I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 171 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 171 vendég :: 2 Bots
Nincs
A legtöbb felhasználó (171 fő) 2024-09-16, 22:05-kor volt itt.
253 words ♛ youtube' ♛ note: Sorry for you saw that
Akio-nak megint nincs jó hangulata és ennek az lett a végeredménye, hogy bármit mondok neki, vagy bárhogy kérlelem, ő makacsul ellenkezik és vitatkozik velem, végül már az utcán vagyunk, ott pedig végleg itt hagy engem. Utálja ezt a helyet, de nem tudom, hogy miért. Azt mondja, hogy a hideg és a tél csak rosszabb neki, ezért mindig elmegy máshova, én pedig mindig halálra aggódom magam emiatt, mert nem tudom, hogy hol lehet. -Ahh… - lepődök meg, amikor megszólítanak. Egy lány az. Még nem láttam őt, szóval valószínűleg nem itt dolgozik a Beast motelben, meg nem is lakik itt, úgy mint mi, vagy egy másik vendég. -I-igen, persze, minden rendben. V-vagyis majdnem minden oké. - nézem abba az irányba, amerre Akio is ment, aztán vissza a lányra. -Ne haragudj, nem akartunk szándékosan hangoskodni az utcán és megzavarni ezzel. - kérek bocsánatot tőle, mert tudom, hogy mennyire lehetünk idegesítőek. A másik férfi, aki szintén itt szállt meg, már nem egyszer nézett ránk elég csúnyán. Nyilván zavartuk őt elégszer már, azért kapjuk meg azt a tekintetet. -Ha csak nincs valamilyen csoda elixíred, ami segíteni tud amnézián, akkor nem igazán. - sóhajtok fel lemondóan. Néha úgy érzem, hogy rajtunk, már csak a csoda vagy a varázslat tudna segíteni, semmi más. Bármit teszek, bármit mondok, olyan mintha hiába való volna. Nem emlékszik. Semmire sem emlékszik. -Nem akarlak tovább feltartani, biztosan van dolgod, ráadásul eléggé hideg is van, nem? - nézek ismét a lányra, majd próbálok egy mosolyt kifacsarni magamból. Nekem is mennem kellene… Nem akarok másoknak gondot okozni, legalábbis még több gondot nem.
Épp a Beast Motel környékén vagyok, azért még egész messze az épülettől. Ma szabadnapom van, némi idő adatik arra, hogy elintézzem a dolgaikat, amiket akár akkor nem sikerül amikor bent vagyok a munkahelyen. Ott teljes emberes munkát kíván, odafigyeléssel. Mindig van mit elrendezni, csinálni ez egy asszisztens dolga. Elrendezni mindent, ami lehetséges. Sőt olykor még erején felül is teljesítve. Éppen lustán esnek a hőpelyhek mintha valami táncot mutatnának be. Ami eléggé mókás elgondolás, hisz még ezekben az apró fehér pamacsokban is képes vagyok meglátni a művészi szépséget. Lehetséges túlságosan sok időt töltök odabent. Ezen némiképp elmosolyodom és megrázom a fejemet. Ma viszont tényleg az én dolgaimról van szó és emellett egy bevásárló lista is húzza a zsebemet. Elég sok minden kifogyott már odahaza, illendő lesz bevásárolni mielőtt arra térnék haza egy este folyamán, hogy üres a hűtöm teljes mértékben. Valljuk be vannak azok a pontok mikor az embernek még rendelni sincs kedve, megelégszik egy jó melegszendviccsel és mellé akár egy pohár borral. Esetleg mondjuk egy jó sör mellé. Az apró dolgoknak is örülni kell, nem kell feltétlenül túlzásokba esni. Egyszerűségében nagyszerű akár egy étel is. Mélyen beszívom a levegőt a hideg átjárja még a bensőmet is, némiképp megborzongok. Befordulok az egyik sarkon, egész csendes utcácska ez, amikor hangok ütik meg a fülemet. Eleinte fel sem figyelek, ahogy haladok a bolt felé, amely pont ebben az utcában van, de a szóváltáshoz hasonló foszlányok egyre hangosabbak. Összevonom szemöldökömet és megtorpanok. Nem az én dolgom… tovább kellene mennem, de a lány hangja annyira… kérlelő? Ez a megfelelő szó rá? Nekem pedig túlságosan a természetemből fakad, hogy ne hagyjunk senkit bajban. Lehetséges a férfi nem ért a szép szóból? Így sóhajtva leejtem vállaimat, tuti ez lesz a vesztem egyszer. Megindulok a párocska irányába. Reményeim szerint enyhíthetek az éppen keletkező hangulaton. - Minden rendben van? – kérdezem meg ártatlan arccal, sugallva ama látszatot, hogy nincs hátsószándékom. Ami igaz is mellesleg. A lányra pillantok érdeklődéssel tekintetemben és nyíltsággal, hogy nyugodtan merjen szólni. Persze nem mintha annyira hangos szócsata folyt volna a két ember között, de sosem tudni már a mai világban. - Segíthetek esetleg? – teszem fel óvatosan a kérdést. Legközelebb esküszöm inkább féket kötök magamra. Nem mindig szoktam feltétlen emberekhez odalépni, hogy figyelj már látom gond van, szeretnél beszélni róla? Mégis valahogy a lány úgy tűnt… mintha segítségre szorulna. Nem fizikai inkább… lelki? Fene se tudja.
Legutóbbi képek
Akio-nak megint nincs jó hangulata és ennek az lett a végeredménye, hogy bármit mondok neki, vagy bárhogy kérlelem, ő makacsul ellenkezik és vitatkozik velem, végül már az utcán vagyunk, ott pedig végleg itt hagy engem. Utálja ezt a helyet, de nem tudom, hogy miért. Azt mondja, hogy a hideg és a tél csak rosszabb neki, ezért mindig elmegy máshova, én pedig mindig halálra aggódom magam emiatt, mert nem tudom, hogy hol lehet.
Pók