I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
you're a destiny I never would have believed if we hadn't met
Leeyao && Niran
Annyi a bűnöm, hogy véletlen neki ütköztem. Se több, se kevesebb. Mégis úgy kezd el pattogni a fazon mintha minimum azt kértem volna, hogy borotválja le a macskája szőrét. Sose kérnék ilyet, hisz a cicák édesek! Ide semmiféle ima vagy füstjel nem segít van egy olyan sejtésem. Bármit mondhatok vagy tehetek innen én egykönnyen nem fogok kiszabadulni és lehetséges az estét egy szép kis monoklival zárom. Jó lesz holnap megmagyarázni Rosenak és Ethannek, hogy mi is történt valójában. Már előre felnyögök ennek a gondolatától is. Már éppen számítanék egy jól irányzott bal vagy jobb horogra mikor egy hangot hallok meg. Az engem fogjulejtő eléggé kellemetlenkedő hangot ad ki és úgy nagyjából abban a másodpercben el is hallgat. Én szabad leszek, de hamar Leeyao kezei között is landolok ugyanis majdnem fellök az a barom arcú. - Szebben is elengedhettél volna… - morgom kicsit mellékesen az orrom alatt a nagydarab felé mire elmegy a dolgára. Képes lennék nyelvet ölteni rá, de… inkább kihagyom. Rá pillantok a férfira mikor megkérdezi minden rendben van e. - Persze, nincs semmi bajom csak éppen azt hiszem a pasasnak… öhm rossz napja lehetett, ha ilyen miatt felhúzza magát. Nem akartam gondot okozni, sajnálom. – szabadkozom rögvest é egy kicsit kínos mosolyt ejtek meg felé. Valljuk be nem egy ilyen estére számítottam, hogy szépen keresztbe vágom az egészet egy balhéval még az elején. Mégis hálás vagyok amiért Leeyao megmentett. Így megejtek felé egy igencsak hálás mosolyt és pislogtam. - Bevallom úgy vélem nagy szerencsém van, hogy pont erre jártál… lehet nem jössz akkor laposra gyepál egy tök véletlen dolog miatt. – fintorodom el ennek a gondolatára is. Ám neki hála semmi ilyesmiről szó sincs. - Miként hálálhatnám meg amiért kihúztál a pácból? – nem szeretnék az adósa maradni, ha valakinek az adósa vagy abból mindig csak a gond adódik. Reményeim szerint azt megúszom, hogy az előző fazon visszajöjjön, talán eléggé fél a megmentőmtől és annak gondolatától, hogy kitessékelhetik. - Igaz. lehetséges el vagy teljesen havazva az itteni dolgokkal. – jut rögtön eszembe majd a tarkómra simítok kis mosoly keretein belül aztán le is ejtem a kezemet. Éppen megakarnám kérdezni tőle, hogy esetleg akkor később valahogy meghálálhatom e mikor megpillantok egy ismerős arcot. Rögtön az fut át az agyamon, hogy ez nem lehet igaz. Szinte már pánikszerűen keresem a kiutat, ami nagyjából lehetetlennek tűnik. Azt sem értem miért érdekli őt ez az egész mármint hányan érdeklődnek a motorversenyek után, ami nem éppen legális? Kész vicc. Lehetséges, hogy eltudok előle rejtőzni… mondjuk egy időre. A megmentőmnek mégsem okozhatok több galibát. - Akkor… én most jobb, ha megyek! Hiszen tényleg biztosan sok… dolgod van. – nézek fel rá egy megnyerőnek mondható mosoly keretein belül.
Szeretem a munkáimat. Szeretek tervezni, ruha, cipő, legyen bármi és bárkinek. Illetve szerelni is szeretek, mind a kettő hobbi volt eleinte, aztán komolyan vettem és ez lett a szakmám. Idő közben meg becsúszott az illegális motor verseny rendezés is. Túl vállalom magam? Lehet néha tényleg azt teszem, de addig nem baj, amíg szereti csinálni az ember, nem igaz? Illetve néha egy kávé és egy energia ital is megteszi, hogy ne legyek annyira fáradt. Amikor sok a munka, muszáj az embernek túlóráznia, nem lazsálhat. Persze elfáradok benne, de amikor meglátom a gyümölcsét a sok munkánat, mindig azt érzem, hogy ez megéri. Jelenleg is egy motorversenyen vagyok éppen, amit megint csak én rendeztem. Nem mondom, hogy ez a legjobb módja a pénz keresésre, és nem is ajánlom senkinek sem, hogy keveredjen bele nagyon az ilyesmibe, hiszen eléggé veszélyes is tud lenni. Nem csak azért, mert lehet, hogy elkapnak a zsaruk és ezért megcsesznek, legrosszabb esetben börtönbe is kerülhetsz. Ráadásul priusszal mindent elveszíthetsz, amiért eddig küzdöttel. Tisztában vagyok ezzel én is, de szerencsére a főnökeim nem olyan emberek, akik egy könnyen le lehet nyomozni, sőt ha kell, egy kisebb-nagyobb busás összeggel, el is intézik az adott problémát. A tekintetemmel persze nem csak a versenyzőket figyelem, ha nem keresek is valakit. Megismertem egy igen rendes srácot, nem is tudom, hogy hogyan keveredett ide, de legálisan van itt, persze azóta mindig kap meghívót. Sikerült kicsit jobban megismerjem, mert tudtunk beszélgetni, de persze azon felül is kicsit kutattam utána, de ezt ő nem tudja és nem is fogja. Bár azt nem tudom, hogy esetleg a saját nemére is kacsingat-e, szóval arra szeretnék sort keríteni valahogyan. A gondolataimból egy kisebb zavargás ébreszt fel, így elindulok megkeresni a baj forrását. Amikor meglátom azt a személyt, akit kerestem és hogy valami nagy melák pécézte ki, rögtön feléjük megyek. -Hé, te! Engedd el őt! – majd már láttam rajta, hogy beszólna nekem, majd hirtelen megváltozott az arca, amikor meglát engem és el is engedi, de olyan hirtelen, hogy szinte majdnem fellökte volna Niran-t, ha én nem kapom el. -Nem szeretem a bajkeverőket, úgy hogy egyszer kérlek meg, hogy ne keresd a balhét fölöslegesen. – nézem szigorúan a nagy darab embert. Mindenki ismer engem, hát hogy ne ismerne. Azt is tudják, hogy bármikor, bárkit kidobhatok innen, sőt, ha akarom, akkor ki is tiltom őt a rendezvényről és soha többé nem teheti be ide a lábát. Ha mégis megteszi, akkor abból baj lesz. A nagy darab fickó megadta magát, majd odébb állt végre. -Nem esett bajod? – nézek most a fiúra.
you're a destiny I never would have believed if we hadn't met
Leeyao && Niran
Imádtam a motorversenyeket, szerintem így nem is annyira meglepő, hogy kikötöttem az illegális versenyeken. Bánom-e a dolgot? Egyáltalán nem, minden egyes alkalommal izgatottsággal várom mit hoz az aznapi verseny. Így találkoztam igazából rengeteg emberrel, akit megismertem. Egyáltalán nem bánom a dolgot, sőt. Ma esete is éppen sétálgatok az emberek között, minden gond nélkül bejuthattam ide. Szerepeltem a meghívottak listáján. Mindig keresek a tekintettel egyetlen egy valakit… Leeyaot. Jó fej srác, itt ismertem meg őt is, talán még az első alkalmam volt a versenyen. Viszont következő alkalommal szeretnék magammal hozni plusz egy embert. Rosemary személyében, biztos élvezné, de ehhez engedély kell, amit Leeyao adhat meg. Lényegében ő a szervező, kevés olyan van, aki ezt nem tudja. Neki csak jó lenne, ha plusz egy ember rajongana az összejövetelért, persze nem fecseghetünk úgy a dolgokról, ahogy mi akarunk. Ez pedig szerintem tök természetes. Azért, ami illegális nem éppen nagy plakáton kellene meghirdetni hátha lebukik az egész és lecsuknak mindenkit. Diszkréten kezelve viszont kilehet mindent élvezni, nem igaz? Nyújtogattam a nyakamat hátha megtalálom az ismerős alakot. Két szemem még nekem is van, tisztában vagyok vele a srác mennyire jól néz ki. Ez nem jelenti azt, hogy rá is nyomulnék. Magamat beégetni sem akarom előtte, mi van… ha mondjuk nem meleg? Biszex is jobb, de elé állni egy fúl hetero srácnak kész horror már most az agyamban is. Szemem sarkából egy ismerős női alakot vélek felfedezni, megfagy ereimben a vér is. Ugye nem?! Arra fordulok hevesen dobogó szívvel, de hamar feloldódhatok. Szerencsére nem a zaklatóm az. A szó szoros értelmében végigfut hátamon a hideg, ki akarna újra látni egy elmeháborodottat?! Így is minden egyes napért hálát adok amiért nem kerül a látóterembe semmilyen szempontból. Pont emiatt bambulok el annyira, hogy ne vegyem észre miszerint telibe nekiütközők valami kétajtós szekrénynek. - Elnézést, nem figyeltem. – szabadkozom rögtön, de egy igen kelletlen morgást hallok válaszképpen. Férfi emberünk éppen felem tornyosul és szemével viccen kívül ölni lehetne. - Egyáltalán nem volt szándékos, inkább élvezzük az estét és a versenyeket. - kis mosolyt próbálok megejteni felé, de válaszképpen megragadja felsőmet. Fenébe, nem engedhetem meg magamnak a balhét. Sem a rendezvény miatt, sem pedig a munkám szempontjából. Szinte imát rebegek, hogy egy ismerős kimentsen ebből a helyzetből, de még éppenséggel teszek egy kísérletet a férfi kezének lefejtésére ruhámról. Sikertelenül.
Legutóbbi képek
Szeretem a munkáimat. Szeretek tervezni, ruha, cipő, legyen bármi és bárkinek. Illetve szerelni is szeretek, mind a kettő hobbi volt eleinte, aztán komolyan vettem és ez lett a szakmám. Idő közben meg becsúszott az illegális motor verseny rendezés is. Túl vállalom magam? Lehet néha tényleg azt teszem, de addig nem baj, amíg szereti csinálni az ember, nem igaz? Illetve néha egy kávé és egy energia ital is megteszi, hogy ne legyek annyira fáradt. Amikor sok a munka, muszáj az embernek túlóráznia, nem lazsálhat. Persze elfáradok benne, de amikor meglátom a gyümölcsét a sok munkánat, mindig azt érzem, hogy ez megéri.
Leeyao
Niran