitelezett gonosz tervéhez! Életemben nem láttam még ilyen megható alakítást, pedig sokat járok az operába!

Szegény úr: Az nem színjáték volt! Tényleg megszakadt a szívem.

Gazdag úr: A szíve?! Van magának olyan? Hiszen megfojtotta szerencsétlen lányt. Aztán levonszolta a tóhoz, telepakolta a zsebeit kövekkel. Ilyet csak aljas gyilkosok tesznek!

Szegény úr: Nem így történt! A Kisasszony bánatos volt! Gyermeket várt – a gyermekemet! El akartunk szökni, de a szentem képtelen volt a családja megvetését elviselni. Ő fojtotta magát vízbe!

Gazdag úr: Na, ne mondja már! Azt mondja meg, hogy akkor honnan a csudából tudta, hogy a tó mélyén van? Átkutattak mindent, már sötétedett, amikor maga hősiesen – üvöltve – a vízbe vetette magát.

Szegény úr: Csak… csak megéreztem. Egyszerűen megéreztem.

Gazdag úr: Persze. Hogyne.

Szegény úr: Mit akar?

Gazdag úr: Mondtam. Csak gratulálni. Olyan megható volt a jelenet, ahogy szegény párát ringatta, hogy egy pillanatra még én is meghatódtam. Csak aztán eszembe jutott a korábbi beszélgetésünk. A lány sejtett valamit, én megmondtam. Nem látott más kiutat?

Szegény úr: Nem! Az nem úgy volt! Nem tudom, mi történt… Fenyegetett! Fel akart jelenteni, azt mondta, jobban teszem, ha mielőbb elhagyom a birtokot, mert reggel vadászni fognak rám. Én… dühös lettem. Megijedtem. Megfojtottam.

Gazdag úr: Nem semmi.

Szegény úr: Hát nem is vet meg ezért? Gyilkos vagyok!

Gazdag úr: És még mi? Mi van a zsebében?

(Szegény úr a zsebébe nyúl, gyűrött pénzt és egy drágának tűnő ékszert húz elő.)

Szegény úr: Ezt az apja adta. Miután kitombolta magát elküldött, de… azt mondta, a lánya azt akarná, hogy ez az enyém legyen. A pénzt meg a fájdalmamra adta.

Gazdag úr: Ez már valami.

Negyedik felvonás
(Néhány évvel később újra összefutnak. A színpad egy baljós erdőre hasonlít, a fények alulról világítják meg Szegény úr arcát, aki így öregebbnek tűnik. Még mindig sármos, de van valami hátborzongató az arcán.)

Gazdag úr: A régi rossz szokások…

Szegény úr: Arra céloz, hogy újra a bűntett helyszínén vagyok, vagy hogy megöltem a lányt?

Gazdag úr: Is-is. Valami megváltozott magán. Ez már hányadik?

Szegény úr: Nem tudom. Egy ideje nem számolom.

Gazdag úr: Még mindig szereti magába bolondítani őket mielőtt az életükre tör?

Szegény úr: Nem mondanám, hogy “szeretem”. De könnyebb így. Így azt teszik, amit mondok nekik.

Gazdag úr: Ennek mit ígért?

Szegény úr: Hogy elveszem és együtt megszökünk. Az apja nem volt olyan naiv, nem tehettem mást.

Gazdag úr: A szokásos... Eszébe jutott más lehetőség is?

Szegény úr: Nem mondhatnám.

Gazdag úr: Félelmetes.

Ötödik felvonás
(Kilenc évvel később Szegény úr és Gazdag úr újra összetalálkoznak egy szürke városban, ahol halszag terjeng.)

Szegény úr: Maga aztán levakarhatatlan egy alak.

Gazdag úr: Megzavartam talán a… pontosan mit is művel?

Szegény úr: Mi köze hozzá?

Gazdag úr: Hát, jó. Legalább azt mondja el, mit bámulunk! Na, ne legyen már ilyen önző! Hiszen olyan jó barátja vagyok!

Szegény úr: A barátom?

Gazdag úr: Hát, igen! Egyszer sem adtam fel magát, pedig egy ideje követem a gaztetteit!

Szegény úr: De nem azért, mert a barátom. Csak unatkozik.

Gazdag úr: Lényegtelen. Szóval, mi olyan érdekes azon a házon?

Szegény úr: Evergloték gazdagok. Van egy lányuk, Miss Victoria.

Gazdag úr: Ah, így már sejtem. No, de egy pillanat! Én hallottam már ezt a nevet! Őt nem az az újgazdag Van Dort kölyök jegyzi el?

Szegény úr: Tudja, ez a legjobb! A kölyök szőrén-szálán eltűnt. Megijedt a felelősségtől, vagy tudom is én.

Gazdag úr: És gondolom, boldogan lép elő, mint daliás megmentő, huh?

Szegény úr: Sosem hagynám, hogy folt essen egy tisztességes kisasszonyon.

Gazdag úr: Szóval ezért kedveli a fojtogatást. Az nem hagy foltot.

Szegény úr: Tudja, kár, hogy a pénzén nem tud humorérzéket vásárolni. Nagy kár.

Gazdag úr: Ha ez egy komédia lenne, jobban oda tettem volna magam! De úgy döntött, hogy sötétebb hangulatúvá teszi a műsort. Alkalmazkodom.

Szegény úr: Figyelmes. Viszont most kopjon le. Nem láthatnak magával.

(Szegény úr egy “Miss Victoria” kiáltással átsiet az úttesten az éppen akkor kilépő fiatal nő elé és felajánlja a karját. A kisasszony anyja megdorgálja a lányt, hogy fogadja el, közben pedig bazsalyog. A színpad elsötétül, a függöny legördül.)

Vége


✦ Attól függően, hogy kivel van dolgod, mennyire boldog az illető, vagy mennyire van maga alatt: képes vagy elszívni az életerejét. Ha egy haldoklóval találkoznál, két pillanat alatt megölhetnéd, ha akarnád. Egy túlontúl boldog embert viszont maximum szomorúvá tudsz ezáltal tenni.