Welcome to Fata Morgana
Mirage Mirror
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív

– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat?
– Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni.
– Mi fog történni?
– Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned!
– Dehát...!
Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana

határa
Számos és számtalan
karakter állás
Beszélgethetsz bárhogy
még állatok nyelvén is
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 36 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 32 vendég :: 2 Bots


A legtöbb felhasználó (410 fő) 2024-10-19, 03:38-kor volt itt.
Mesénk fejezetei
lapozd, nézd!

Baba Mirai
Ma 11:49-kor


Sofia Montero
Ma 03:21-kor


Baba Mirai
Ma 02:15-kor


Baba Shouta
Tegnap 17:44-kor


Choi Ji-Na
Tegnap 12:31-kor


Aldo Raine
Tegnap 03:10-kor


Desirae Mia Rivera
Tegnap 03:02-kor


Gilbert Thompson
Tegnap 00:19-kor


Ila Nakai
2024-11-01, 14:45


Mirage Mirror
2024-11-01, 14:19


Kiemelkedõ mesemondók
ebben a hónapban

32 Hozzászólások - 71%


2 Hozzászólások - 4%


2 Hozzászólások - 4%


2 Hozzászólások - 4%


2 Hozzászólások - 4%


1 Témanyitás - 2%


1 Témanyitás - 2%


1 Témanyitás - 2%


1 Témanyitás - 2%


1 Témanyitás - 2%



Megosztás
 
(not) a rendezvous
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
ÜzenetSzerző
Témanyitás(not) a rendezvous Empty2024-08-24, 20:08

Ha-Rin & Tae-moon

A lényeg, hogy jól vagyok. Elolvastam, és éreztem egy fura csavarodást a gyomromon. Olyan, mintha hazudnék neki. Pedig nem annak tartom, legalábbis az eszem. Nem tudok mi mást mondani. Az a válasz, hogy bár megvan itt a helyem, mindig visszavágyódok a múltba... nem neki kéne mondanom. Nem azért, mert nem támadnék le egy teljes idegent a gondolataimmal, azok általában nem rólam szólnak. Így csak szorította a füzetemet, gondolkozva, hogy mit is tudnék erre írni.
- Igen - bólintottam magamnak, hiszen ezt nem érthette, de nem is biztos, hogy szerettem volna. Néha amúgy is elmorgok az orrom alá dolgokat. Megráztam a fejem, hogy visszatérjek.
A valóság mondjuk ijesztő volt, szembenézni a múltammal. Azzal, hogy akarva vagy akaratlanul is fájdalmat okoztam. Émelygő érzés volt mindennek az élő bizonyítékával társalogni. Nem tudtam segíteni. Mert ezt a fal elválaszt. Nem tudtam segíteni. Nem emlékeztem semmire. Ördögi kör és lehetetlen kilépni belőle, próbálkozom én, de olykor magam se hiszem el.
Nem hazudok azzal, hogy azt mondtam, megtaláltam a helyemet. Így volt. Az oldalamat azonban még bökte, hogy mi van, ha az odaáti életem jobb volt, mint amit most van? Ez a kérdés ott van az agyam hátsó részében a napjaim során. Van olyan eset, amikor ez jobban idegesít, mint bármi. Néhány alkalommal ezt is elfelejtem.
Felnevettem, már akkor is idegesítő voltam, úgy látszik ez a tulajdonságom az, amitől egy ideig nem fogok megválni. Aztán tovább olvastam, és megtorpantak. Fogalmam sem volt, hogy erre hogyan is kéne válaszolnom,  Mintha csak olvasott volna bennem. Az a kellemetlen gyomor szorítás. Ha ennyi mindent tudott rólam, akkor az elvesztésem, ki tudja mit jelenthetett neki. Mégis milyen hibát követtem el, hogy itt van van valaki, akinek segítenem kéne, de képtelen vagyok. Nincs hozzá elég információm. Az ölelés se lehetséges, hiszen egy egész választóvonal van köztünk. Reménytelen helyzetben vagyok. Egyszerre menekülni is kedvem van, meg még többet megtudni.
Fején találta a szöget. Nehéz volt a szituáció. Nem tudtam vele mit kezdeni. Nem ez volt a szokásom, hogy nekem kellene beszélnem, míg mások meghallgatnom. Rojtossá varázsoltam a füzetem szélét, ahogy gondolkoztam, mit is írhatnék erre. Az a vége csak még jobban arra késztetett, hogy írnom kéne valamit. Akármit.
Mintha magam vetettem volna a cápák közé. Teljesen új ez nekem, de úgy látszik neked is. Eddig a legnagyobb súrlódásaimat is megoldottam, de ezt hogyan?
Ezeket leírtam, és megmutattam neki, mielőtt észrevehettem volna magam.
Elnézést, olyan kérdéseket teszek fel itt, amire szinte lehetetlen válaszolni.
Őszintén szólva már ott tartottam, hogy végeznünk kellene, mielőtt még nagyobb hülyeséget csinálok. Mégis ott maradtam, mintha várnék valami csodára. Ami nem fog eljönni.
A barátkozásban jó vagyok.
Írtam ezt teljes meggyőződéssel, koncentráltam erre, nem arra, amivel nem lehetett mit kezdeni. Mégis ott volt az az érzés, hogy jobbnak kéne lennem.
Rendben. Úgyis talán mindig ugyanarra a pontra jutnánk vissza, ha azt kérdezgetném, hogy hasonlítok rá. Így azt hiszem kijár megint egy bemutatkozás:
Tae-moon vagyok. Főleg kávén élek és nagyon ragaszkodom mindenhez.

Lehet ezeket már tudja rólam, de úgy érzem, ha tisztalappal kezdünk, akkor illene egy igazi bemutatkozás, még egyszer. A lelkem is könnyebb így.
Talán erről voltam legjobban ismert, muszáj volt tudnom, hogy a régi énem is erről volt híres.
505 szó ✦ aláfestő ✦ szia, megint!
Nem szórt rá senki csillámport



Ok Tae-Moon
Hõs
Hõs
Ok Tae-Moon
Mesehõs :
(not) a rendezvous Tumblr_nodq5wIZDt1t0rpy4o2_500
Hős6os
Baymax
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
8
Titulus :
The Helper
A másik felem :
If I miss you any harder, my heart might come looking for you.
(not) a rendezvous Fc2d4948e464a772877c895580e18f58917cc570
Akinek az arcát viselem :
Yeo Jin-goo
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Nyugat (Stormreach)
A tükör mögött :
Amerys

(not) a rendezvous Empty
Témanyitás(not) a rendezvous Empty2023-07-16, 20:58


Looking for lost things
Tae-Moon & Ha-Rin

A "jól vagyok"-kal az volt a baj, hogy nagyon sok mindent jelenthetett. Tae szótárában ez a "valóban remekül érzem magam"-tól egészen a "nagyon nehéz most, de az fontosabb, hogy te jól legyél"-ig is terjedhetett. Bármilyen nyitott embernek is tűnt, sosem volt könnyű bejutni a falai közé, mert nem szeretett ő lenni az, akin segítettek. Mintha ezzel elvette volna a lehetőséget attól, hogy másokon segítsen. Rettenetesen idegesítő szokása volt ez és időbe telt, mire megtanultam bánni vele.
Egyikünk sem szeretett sebezhetőnek mutatkozni, csak ehhez mindketten kicsit más okból ragaszkodtunk. Szerettem azt hinni, hogy amíg mások előtt legyőzhetetlenek voltunk, addig egymás mellett elengedhettük magunkat. Talán el is kezdtem megszokni ezt a menedéket és...
És most hiányzott. Kegyetlenül és kérlelhetetlenül.
A mosolya megdöntött bennem valamit, valamit amiről azt hittem, hogy erősen tartja bennem a lelket, hogy befoltozza, de legalábbis elrejti azt az ürességet, amit az eltűnésével hagyott bennem. Voltak dolgok, amiket teljesen újra kellett tanulnom, mert már nem volt kivel megosztanom őket. Elég volt elővennem csak egy bögrét, ki kellett törölnöm a már majdnem elküldött üzeneteket és előfordult hogy egy fárasztó nap után, az ő lakására indultam haza és csak az üres, sötét előszobában esett le, hogy mit művelek.
Nem szívesen gondoltam erre vissza.
Olyan érzés volt, mintha belebújtam volna az ő szerepébe: nem akartam beszélni azokról a dolgokról, amik fájtak, mert azt akartam, hogy segíthessek neki. És ehhez jól kellett lennem. És biztos voltam benne, hogy a fal túloldalán ő is ugyanezt csinálja. Vicces egy játék ez.
Az írása pont olyan kusza volt, mint feltehetően a gondolatai, de szerencsére gyakorlott rutinnal olvastam el a sorait.
Semmi gond. Írom, de megtorpanok. Majd mégis leírom azt, amit gondoltam. Biztos vagyok benne, hogy van erre valamilyen magyarázat. A lényeg, hogy jól vagy.
Valóban így gondoltam. Hinni akartam abban, hogy ismertem - ismertük - annyira, hogy tudjuk, nem tűnt volna el ok nélkül, ha nincs baj. És az összes baj közül, ami az elmúlt időszakban megfordult a fejemben, az 'átkerült a fal másik oldalára és nem emlékszik' volt a legkevésbé rossz.
Mégis összeszorul a szívem ahogy figyelem a kérdésemre adott reakcióját, majd elolvasom a válaszát. Egy pillanat alatt szétszaladnak a gondolataim és minden ami addig kavargott bennem az ürességbe fagy. A repedésekbe alattomos módon beférkőzik valami keserű, maró, taszító érzés, amitől émelyegni kezdek.  "Megtaláltam a helyemet." Mintha lenne benne valami végleges. Képzelődök.
Elfordítom az arcom mert úgy érzem, hogy ezt helyre kell tennem.
Féltékeny vagyok?
Abban bízok, hogy kérdésként kevésbé hangzik olyan szánalmasan, mint amilyennek érzem.
Az ölemben lévő papírt kezdem tanulmányozni, mintha azon gondolkodnék mit írjak, miközben rendezem a gondolataimat.
Egy pillanatig hagyom, hogy az összes negatív gondolatom kikiáltsa a maga fájdalmát: sosem kapod vissza - sosem jön már vissza hozzád - sosem lesz újra melletted - sokkal boldogab valahol máshol - miért csinálod ezt? - önző vagy - el kellene engedd - mindenkinek az lenne a legjobb, ha nem akarnál újra az élete része lenni.
Aztán lassan veszek egy mély lélegzetet és elképzelem, hogy az egészet kihajítom a kukába.  
Nem jobb, de segít elhinni, hogy elviselhetőbb.
Túl sokat képzelek ebbe bele. Ha Tae-nek jó most, akkor nekem is jó. Nem szabad kivetítenem a saját negatív érzéseimet, mert csak eltorzítja azt, ahogy a dolgokat értelmezem. Ráadásul én kérdeztem.
Megszólalt a belső pszichológusom. Ironikus, mert olyan a hangja, mint Fényfúriának.
Ettől mondjuk még nem tudom, mi lenne a megfelelő reakció. A normális emberek (vagyis a nagylelkű és kedves, önzetlen emberek, mint amilyen például a nővérem) tuti valami olyasmit válaszolna, hogy Remek! Örülök, hogy van akire számíthatsz. és komolyan is gondolnák. Még a gondolattól is elhúzom a szám, mert én sosem voltan ennyire önzetlen vagy kedves.
Nevetséges attól félnem, hogy ez a Tae nem fog kedvelni, holott amikor megismertem mindent megtettem annak érdekében, hogy ne kedveljen. Talán most is képes lennék rá, ha egy haldokló részem nem lenne még mindig szerelmes ebbe a türelmesen mosolygó idiótába.
Reménytelen eset lettem miattad.
Igen, rettenetesen bosszantó tudsz lenni. Reagálok inkább az utolsó kérdésére. Sokan ki se néznék belőled milyen kitartó vagy és ha igent akarsz hallani akkor nem lehet megszabadulni tőled addig, amíg meg nem kapod. Mosoly szökik az arcomra ahogy ezt írom, mert közben eszembe jut számtalan ilyen eset.
Az arcát figyelem, amíg az írásomat fürkészi és megnyugszom attól, hogy a korábbi mérgező érzések helyét egy furcsa nyugalom veszi át. Egy kis beletörődés és lemondás, ugyanakkor egyfajta belenyugvás is abba, hogy nem tudom elengedni.
Árulás lenne mindkettőnkkel szemben.
Nem sok lehetőséget hagyok neki a kérdezésre, megkapaszkodom ezekbe az érzésekbe és újra írni kezdek. Majd megszokja, hogy szeretem én irányítani a dolgokat.
Úgy sejtem, hogy ez egy nagyon nehéz helyzet neked és hogy valószínűleg fogalmad sincs róla, hogy mit gondolj rólam, vagy hogy vajon én mit akarok tőled. Ez egy baromi kiegyenlítetlen erőviszony, ami nekem sem tetszik. Sosem voltunk ilyenek.
Nem akarok lábujjhegyen lépkedni a közelében és nem akarom azt sem, hogy ő kényelmetlenül érezze magát.
Mi lenne, ha ahelyett, hogy mesélek arról milyen voltál, megpróbálnám megismerni azt, amilyen most vagy? Vagy megismernénk együtt? És ha akarod, akkor te is jobban megismerhetsz engem. Mi lenne, ha csak barátkoznánk? Nyitok neked a fejemben egy tiszta lapot.
Ajánlom fel, mert ez tűnik jelenleg helyesnek. Nem fogom kergetni azt az embert, aki csak az én fejemben él, és nem fogom arra kényszeríteni, hogy azonosuljon egy szellemmel, akire már nem emlékszik.
Ha bármikor úgy érzed, hogy bizonytalan vagy, vagy szeretnéd tudni, hogy az a Tae-Moon akit én ismertem milyen volt, hasonlítotok-e, vagy egyáltalán mit csinált, akkor kérdezz és én válaszolok neked. De nem szeretném, hogy ez legyen a beszélgetésünk vezérfonala.
Itt és most. Ez az új menedékem.
Abban bízok, hogy így könnyebb lesz mindkettőnknek. Hogy jobban el tudja engedni magát és nem érzi azt, hogy láthatatlan elvárásoknak kellene megfelelnie. Szeretném ha érezné, hogy meg akarom ismerni és el akarom fogadni úgy, ahogy most van és nem pedig azt, hogy ki akarom belőle erőszakolni azt, amilyennek én ismertem. Azt talán örökre el kell engednem, de ezzel megbirkózni az én dolgom lesz.
Jelenleg talán nekem is az segíthet a legjobban, ha megtanulok máshogy nézni rá.




♡ ♡ ♡
1007 szó
(Ha nem tetszik, megverhetsz, amiért ilyen hosszú lett!)


Sit down. I'll tell you what you were like in my dream.

Nem szórt rá senki csillámport


Ok Tae-Moon csillámport hintett rá


Choi Ha-Rin
Istennõ
Istennõ
Choi Ha-Rin
Mesehõs :
(not) a rendezvous 88c06479d1a94d5dcd49e9c0b8b3b5e11d91b76c
Fehér kígyó
Verta
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
13
Titulus :
Eye of the Snake
A másik felem :
Zenedoboz :
Akinek az arcát viselem :
Lee Ji Eun "IU"
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Kelet (Bloomcrown)
✦ ✦ ✦ :
(not) a rendezvous Af646fb488a693f1f0c91b018bb5be42955bbeee
A tükör mögött :
Lharielle

(not) a rendezvous Empty
Témanyitás(not) a rendezvous Empty2023-06-11, 00:35

Ha-Rin & Tae-moon

Nehéz olyan szemekre pillantanom, ami úgy néz rám, mintha ezer éve ismerne engem. Én semmire sem emlékszem vele kapcsolatban. Nekem ő csak egy újabb idegen, vagy egy félismerős, akinek segíteni szeretnék. Helyette most számomra kell a kéznyújtás. Egy olyan ügyhöz, amit magam nem tudnék megoldani, pedig általában így szoktam csinálni. Nem volt szükségem senkire. Persze, volt már olyan panaszkodtam, de az nem tartott tovább pár percnél, azután túl is léptem az egészen. Fordítva szokott történi ez a helyzet, én hallgatom meg őket, ha szükségük volt akár órákra is. Fura volt ez az egész, amióta csak belekeveredtem. Nekem kellett egy másik embert a saját problémámba belevonnom, sőt, egy olyant, akit nem is ismerek.
Ő lehet máshogy látja, én meg nem tudok semmit hozzá tenni. Lehetetlen olyat mondanom, ami megnyugtatná. Természetesen, van egy-két dolog, amiről lehetséges következtetéseket levonni, de ez nem elég, hogy meg is oldjam azt, ami az ő gondja lenne.
Azonban úgy látszik, ő tudja mit is kell kérdeznie. Az ajkaim elváltak egymástól, alig láthatóan, ahogy megláttam, mit is írt.  Ez frusztrált engem, nem azért, mert mérges lennék rá. Csak egyoldalúnak érzem a társalgást, és a fal is hozzáadott ehhez. Nem szokták megkérdezni tőlem, hogy hogyan vagyok, hamar letesznek róla, amikor az egyetlen válaszom az ilyesmire az, hogy jól vagyok.
Talán nekem is fel kellett volna tennem a kérdést, de a múltkori baki után, nem hinném, hogy ezzel kéne nekem próbálkozni.
Tördeltem a kezem, amíg kaptam valamilyen választ. Fogalmam sincs mit vártam ettől.
Sok kérdésem van? Igen, de ez természetes volt ebben a helyzetben. Bár, mindig ilyen voltam, kérdezősködtem, amíg meg nem adták nekem, amit akarok, vagy addig, amíg az agyukra nem mentem vele. Végül állandóan ugyanoda jutottunk: az én célomhoz. Ez önzőnek hangzik, de a kíváncsiságom szinte sose apad ki. Bólintottam egyet, mert igaza volt, tényleg van pár rejtély, amit jó lenne, ha más oldana meg helyettem. Az én felemről ez nem lehetséges.
Ahogy leült, én is követtem őt,  majdnem szóltam is, hogy vigyázzon a ruhájára, de észbe kaptam, hogy nem hall engem.
Apró mosoly jelent meg az arcomon, majd nagyobbá vált, ahogy az üzenet végére értem. Szóval, nem változtam, mindig is ilyen voltam. Tényleg ez a természetem (vagy a kódolásom?). Aztán a következő mondatnál lefagyott az ábrázatomról. A szívem öszeszorult, ez a másik, amit nem szerettem volna hallani.
Sajnálom, bárcsak mondhatnám, hogy jó okom volt rá, de magam sem tudom.
Ezt gyorsan firkantottam le, szinte olvashatatlan volt. Amikor rájöttem, hogy megint milyen hülyeséget írtam, összegyűrtem a papírt, és magam mellé dobtam. Nem mintha ennek lenne haszna, már látta az üzenetet.
Nehéz volt megmondani, mit éreztem, amikor láttam a többi írását. Persze, ez volt a kérdésem, és megkaptam rá a választ, de nem volt kellemes, hogy volt konkrét szám, kiket hagytam ott. Lehet még több volt, de úgy érzem, hogy széthasadok, hogy egy összenőtt baráti kört hagytam cserbe. Egy legjobb barát...
Láttam, ahogy ő is összegyűrt egy papírt, de nem volt helyénvaló most ezt kommentálni. Nem lehet könnyű olyat viszont látni, akiről azt hiszed végleg eltűnt. A pontot az i-re az amnézia teszi fel.
Egy hatalmas vigyor jelent meg az arcomon, nem tehettem róla, ha arról az ötről volt szó, mindig derűsebbé válik minden. Annak ellenére, hogy nem volt egyszerű az utunk, én megkedveltem mindenkit.
Vannak! Van egy cégem másik öt emberrel, ha írhatom így. Bár én később jöttem a képbe, de mégis úgy érzem, hogy megtaláltam a helyemet.
Ránézve, míg gyorsan kibővítettem, mielőtt megmutattam neki.
Bocsánat, talán nem így kéne fogalmaznom. Kijavítom: Ők segítettek kicsit megnyugodni.
Kifújtam a levegőt, ami bennem maradt az írás közben.
Mindig is ilyen kíváncsi és akaratos voltam?
Talán erről voltam legjobban ismert, muszáj volt tudnom, hogy a régi énem is erről volt híres.
610 szó ✦ aláfestő ✦ a zene muszáj volt, bocsi!
Nem szórt rá senki csillámport


Choi Ha-Rin csillámport hintett rá


Ok Tae-Moon
Hõs
Hõs
Ok Tae-Moon
Mesehõs :
(not) a rendezvous Tumblr_nodq5wIZDt1t0rpy4o2_500
Hős6os
Baymax
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
8
Titulus :
The Helper
A másik felem :
If I miss you any harder, my heart might come looking for you.
(not) a rendezvous Fc2d4948e464a772877c895580e18f58917cc570
Akinek az arcát viselem :
Yeo Jin-goo
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Nyugat (Stormreach)
A tükör mögött :
Amerys

(not) a rendezvous Empty
Témanyitás(not) a rendezvous Empty2023-04-16, 17:55


Looking for lost things
Tae-Moon & Ha-Rin

Ismerős ez a megállíthatatlan jókedv és az a kiolthatatlannak tűnő vágy, hogy kapcsolódjon másokkal. Tudom, hogy ha hajlandó vagyok kinyitni neki a szívem, ő meghálálja. Mindig olyan volt, mintha a létezésével is képes lett volna ölelésbe vonni.
Ez nekem eleinte ijesztő volt, intenzív, szokatlan és kéretlen. De olyan jól csinálta - nem volt türelmetlen, nem volt tolakodó, csak mindig nyitva hagyott egy képzeletbeli ablakot - hogy nem tudtam sokáig elzárkózni előle. Hamar megszoktam. Végül szépen lassan elkezdtem élvezni, majd igényelni ezeket a kapcsolódásokat vele. Olyan volt, mint egy bizalmi játék, amiben nem tettünk fel túl magas téteket, lépésről lépésre haladtunk. Egyszerű volt.
Nem gondoltam volna, hogy elveszíteni is ilyen egyszerű lesz.
Az eltűnésével a szívem olyan erővel zárult be, hogy olykor magam is megkérdőjeleztem, hogy ott van-e még. Érez-e? Dobog-e még?
Hát ettől a mosolytól most megdobbant és én megkönnyebbülés helyett csak haragot érzek. Tehetetlen, lassan parázsló, fáradt haragot, amit inkább nem piszkálok meg - visszatartom a lélegzetem és várom, hogy kialudjon.
Nem rá haragszom. Nem erre a mosolyra haragszom.
Látom, hogy meglepi a kérdésem és egy kicsit mégis reménykedni kezdek. Az örökké másokkal foglalkozó Tae-Moon nincs hozzászokva, hogy valakit az ő hogyléte érdekel? Azt akarom hinni, hogy most is olyan, mint amilyennek én ismertem. Hogy egy kicsit tudom, mire gondolhat, hogy tudom mit érezhet, mert volt idő, amikor én tudtam olvasni benne a legjobban. Mert én ismertem a legjobban.
Önző vagyok.
Nem tudom, miért lenne jobb ha igazam volna, egyszerűen csak nem akarom elveszíteni azt az embert, akkor sem, ha ő már nem ismer meg engem.
De tudom, hogy rengeteg kérdése lehet, ezért nem erőltetem a témát. A megérzéseimre bízom magam és egyelőre hiszek neki. Ha itt van, nagy baj nem lehet.
Biztos vagyok benne, hogy sok kérdésed van, megpróbálok rájuk válaszolni.
Hazugság.
Nem fogok mindre válaszolni. Legalábbis... nem tervezek mindent elmondani neki. Nagyon sokat gondolkodtam ezen, végigvettem magamban azokat a dolgokat, amik érdekelhetik és érzem, hogy most még nem leszek képes mindent elmondani neki. Tudom, hogy joga lenne megismernie a teljes képet, és hogy a helyében én is tudni akarnám. De nem akarom, hogy érezze azt a tehetetlenséget és értetlenséget amit én.
És tisztában vagyok azzal, hogy valójában inkább csak félek. Félek attól, hogy ami nekem kegyetlen veszteség volt, az neki csak egy kínos, megfoghatatlan dolog lenne, amivel nem tud - és nem is tudhat - mit kezdeni. Vagy amilyen javíthatatlan empata, osztozni akarna a fájdalmamban, amitől csak még rosszabb lenne. Nincs szükségem együttérzésre. Neki pedig ne legyen szüksége erre a teherre. Még ne.
Ezért úgy döntök, hogy mindent elmondok neki, kivéve azt, hogy mit jelentett nekem. Épp elég, ha azt fogja hinni, hogy hátrahagyta a barátait.
Miközben elkezdem leírni a választ, leülök az egyik kidőlt fa törzsére, amit talán az eső moshatott közvetlenül a fal tövébe. A táskám is lecsúszik a vállamról, kényelmesebb lesz így.
Nem tudom jelenleg hogy vagy ezzel, de ahogy én ismertelek, neked sosem okozott különösebb nehézséget ismerkedni. Voltak is itt barátaid és mindig jól bántál azokkal, akik közel álltak hozzád.
Dudou jut eszembe elsőre, mert ő és Tae nagyon jóban voltak. A két (szeretnivaló) idióta. Borzasztó párost alkottak.
Sokan vagyunk, akiket megviselt, hogy egyik napról a másikra eltűntél.
Nem fogom titkolni, hogy közéjük tartozom, hiszen mi okom lenne egy idegen miatt itt lenni? Ennyire azért sosem voltam nagylelkű.
Volt egy kisebb baráti társaságunk, sok időt töltöttünk együtt. Valamiért úgy érzem, szeretné, hogy meséljek, ezért nem várom meg, hogy kérje. Ott van például Dudou, azt hiszem, ő a legjobb barátod. Ő egy igazi bolondos jellem, az sosem volt meglepő, hogy ti ketten milyen jól kijöttetek, az sokkal inkább, hogy ő nekem is az egyik legjobb barátom. De egy másik barátommal, Sean-nal is jóban voltál, és a nővéremmel Blancával is. Kár hogy rá nem emlékszel, igazából eléggé hasonlítotok...
Csak akkor tudatosul bennem jobban, hogy mit csinálok, amikor megmutatom neki az üzenetet. Ez a csapongó, szinte sztorizgató stílus nem jellemző rám, a szilárd tények embere vagyok, nem az érzelmeké. Úgy érzem, minta egy szellem kedvében próbálnék járni, valakiében, akiről azt hiszem, hogy ismerem, holott igazából nem sokat tudok róla - arról, hogy mi történt vele az elmúlt hónapokban. És miért kéne hinnie nekem egyáltalán? Számára valószínűleg az elmúlt az időszaknak sokkal nagyobb jelentősége van, mint bárminek, amit én mondhatok neki.
Az se lenne meglepő, ha ezek a dolgok egyáltalán nem érdekelnék. Tudom, hogy érdekli.
Csak én hiszem azt, hogy ezek a dolgok fontosak. Mert fontosak voltak.
Összegyűröm a papírt és remélem azt hiszi, azért, mert teleírtam és nem azért mert bosszús vagyok és így próbálom meg elhallgattatni a negatív gondolataimat és uralkodni az érzelmeimen.
Nem baj, tudtam, hogy nem lesz könnyű.
Most vannak barátaid?
Írom fel a következő lap tetejére.
Nekem is lesznek kérdéseim Tae, nem menekülsz.




(not) a rendezvous 841472469  ♡ zene ♡ 736 szó


Sit down. I'll tell you what you were like in my dream.

Nem szórt rá senki csillámport


Ok Tae-Moon csillámport hintett rá


Choi Ha-Rin
Istennõ
Istennõ
Choi Ha-Rin
Mesehõs :
(not) a rendezvous 88c06479d1a94d5dcd49e9c0b8b3b5e11d91b76c
Fehér kígyó
Verta
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
13
Titulus :
Eye of the Snake
A másik felem :
Zenedoboz :
Akinek az arcát viselem :
Lee Ji Eun "IU"
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Kelet (Bloomcrown)
✦ ✦ ✦ :
(not) a rendezvous Af646fb488a693f1f0c91b018bb5be42955bbeee
A tükör mögött :
Lharielle

(not) a rendezvous Empty
Témanyitás(not) a rendezvous Empty2023-04-15, 20:25

Ha-Rin & Tae-Moon

Vártam, és nem is a találkozást. Akartam őt látni, olyan sok kérdésem volt hozzá, már három napja csakis azzal van tele a fejem. Végre megjelent valaki, aki talán tisztázni tudja múltamat.
Vagy nem. Esetleg olyat hallanék magamról, amit nem nagyon kéne. Például azt, hogy teljesen más ember voltam akkor, mint most. Még azt is fel tudom tenni, hogy neki ártottam valamilyen módon. Ez lenne a legrosszabb válasz, amit kaphatnék tőle. Igen, ezek a válaszok, amiket nem írnék fel a listára. Ezért van bennem egy félsz, ez az oka, hogy nem tudtam önfeledten gondolni a találkára, van egy kis hang, ami néha megkérdőjelez.
Először, amikor jártam a falnál, nem kívántam semmit. Csak egy egyszerű túra volt a határhoz, mert furdalt a kíváncsiság. Sohase tudott hagyni valami, ha nem ismertem rá a választ. Ez nem meglepő, tekintve hol is dolgozom, kik a munkatársaim. Ezt fokozni is képes vagyok annyira, hogy már a barátaim se viselnek el. Vannak azért olyan alkalmak, amikor ez megéri. Az egyik legkifizetendőbb nyilvánvalóan az az eset volt, amikor a hölgy az ölembe hullott, legalábbis képletesen. Sajnos van egy hatalmas üveg, ami ezt megakadályozza. Örültem neki, mint minden új személynek, akivel találkozok, de ő másmilyen volt, ő egy kicsit többet nyújthat, mint egy újabb ismeretség, hogyha a reményeim bevállnak.
Hamarabb indultam, remélve, hogy előbb odaérek, mint ő. Így az is lehet, hogy sikerül a gondolataimat összeszedni. Gyalog mentem, bár emiatt még korábban kellett indulnom, nem zavart. Mindent azért, hogy ne kövessem el ugyanazt a hibát, mint múltkor.  Még egy kínos pillanatot nem engedhetek meg magamnak. El kellett jutnom a kérdésekhez.
Nem lehet pontosan megmondani, hogy milyen érzés itt állni az üvegfalnál. Azt hinnénk, hogy harag vagy közömb a két választható, de az az igazság, hogy fogalmam sincs. Vannak pillanatok, amikor legszívesebben csak megfordulnék, és nem térnék vissza. Most azonban a kíváncsiság hajt.
Megkönnyebült sóhaj szakadt fel belőlem, amikor láttam, hogy a mászik oldalon még nem áll senki. Van még több időm, hogy összeszedjem magam. Esetleg arra is, hogy munkaügyben is csináljak valamit. Mert igen, azzal is kéne haladnom, akármennyire jól állok vele. Sose tartozott az a szokásaim közé, hogy valamit hanyagoljak, vagy lustálkodjak. Mégis, mióta megtudtam, hogy volt egy életem, egy más helyen, ami ilyen közelnek tűnik... csak ez jár a fejemben. Az őszintén bevallva, ez igenis tud idegesíteni engem. Nem vagyok ilyen. Mindig azokra gondoltam inkább, akik mellettem vannak. Nem saját magamra.
Bár írtam, hogy most az egyszer önzőnek kell lennem...
Nem érdekelt, hogy nem kéne leülnöm, még is megtettem. Melegítőben voltam, így nem is kell feszengenem, hogyan fogom ezt az egészet kimosni. Elővéve a füzetemet, átnéztem, mit is kellene mondanom. Utána, el kezdtem rajzolni. Nem volt semmi semmi komoly alakzatja először, aztán random tárgyakká alakultak. Nem voltak jó rajzok ezek, de azért megnyugtatott engem. Egy pillanatra néztem fel, a hölgy már közeledett felém. Felálltam, lesöpörtem. Vettem egy mély levegőt, majd még egyet. Hirtelen mindent elfelejtettem, ami eddig a fejemben volt. Intésére, én hevesen elkezdtem integetni. Mindig is ilyen voltam, ha van társaságom, jobb kedvem lesz azonnal. Szinte megállíthatatlan.
Eldöntött fejjel figyeltem a mozdulatait, majd egy mosollyal legyintettem csak az írására. Az a lényeg, hogy most itt van. Gyorsan firkantottam le, kielőtt ő tudott volna írni: Én köszönöm, hogy eljöttél.
Ignorálhatna engem nyugodt szívvel, még el se tudom őt érni.
Összeráncoltam a szemöldökömet a kérdésére. Ilyet ritkán tesznek fel nekem. Hogy vagyok? Mégis, hogyan lehetnék? Magam se szoktam ezen elgondolkozni.
Jól, azt hiszem. Vártam már a találkozást.
Próbáltam terelni valamennyire. Egyszerűen ez olyasmi volt, amire nem tudok választ. Vicces, hogy valaki tudott ilyet kérdezni.
Fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjük. Talán... voltak arrafelé barátaim?
595 szó ✥ aláfestő ✥ szia  (not) a rendezvous 1149350199
Nem szórt rá senki csillámport


Choi Ha-Rin csillámport hintett rá


Ok Tae-Moon
Hõs
Hõs
Ok Tae-Moon
Mesehõs :
(not) a rendezvous Tumblr_nodq5wIZDt1t0rpy4o2_500
Hős6os
Baymax
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
8
Titulus :
The Helper
A másik felem :
If I miss you any harder, my heart might come looking for you.
(not) a rendezvous Fc2d4948e464a772877c895580e18f58917cc570
Akinek az arcát viselem :
Yeo Jin-goo
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Nyugat (Stormreach)
A tükör mögött :
Amerys

(not) a rendezvous Empty
Témanyitás(not) a rendezvous Empty2023-04-02, 23:54


Looking for lost things
Tae-Moon & Ha-Rin

Megígértem neki, hogy ott leszek.
Mégis már negyed órája ülök az autómban és nem bírom rávenni magam, hogy megmozduljak. A szélvédőn keresztül bámulom az előttem húzódó erdőt, mintha egy mágikus, titkokkal átszőtt rengeteg lenne, ahova nem merek belépni - pedig nem félek, sem az erdőtől sem az ismeretlentől. Pont a fák sűrűje által rejtegetett ismerős az, ami rettegéssel tölt el, az ismerős idegen, aki hatalommal bír a szívem felett.
Veszek egy mély lélegzetet, lefejtem az ujjaimat a kormányról és felkapom a táskám és a blézerem a kocsi anyósüléséről mielőtt kiszállok.
Kellemes idő van, lágy szellő fésül a hajamba és máskor talán ennyi is elég lenne ahhoz, hogy egy kicsit megnyugodjak, most azonban a feszültségem áthatolhatatlan falat emel körém. Ajtócsapódás, a slusszkulcsom csörögve süllyed a táskám mélyére. Nem fázom, de belebújok a blézerembe mielőtt elindulok a fák közé.
Munkából jövök és nem túrázáshoz öltöztem, de a múltkori kalandom után tudom, hogy nem sokat kell az erdőben gyalogolnom ahhoz, hogy eljussak a falig, ez pedig csizmában is tökéletesen kivitelezhető. Nevetségesen közel van a Bloomcrown határát kijelölő monstrum, aminek a létezését mindeddig hatalmas közönnyel nyugtáztam. És most? Legszívesebben minden elnyomott dühömet azon vezetném le, hátha megreped valahol a bosszúságom súlya alatt. De valami azt súgja, hogy közel sincs - és soha nem is volt - ekkora hatalmam. Az érzelmeim felett viszont uralkodhatok, ez legalább jól ment az emberi énemnek.
Mondjuk amióta Tae-Moon eltűnt, nem igazán érzem magam... önmagamnak. Elég szánalmas - hogy egy másik ember akkora hatással van az életedre, hogy hiányában elkezdesz megkérdőjelezni dolgokat, például, hogy lehetsz-e igazán jól, ha ő nincs melletted. Mindig is nagyon független voltam, a nővéremen kívül szinte senkihez sem kötődtem és az egyedüllét sosem volt magány. Eddig. Talán a jellemfejlődésem számlájára kéne írnom a változást, mégis csak keserű iróniát éreztem abban, hogy amint megtanultam beengedni valakit az életembe, a sors úgy döntött elveszi tőlem. Vicces.
De a legnevetségesebb az egészben az a vakszerencse, aminek köszönhetően itt találkoztunk. Korábban sosem jártam a falhoz, nem igazán érdekelt, mi lehet a túloldalon, vagy hogy van-e egyáltalán bármi, mert minden ami fontos volt számomra, az ezen az oldalon volt. Többé már nem. Meg kellene köszönnöm a kétségbeesettségemnek, hogy nem hagyott nyugodni és folyton visszacsalt ide, de nem igazán szerettem azt, amit ez az időszak művelt velem. Néha könnyebb lett volna elfelejteni - pont úgy, ahogy ő is tette.
Nem tudom hogy az amnéziája, vagy a tény, hogy a fal túloldalán látom viszont ütött-e nagyobbat, elég nehéz elkülönítenem a kettőt - vagy elfelejteni a bosszantó megkönnyebbülést, amit amiatt érzek, hogy nem valami rosszabb történt vele, esetleg, hogy szándékosan hagyott el. A  vállamon ülő kisördög szerint ezt sosem zárhatom ki, de az esetek többségében elég agresszíven hallgattatom el.
Megjegyeztem azt a hatalmas vérszilvafát, ahol legutóbb találkoztunk, rózsaszín-bordó virágait már messziről észreveszem és valamiért biztos vagyok benne, hogy ő itt lesz már. Óvatosan közeledek a puha mohás talajon és abban bízok, hogy nem vesz észre egyből - látni akarom a profiljában azt a férfit, akit a szívem hiányol, és ezt egészen addig tehetem meg, amíg a tekintetünk össze nem akad: a szemeivel ugyanis egy idegen néz vissza rám, tekintetében ugyan ismerős a kíváncsiság, a megválaszolatlan kérdései azonban majdnem akkora falat emelnek közénk, mint ami a valóságban is előttünk húzódik.
Újabb mély levegő, az én falaim erősebbek.
Megállok a üvegfaltól pár lépésre és intek neki. Valószínűleg nem úgy nézek ki, mint aki bánkódik amiatt, hogy késett: sosem voltam nagy szabadkozó. Ezt ő persze nem tudhatja.
Előveszem a táskámból az írómappámat, amit a klienseimmel is használni szoktam és udvariasan lefirkálom: Sajnálom, hogy késtem. De nem magyarázkodom. Itt vagyok és ez is nagyobb teljesítmény, mint amit tíz perce képzeltem volna.
A korlátozott kommunikáció egyszerre áldás és átok: nem kell odafigyelnem arra, hogy a hangom színtelen maradjon, ugyanakkor minden mondandóm fekete-fehér és világos, át kell gondolnom, mit is akarok leírni. Végül kérdezek. Ugyanazt, amivel minden egyes konzultációmon kezdeni szoktam. Biztonságos, ismerős forgatókönyv, semmit sem árul el arról, a szívem mennyire remeg.
Hogy vagy ma?




i miss you, dummy.  ♡ zene ♡ 644 szó


Sit down. I'll tell you what you were like in my dream.

Nem szórt rá senki csillámport


Ok Tae-Moon csillámport hintett rá


Choi Ha-Rin
Istennõ
Istennõ
Choi Ha-Rin
Mesehõs :
(not) a rendezvous 88c06479d1a94d5dcd49e9c0b8b3b5e11d91b76c
Fehér kígyó
Verta
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
13
Titulus :
Eye of the Snake
A másik felem :
Zenedoboz :
Akinek az arcát viselem :
Lee Ji Eun "IU"
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Kelet (Bloomcrown)
✦ ✦ ✦ :
(not) a rendezvous Af646fb488a693f1f0c91b018bb5be42955bbeee
A tükör mögött :
Lharielle

(not) a rendezvous Empty
Témanyitás(not) a rendezvous Empty2023-03-15, 23:01

(not) a rendezvous
Verta && Baymax

Nem szórt rá senki csillámport


Choi Ha-Rin csillámport hintett rá


Ok Tae-Moon
Hõs
Hõs
Ok Tae-Moon
Mesehõs :
(not) a rendezvous Tumblr_nodq5wIZDt1t0rpy4o2_500
Hős6os
Baymax
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
8
Titulus :
The Helper
A másik felem :
If I miss you any harder, my heart might come looking for you.
(not) a rendezvous Fc2d4948e464a772877c895580e18f58917cc570
Akinek az arcát viselem :
Yeo Jin-goo
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Nyugat (Stormreach)
A tükör mögött :
Amerys

(not) a rendezvous Empty
Témanyitás(not) a rendezvous Empty

Ajánlott tartalom

(not) a rendezvous Empty
 

(not) a rendezvous

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Rendezvous between the Darkness and the Light
» Underneath the stars, a dinner rendezvous becomes a symphony of flavors and laughter.