Sosem tudhatod, hogy melyik nap lesz az, ami teljesen más lesz, mint a többi. Amelyiken eljön egy hatalmas változás, amivel szembe kell nézned, majd valahogy megbirkóznod. De, ha esetleg előre érkezne valami postai értesítő, akkor már koránt sem lenne akkor meglepetés így az egészre fel lehetne készülni és az a minimális sokkhatás, ami a természetes velejárója a változásnak nem szerepelne többé. Az pedig nem vezetne máshoz, mint egy roppantul unalmas élethez. Annak pedig nem vagyok a rajongója, hiszen szeretem az izgalmakat, a váratlan fordulatokat, de még valamelyest az én határaimat is feszegette ez a reggel.


Nem tudom hányadik ébresztőmet nyomtam már ki. Legalább két külön eszközön állítok ébresztőt és még azokon is úgy, hogy különböző időszakokban ismétlődjön, mert nem hiszem hogy újat mondanék azzal, hogy nem vagyok egy reggeles ember. Nem tudok egyszerűen kipattanni az ágyból, mintha ez lenne a legegyszerűbb dolog a világon, bármennyire is szeretném. Többszörös figyelmeztetés kell hozzá, hogy egyáltalán még gondolataimba férkőzhessen az, hogy elhagyjam a mennyeket amelyet az ágyam szolgáltat minden áldott reggel. nem tudom, hogy mégis ezt az effektet miért nem tudja minden egyes pillanatban szolgáltatni. Bár akkor valószínűleg az egész életemet az ágyban élném.
Mikor már a legmesszebbre helyezett ébresztőm is jelezni kezd tudatosul bennem, hogy kezdem túlzásba vinni a lustálkodást így nagy nehezen kimászok az ágyból és elvonszolom magam a szoba távolabbi pontjára helyezett ébresztőmhöz, hogy megszabaduljak annak jelenleg fülsiketítő zajától.
Nyújtózkodok egy párat, mielőtt még rávenném magam, hogy a fürdőszoba felé vonszoljam magam és megkezdjem a reggeli rutinomat. Habár nincs már túl sok időm, hiszen a lehető legtovább húztam el a felkelést és e kettőnek a kombója elég esélyesen késéssel fog járni. Mégsem kezdtem el kapkodni, mert megvan a magam módja arra, hogy kimagyarázzam magam még a leglehetetlenebbnek tűnő helyzetekből is. Tudok bánni az emberekkel, a szavakkal, így ilyen formaságok miatt nem kell aggódnom.
Zuhanyzás után a tükör előtt állva törlöm le annak a felületéről a párát, amit a forró zuhanynak volt köszönhető. Egy pillanatra azt hiszem, hogy még nem sikerült felébrednem és eljutottam arra a szintre, hogy olyan nagy szükségem van az alvásra, hogy immáron már képzelődök is.
Megdörzsöltem a szemeimet majd újra a tükörbe pillantottam, de továbbra is egy róka nézett vissza rám. Mondhatnám, hogy teljesen idegen volt a számomra, de azt a tekintetet bárhonnan felismerem. Nem, mintha annyira sokat nézegettem volna magamat a tükörben, de nem hiába mondják, hogy a szem a lélek tükre. Ebben az esetben pedig olyan, mintha a saját lelkembe tekintettem volna, amit minden mozdulatom tökéletes mimikálása igazolt is. Hát, ha tényleg egy róka veszett el bennem, akkor azt hiszem, hogy az nagyon sok mindenre tökéletes választ ad velem kapcsolatban. Már csak arra kell rájönnöm, hogy mi is ez az egész pontosan, de talán még azelőtt arra, hogy mégis miként használhatom fel mindezt a saját hasznomra.


✦ Róka alakot veszel fel akkor, ha egy hozzád közelálló személy bizalmatlan veled szemben. Ezáltal csak ő tud visszaváltoztatni emberré. (Ez a személy Judy Hopps - de eleinte erről fogalmad sincs.)
A képesség 1 lezárt játék után aktiválódhat, tehát a 2. játékban.