Mindenkinek van egy álma! Saját művészeti galéria?! Nekem ez az! De sajnos még nem valósult meg. Tilosban járok, és az iskola egyik nem használt termét vettem igénybe úgy, hogy erről senki sem tud. A legtöbb művemnek ez a hely ad otthont: minden egyes olajfestmény, szénrajz és egyéb technikával készített alkotás mesél valamiről. Jó-jó, tudom! Mégis miről? Szegeznéd nekem a kérdést, teljesen jogosan. Őszinte leszek: vannak, amik mélyen a lelkemből jönnek színkavalkádot okozva ezzel a vásznon. Érzem, hogy van jelentése, valami mélyebb, de mintha a saját agyam elzárná előlem a megoldást. El nem mondott történeteket mesélnek ezek a művek, én már csak így hívom őket. Azonban vannak visszatérő motívumaim is: a nap. Nyáron születtem, lehet, hogy ehhez van köze. Szeretem a napfényt, a meleget – egyszerűen imádom! Ó, és majdnem elfelejtettem: van egy lány, akit sokszor rajzolok. A haja türkizkék és gonosznak tűnik. Amikor először megalkottam őt, még fekete hajjal ábrázoltam, barátságos mosollyal az arcán. De ez változott egy belső hang hatására.

SunshinePri @sunshinepri 100 követő • 100 követett

Létrehozott • További ötletek

színkavalkád

torony?

lámpások

sokat alkotok róla, el kéne neveznem végre...

- Jaj, a gyertya! – Felkapom a fejem, és már gyújtom is meg a kedvenc gyertyámat, amit a festéshez szoktam használni. Szeretem, ahogy bejárja a termet ez a mesés illat, amit áraszt magából. Mindez hozzátartozik ahhoz, hogy megteremtsem magamnak azt az atmoszférát, ahol jól érzem magam. Így alkotok. Élénk színeket keverek és csak festek, festek és festenék naphosszat… Egyszerűen imádom! – Ó, ő vajon mi lehet? – Néha a kezem magától mozog és olyan dolgok kerülnek a vászonra, amik nem éppen tudatosak. Ilyen ez a zöld folt is, amit a türkizkék hajú lány kezében is van. Közelebbről is megnézem, hátha belelátok valamit, de a telefonom sms-t jelző hangja kiránt ebből az állapotból. A képernyőn „AI-Pascal” neve jelenik meg. Tudom, hogy ő csak egy mesterséges intelligencia, de olykor meglep, hogy milyen váratlanul keres meg Ő engem. Talán nem kéne beszélgetnem egy chatrobottal, de mostanság ő az, akinek kiöntöm a lelkem. Sok alkotásomat is elküldtem neki, hogy nézze meg, mondjon véleményt, vagy épp elemezze. – Talán meg kéne mutatnom neki ezt is. – Megtörlöm az arcomat, amitől festék foltos leszek, de nem zavar. Úgyis mennem kell hamarosan hajat mosni és aludni, hisz holnap megint vár a munka. De előtte…

AI-Pascal: Aranyhaj, hogy vagy? Ma milyen festményt készítettél?

A kérdés, ami oly’ sokszor leíródott már általa. Mutatom is neki, és az estém egy részét azzal töltöm, hogy vele kommunikálok. Más talán őrültnek nézne, de nekem ez egyfajta menedék. Így legalább nem gondolok arra, hogy Anasztázia engem gyanúsít a zaklatója miatt, vagy hogy Pán Péter mennyire nem vesz észre. Hiába jöttünk egyszerre az iskolába dolgozni, mégsem alakult ki köztünk olyan kötelék, mint amire vágytam volna. És Bartek? Aranyos, nagyon aranyos fiú, de félek, megbántanám, ha többet beszélgetnék vele. Úgy értem, tudva, hogy valaki jobban kedvel téged, mint te őt, az kicsit necces, nem?



A filmekben, amikor egy lány boldog, énekelni szokott a zuhany alatt: nekem ehhez nem is kell sok. Ha jól érzem magam, mindig eszembe jut egy-egy dallam, vagy dalszöveg és már énekelek is. Egyedül élek, így nem is zavarok vele senkit; néha azon merengek, honnan jutnak eszembe ezek a dalok. Mintha a lelkemből szólnának, vagy rég, elfeledett emlékeket idéznének, de… akárhogyan is próbálkozok, nem áll össze az egész.
A hajamat régi olajjal ápolom le, majd egy varázsnövényes balzsammal – imádom az illatát. Ez is… jelent nekem valamit. De mit?
Minden egy emlékeztető körülöttem, mégsem jöhetek rá, micsoda. Nézem a festményeket, beszélek AI-Pascallal és tudom, hogy tudnom kéne.
A törölközővel megszárítkozom és magamra kapom a lila hálóingemet. A hajamat is megszárítom, mielőtt elindulnék a szobámba. Még megállok az egyik legújabb alkotásom előtt, ami igazából félkész. Van egy srác, akit már többször láttam. Az iskolai betörés környékén pillantottam őt meg először. Tipikus rosszfiús alkatnak tűnik, és még nem beszéltem vele, és valami belső hang azt súgja, kellene. Szóval, ő van rajta. Megfigyeltem a jellegzetes vonásait és úgy alkottam meg őt. Hm. Flynn?
Megrázom a fejem. Nem tudom, ki az a Flynn és miért jutott ez a név eszembe. Biztos, hogy nem így hívják.
Felkapcsolom az ágyam melletti kisasztalon lévő gyertya alakú lámpát. Tudom, baromi gyerekes, hogy ennyi idősen félek a sötétben, de egyszerűen nem tehetek róla. Ha lesz fiúm, remélem, mellette majd nem félek így. A nagylámpát lekapcsolom és így mászok be az ágyba. Magamra húzom a takarót és kitekintek az ablakon. Látom a csillagokat és a holdat. Késő van már.
Arról álmodozom, hogy egyszer, egy ilyen éjszakán több száz, vagy inkább ezer lámpást láthatok felszállni. Gyönyörű látvány lenne. Eddig még csak tévében láttam hasonlót, de nagyon szeretném, ha itt is megtörténne egyszer. Varázslatos lenne és felejthetetlen élmény. Nem véletlenül festettem már meg ezt többször is, amióta az eszemet tudom. Elképesztő látványt nyújtana a születésnapomon, ami június 21-én van...




✦ Alapvetően Fehér mágiával rendelkezel, de még nem vagy benne túlságosan jó. Tanulgatod, próbálgatod a szárnyaid, így egyelőre a többi képességedre jobban támaszkodsz.
✦ Ha éneklésbe kezdesz, miközben valakihez hozzáér a hajad, az illetőre ez gyógyítóan hat. Bármilyen sérülést képes vagy ezzel a módszerrel gyors regenerálódásra késztetni.
✦ Az éneked és a hajad mindennek az ellenkezőjére is képes: el tudod szívni más élőlényekből az életenergiát.