Őszintén nem hiszem, hogy lenne bármi is, ami jobb annál, hogy egy állatot megmenthetünk annak keserű sorsától. Persze megannyi különböző eset van, hiszen egyik sem teljesen ugyanaz. Az egyetlen közös nevező mindegyikben, hogy mérhetetlen türelemmel kell rendelkeznie annak, aki ezt szeretné csinálni és legalább ugyanannyi szeretettel. Mindig megszakad a szívem, amikor egy újabb kóboroló állatot jelentenek.
Vannak a "szerencsésebbek", akiket egyszerűen csak kiraktak az út szélére étel és ital nélkül. De egy idő után az ő közelükbe sem mer menni senki, hiszen félnek attól, hogy beteg, vagy valami baja van, pedig nagy segítség lehetne ha az embereket nem a félelem irányítaná elsősorban. Bár még őket sem hívnám szerencsésnek, hiszen egyikük sem érdemli meg, hogy egyik napról a másikra úgy határozzanak róluk, hogy immáron már nem a család részesei. Szegénykék még fel sem képesek fogni, hogy mégis mi az, amit rosszul csináltak. Pedig a válasz az, hogy ők semmiről sem tehetnek. Az emberi kegyetlenségről pedig végképp nem.
A mai nap is ennek a példáját hozza fel. Az aprócska fehér kiskutya szinte teljes egészében remeg, miközben aprócska, vékony testével igyekszik a lehető legrémisztőbbnek tűnni, hiszen morog és ugat felválta, hogy még véletlenül se akarjak a közelébe kerülni. Van valami az egész folyamatban, amelytől a lelkem úgy érzi, hogy igazán életre kap. Szeretem elnyerni a bizalmukat, amely már szinte nem létezővé vált annak köszönhetően, hogy egyetlen egy ember sem ért hozzájuk szeretettel és gondoskodással. Sosem tudtam megérteni, hogy mégis ki az, aki képes az állatoknak ártani. Nem tudok elképzelni ennél kegyetlenebb dolgot. Hiszen nekik azaz elsődleges ösztönük, hogy szeressék a gazdájukat, amelyet ennek a kiskutyának is a gazdája kegyetlenül tönkretett.
Eltartott egy darabig míg sikerült elérnem, hogy ne akarja a kesztyűs kezemet egyenest szétcincálni, amihez nem is lett volna túlságosan sok ereje, hiszen annyira rossz passzban volt, de nem adta fel. Kézzel-lábbal küzdött azért, hogy ne emelhessen rá még valaki kezet, ami miatt csak egyre inkább belopta magát a szívembe. Miután sikerült becsalogatnunk egy ketrecbe az első dolog volt, hogy megvizsgáltuk nincs-e komolyabb sérülése, majd megfürdettük, megetettük és megitattuk.
Szeretném mindegyik kis kutyának szánni az időmet, de sajnos nekem sincs végtelen időhalmazom, de ezt a hófehér kiskutyát igyekeztem a lehető legjobb tudásom szerint szeretettel ellátni, hiszen talán még sosem tapasztalhatta meg. Napközben is, amikor volt egy kis időm, hogy papírmunkával foglalkozzak magamhoz vettem és az ölemben szunyókált így azt mondhatom, hogy sikerült igen közel kerülnünk egymáshoz.
Néha tényleg azt kívánom, hogy bárcsak lenne végtelen idő és pénzforrásom, akkor biztos, hogy a világ összes bajba jutott kutyáját magamhoz venném és gondoskodnék róluk. Mert úgy érzem, hogy csak így lehetek igazán teljes.

✦ Képes vagy felvenni a mesebeli alakod: a kutyát.
✦ Könnyen kiszimatolod/megérzed, hogy ki jó szándékú és ki rossz.
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódhat, tehát a 6. játékban.