A sweet gesture can turn someone's day around

A nővéremmel lenne találkozóm, de Dolores valamiért késik. Nem tudom eldönteni, hogy mamá fogta-e be valami munkára, vagy a pasija tartja fel, viszont már harmadjára csekkolom a mobilomat, hogy egyáltalán küldött-e valamilyen üzenetet. Nyilvánvalóan nem érkezik semmilyen értesítést, pedig már kerek öt perce itt várok rá! Bezzeg, ha én késnék, akkor lekapnának a tízkörmömről, vagy legalább is összeborzolná a hajamat, belekönyökölve a vesémbe, vagy valami hasonló, más, kedves tesós megmozdulást tenne.
Amióta találkoztam a nővéremmel és anyával azóta egy kicsit kiegyensúlyozottabb vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy továbbra is készenállok találkozni mindenkivel a családból. Tío Brunóval például fogalmam sincs, hogy mit kezdhetnék, ugyanis a frászt hozza rám a patkányaival, ahogy Mirabel energiáihoz sem készültem fel lélekben. Előbb szeretnék újra megismerni a saját szüleimet és a testvéremet, utána kész vagyok csatlakozni a Madrigal családhoz.
- Aj, Dolores – dobolok az asztalon egy ingerült szusszantás kíséretében, ahogy a tekintetemet a bejáratra szegezem, de bármennyire is fixírozom az ajtókilincset nem történik semmi azonkívül, hogy belesajdul a fejem.
- ¿Dónde demonios estás? – dünnyögöm az orrom alatt, ahogy a telefonom kijelzőjét nyomkodva kikeresem a legutóbbi üzenetváltásunkat. Írni akarok neki, hogy akkor elé menjek-e, napoljuk-e el a találkozót, vagy mi legyen, mert nem szeretnék itt ücsörögni, mint valami felszarvazott kretén, akit a randipartnere lógva hagyott. És még csak nem is egy szemrevaló személy koptatna le, csupán a testvéremet elnyelte a föld.
Rányomok az üzenetküldése gombra, és kicsusszanok az asztal mögül. Nem fogok feleslegesen várakozni, ha Dolores nem jön, akkor teszek egy kört a városban, mert ötletem sincs mivel foglalhatnám el magamat. Az ő kedvéért tettem szabaddá a délutánomat, most pedig riasztónak túl sok idővel rendelkezem. Összehúzom magamon a kabátom cipzárját, amikor a szemem sarkából kiszúrok egy szomorúnak tűnő lányt. Legalább is, eléggé úgy tűnik, mint akit lógva hagytak – így sorstársként együtt érzek vele. Vajon miért ennyire szomorú?
A homlokomat ráncolva méregetem, majd megvonom a vállamat, hogy nem az én dolgom, mégis, amikor indulni készülnék, a bennem élő Madrigal megállít. Me odio a mí mismo. Utálom magamat ilyenkor. Megdörzsölöm az orromat, ahogy felmérem a terepet, majd irányt váltva a kijárat helyett a mosdók felé indulok meg. Nem szeretem, ha valaki lehangolt a közelemben, és a mai napig vallom, hogy egy kis kedvességbe még senki nem pusztul bele.
Menetközben kiszúrom az egyik pincért, ahogy felvesz egy rendelést, innentől kezdve pedig pillanatok alatt összeáll a zseniális tervem. A mosdóba érve addig várok, amíg a bent tartózkodó fickó fel nem szívódik, majd az egyik fülkébe zárkózok. Lehunyom a szemeimet, felidézem magam előtt a pincér cingár alakját, a ruhájának a gyűrődéseit, hogy a képességemet használva felvegyem az alakját. Még mindig fájdalmat okoz. Kicsordul a könnyem, de az én kínom elenyészővé válik, ha tudom, másnak a napját aranyozhatom be.
Megtörlöm a szememet, majd kilépek a fülkéből. Egy pillanatra megállok a szemben lévő kicsit poros tükör előtt, hogy megbarátkozzak a tükörképemmel, aztán a konyha felé veszem az irányt. A pincér még mindig nekem háttal állva foglalatoskodik, amikor én beslisszanok a nyitott ajtón.
Odabent nagy a sürgés-forgás, az ínycsiklandozó illatoktól pedig igazán megéhezek, de igyekszem ügyet sem vetni a korgó gyomromra, helyette elcseszem az egyik süteménnyel teli tányért. Mint mondtam, mindenki annyira nyüzsög, hogy ügyet sem vetnek rám, ahogy a pincérük képében elemelem az édességet.
A srác lépteinek a ritmusát megszokva, igazi pincérhez méltóan érkezem meg a lány asztala elé, és meggyőző mosollyal helyezem elé az édességet.
- A ház ajándéka – fűzöm hozzá magyarázatképp, de még mielőtt ellenkezni kezdene, hogy ő nem ezt rendelte, vagy más megjegyzést tenne, gyorsan hozzáteszem: - Akad valami, amit még tehetek érted?
Szeretném megkérdezni, hogy miért ilyen kedvetlen, de azt hiszem, a kérdésem ezt is magában foglalja, még akkor is, ha közel sem olyan nyílt, mint amilyennek szánom. Nem zavartatom magam egyébként, zsebre csúsztatom a kezeimet várakozás közben, mert nagyon szívesen elcsenek bármi mást is, ha ez felvidítja. Nekem példának nem szokásom nemet mondani egy ingyen ebédre, ezt nálam jobban csak a nővérem tudja.

◉ 645 words ● youtube ● note:    ◉