I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Szeretek minden áldott nap valami új dologgal előállni. Leginkább azért, mert az álmaim tengerében mindig valami teljesen új dologgal áll elő az elmém. Mérhetetlenül szeretem, amit csinálok talán leginkább azért, mert úgy érzem, hogy így mindenkinek egy kis napfényt csempészek az életébe. Minden egyes koktélomat igyekszem úgy elkészíteni, megtervezni, hogy szinte tökéletes legyen. De ez mindenre ugyanúgy igaz. A tökéletességre törekszem, igyekszem segíteni mindenkinek. Ha valakinek mosolyt tudok csalni az arcára, akkor az már az én napomat is sokkal fényesebbé teszi. Mindezt azonban nem tudnám végrehajtani Christof nélkül, aki a legnagyobb segítség a számomra, szinte a kezdetektől fogva. Nincs olyan probléma, amit mi ketten meg ne tudnánk oldani és elképesztően sokra értékelem a barátságunkat. Nélküle talán az álmom sem lehetne továbbra is valóság. Ugyanakkor természetesen nem csak a szenvedélyem a koktélok és a munkahelyem iránt az egyetlen, ami segít abban, hogy minden áldott nap felkeljek és teljes lendülettel kezdjem meg a napomat. Van egy bizonyos törzsvendég, aki szinte minden áldott nap visszajár és képes órákat ott tölteni. Minden egyes beszélgetésünket rettenetesen élvezem, ami miatt úgy rohan az idő, hogy sokszor észre se veszem, hogy hirtelen elérkezik a zárás ideje. Olyan vele beszélgetni és néha-néha picit flörtölgetni, mintha egy teljesen más dimenzióba kerülnék, ahová ő maga szippant bele. Egyszerűen olyan lenyügöző stílusa, elméje van, hogy egyszerűen mérhetetlen ürességgel tölt el az, amikor esetlegesen adott napon nem jön be. Valahogy mérhetetlen hiányérzettel tölt el a hiánya. Most is egy ilyen nap elé nézünk. Nem telnek az órák túlságosan lassan, hiszen még Hans jelenléte nélkül is élvezem, amit csinálok, de mégis észreveszem magamon, hogy minden egyes alkalommal, amikor hallom, hogy újabb vendég érkezik akaratlanul is odakapom a fejemet és habár eddig egyetlen egy alkalommal sem Hans lépett be rajta, de mégis mosollyal fogadom minden egyes vendégemet. Mikor már csak fél óra maradt hátra a záráshoz gondoltam, hogy jobb ha elengedem az aprócska reményt is ami még megmaradt bennem arra az eshetőségre, hogy esetleg megjelenik majd így inkább lassan készülődtem arra, hogy hazamenjek egyenest miután itt végeztem. Az ajtó nyílására most nem kaptam fel a fejemet csak a pultot takarítottam tovább, miközben dudorásztam, majd valaki leült velem szemben és csak ekkor emeltem fel a tekintetem és legnagyobb meglepetésemre Hans volt az. - Hans. - Fülemig húzódó mosoly kúszott az arcomra. - Azt hittem, hogy ma már nem is jössz. Kérsz esetleg valamit? - Kérdeztem miközben nem volt semmi és senki, aki lekaparhatta volna a mosolyt az arcomról. - Igazából arra gondoltam, hogy esetleg elmehetnénk valahová miután végeztél. - Az ajánlata valamiért meglepett, de mégsem gondolkodtam túlságosan sokáig azon, hogy mégis mi legyen a válaszom. - Christof megtennéd, hogy ma bezárnál egyedül? - Fordultam a legjobb munkaerőmhöz, aki először rám majd Hans-ra pillantott mielőtt némán bólintott volna én pedig igyekeztem elrejteni, hogy mégis mennyire kiugrok a bőrömből azért, hogy mégsem lett Hans mentes a napom, sőt még annál is jobb lett azt hiszem.
Képességem
Empata vagyok a nővérem irányába. Az ő érzelmi világa befolyásol, megélem az érzelmeit és a gondolait, de csak akkor ha a közelében tartózkodom, ami most eleve nem lehetséges, hiszen az üvegfal ellenkező oldalán vagyunk. A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban.
Bethany Moriarty
wicked chaos
Vendég
Vendég
2021-03-03, 17:50
Csillámporos üdvözlet illet téged
Bethany Moriarty ✦ Anna
„Anna... építünk egy hóembert?”
Kedves Bethany!
Bocsáss meg, drága Annám, hogy megvárattalak, de nem adtalak volna át semmiképpen sem Nicknek. Önző mód téged Én szerettelek volna elfogadni. Mégis csak közünk van egymáshoz - még ha nem is emlékszünk rá jelen pillanatban. És még ha egy üvegfal is választ el minket egymástól. Huh, vannak akadályok, de mi úgyis legyőzzük ezeket, nem igaz? De kérlek, engedj meg egy kérdést... miért pont Hans? Nem örülök, hogy ennyire sikerült megkörnyékeznie és elcsavarnia a fejed, mikor úgy tűnik, van valaki ott, aki epekedik érted. Vagyis... szerintem Christof kedvel, még ha nem is meri mondani neked. Hiszen miért merné? Nem veheti fel a versenyt Hanssal, ugye? Így a végére annyi, hogy nagyon jól elkaptad a karakter fonalát és alig várom, hogy valahogyan majd kapcsolatba lépjünk egymással. Úgy értem, a játéktéren. Valahol, valahogyan, valamikor.
Foglald le a foglalnivalót, meg írd be magad, ahova kell és jó játékokat kívánok, Anna!