Minden egyes nap le kellett nyelnem az Aphrodite’s iránt érzett undoromat, hiszen gyűlöltem, amivé Phobos és Cedric tette a helyet. Ha nem kötődtem volna a helyhez, akkor már rég kerestem volna egy másik munkát, ami nem csak jobban fizet, de jobban meg is becsülnek, azonban a hülye fejembe vettem, hogy nem hagyom magára Elyont.
A poharakat törölgetve fojtom el a fintoromat, ahogy Matt és Miranda elsétálnak mellettem, és istenemre mondom, egyáltalán nem akarom tudni, hogy mi zajlik kettejük között, bár mondhatni, ők a legkisebb rossz ezen a földi pokolban. Bár nem értékelem, hogy Miranda rossz hatással van Elyonra – ki ne látta volna a rúdtáncos mutatványukat? -, azonban a csaj teszi a dolgát, maximum szórakozásból hergeli bele szerencsétlen lányt olyan játszmákba, amiket nem nyerhet meg.
Fásult sóhajjal veszem tudomásul, ahogy a szemem sarkában mozgást vélek felfedezni a pultnál, hogy nem vagyok immár egyedül. Leteszem a kezemben lévő poharat és a következőért nyúlok. Nem kell odapillantanom, hogy tudjam ki érkezett.
- Hé, Caleb – szólít meg Blunk. A hangja még mindig idegesít, és soha nem gondoltam volna, hogy eljutok egyszer erre a szintre, de valahol örülök a létezésének. Még akkor is, ha irgalmatlanul büdös és nem ártana neki egy alapos fürdés. Felőlem akár fertőtlenítőszerekkel is mosdathatnák, de úgy vélem, az orrom túlságosan is érzékeny maradna hozzá.
- Mi az? – Nem akarok bunkónak tűnni, szimplán sok a dolgom és túl kevés az időm arra, hogy hülyeségekkel foglalkozzak. Egyébként sincs jó kedvem, hiszen amióta visszatértek az emlékeim azóta úgy érzem, hogy két szék közül a pad alá kerültem. Kedvelem Corneliát, talán túlságosan is, de arra ébredni, hogy nem az vagyok, akinek eddigi életemben hittem magam, ráadásul valahol, egy másik világban barátnőm is van… Kicsit sok. Mégis hogyan magyaráztam volna el neki, hogy azért hagytam ki a randinkat, mert van barátnőm, akiről eddig nem is tudtam? Megcsalásnak számít egyáltalán, hogy egyszerre két nőbe vagyok szerelmes? Kezdem azt hinni, hogy vagy a főnökömtől őrültem meg, vagy Blunk adott be korábban valami olyan szert, amikor nem figyeltem, amitől elment az eszem.
- Nem láttad Cedricet? – szegezi nekem a kérdését, míg én magamban hosszas monológokat jártok az elcseszett helyzetemről. Ingerülten felszusszantok a név hallatára.
- Hál’istennek még nem tolta ide a pofáját. – Ma még nem láttam annak a kígyónak a pökhendi fejét, s talán jobb is, mert amit az utóbbi időben lerendez Elyonnal… Ha nem félnék attól, hogy Phobos kirúg, akkor már rég bemostam volna a kretén haverjának, amiért a lány érzéseivel szórakozik. Azonban, bár Elyon nem nagyon beszél velem, mégis úgy gondolom, hogy az ő érdekében le kell nyelnem a békát és vigyáznom kell rá, mert ez a környezet egyáltalán nincs jó hatással. Fogalmam sincs, hogy miből fakad ez az erős késztetés, azonkívül, hogy régi barátok vagyunk és a szülei munkát adtak nekem, amikor más elküldött. Talán az van bennem, hogy a szüleinek tartozok annyival, hogy figyelek a lányukra, vagy esetleg valami sokkal magasztosabb sugallat hatására gondolom azt, hogy meg kell védenem. Bárhogy is legyen, de tartok attól, hogy csúnyán meg fogja ütni a bokáját, ha sokáig Phobos és Cedric közelében marad.
Blunk még magyaráz valamit, de teljes mértékben figyelmen kívül hagyom, ahogy Phobos és a házipatkánya megjelennek a színen. Cedric nagyon diskurál neki valamiről, én pedig ennek a két köcsögnek a pusztán a látványától feszültté válok.
Mérgemben olyan erősen szorítom a poharat, hogy az darabokra törik és megvágja a tenyeremet. Természetesen, a csörömpöléssel sikerül magamra vonnom a figyelmüket. Phobos lustán megtorpan, még pillantásra sem méltat, de Cedric nyájas mosollyal ideszól nekem: - Hé, mosogatófiú! Menj vissza a helyedre a pult mögül és takaríts össze! Levonom a béredből.
Elönti az agyamat a vörös köd, talán Blunk is érzi, hogy robbanásra készen állok, ugyanis élesen magamba szívom a levegőt, de mielőtt visszapofázhatnék, emlékeztetem magamat, hogy állásommal játszadoznék, ha véletlenül Cedric fején összetörnék egy tequilás üveget, így csak ingerülten csavarom a rongyot a vérző kezem köré, és otthagyom őket.
Mire ellátom a kezemet, addigra már valaki más összetakarított helyettem, és a seggfejek is elhúzták végre a csíkot. A napom további része a megszokott mederben telik. Ugyan találkozok még egy-két pofátlan egyénnel és valami szőke srácnak is fel kell hívnom a figyelmét arra, hogy hiába pénzes kis rohadék, attól még nem ő a világ közepe, de még az ő pimasz képe sem ingerel annyira, mint Cedric Elyon irányába tett flörtölési kísérletei.
A munkaidőm végén azonban felteszi az i-re a pontot a tény, ahogy látom Cedricet és Elyont csókolózni. Nem vagyok féltékeny. Nincs értelme féltékenynek lennem, mégis elönt a harag, mert tudom, hogy Cedric mennyire egy alattomos féreg és nem szeretném, ha Elyonnak fájna. Így bármennyire is ódzkodok a gondolattól, hogy Cornelia elé álljak, a közös barátunk érdekében muszáj beszélnem vele.
Miután becsapódik utánam az Aphrodite’s ajtaja megindulok Cornelia munkahelye felé, hogy beszéljek vele. Ismerem már, tudom, hogy ki fog akadni, és jogosan a legrosszabbra számítok tőle, de bízok benne, hogy ad egy esélyt és meghallgat majd. Mármint, nem tervezem elmondani neki, hogy egy másik világban létező lázadó csoport vezetője vagyok – jó ég, még azt se árultam el neki, hogy egy lakókocsiban élek, durva lenne egy ilyen információval kezdeni -, de Elyon biztonsága érdekében meg kell hallgatnia.
- Cornelia – szólítom a nevén, ahogy nekem hátat fordítva éppen zárni készül az üzletet. Egy kicsit összerezzen, mintha megijesztettem volna. A gyomromban lévő gombóc növekedni kezd és kényelmetlenül érzem magam amiatt, hogy mindenféle előzetes érintkezés nélkül csak úgy felbukkanok.
- Beszélhetnénk? Elyonról van szó – teszem hozzá kevésbé magabiztos hangon. Valamiért azt képzelem, hogy amikor megfordul, akkor az első mozdulata az lesz, hogy bemos nekem egyet, így az ujjaimmal a tenyeremen lévő kötést piszkálom. Bár számítok arra, hogy felpofoz, mégsem tervezek megmozdulni, mert úgy gondolom, tényleg kijárna nekem az a bizonyos pofon. Ha kitölti rajtam a haragját, akkor bízok benne, hogy nem fog azonnal elfutni, hanem meghallgat majd. Csak fontos neki a barátnője annyira, hogy érdekeljék a történtek.


✦ Képes vagy áthatolni szilárd felületeken, de minél vastagabb és nehezebb dologról van szó, annál lassabb vagy; egy fal nem okoz problémát, de egy páncélterembe bejutni akár órákba is beletelhet.
✦ A közelharci képességeid mellett kardforgatásban is képzett vagy és van egy varázskardod, amit mindig magadnál hordhatsz, mert ha nincs szükséged rá, átváltoztathatod egy egyszerű tollá, el sem tudod hagyni, mert mindig visszatér a zsebedbe.