- Dolo, én… - a csend kényelmetlenül hosszúra nyúlik, miközben Luisa átkozottul vadássza elméjében a válasz-lehetőségeket. Nincs szíve azt mondani unokatestvérének, hogy ekkora bődületes marhaságot még nem hallott összehordva, pedig kedve lenne. Arról nem is beszélve, milyen komolyan veszi a nő mindezt. Van egy családtagjuk, akire nem emlékeznek, ő azonban hallja… Még az is felmerül benne, hogy Dolores talán megőrült. Össze-vissza beszél… Annyira eltökélt azonban, hogy ő mindenképpen elmegy ebbe a Fata Morganába, amiről Luisa még sosem hallott. A nőben felmerül, hogy talán neki is vele kellene tartania. Kellene valaki, aki megvédi. Vagy inkább ne táplálja a már ígyis magasra szökő tüzet? Dolores hamarabb lemond erről a képtelenségről, ha ők, a többiek nem vevők rá? Mégis miért bolondul meg körülötte az egész világ? Mintha a munkájában nem találkozna ígyis kellően sok bolond emberrel. Azt mindig is tudta, hogy a családjánál se sokan laknak otthon, de eddig olyan aranyosan bolondos volt ez az egész. Ez a random külföldi utasdi viszont szabályosan sokkolta, az elvileg elveszett testvérről meg már ne is beszéljünk. Gyakran kívánta, hogy bár normálisak lennének a rokonai. Ő valahogy annyira átlagos volt, ameddig a többiek egytől egyig csodabogarak. Számára azonban sosem a saját mássága volt zavaró, inkább azt szerette volna, hogyha a többiek is olyanok lesznek, mint ő. Olyan… átlagosak. Mióta szerencsésen kiszabadult a családi fészekből, azóta megvilágosodott pár dologban. Példának okáért ebben az egész normális mizériában. Azért a családjára senki sem emelhetett szót, mert azt azonnal gyilkos pillantások tucatjaival jutalmazta. Na de, elkalandozott.
- Öhm Dolo, én megpróbálom itt bevárni a kölyköt, hátha mégiscsak előkerül - ismerteti a döntését, ám hangjában csendül némi bűntudat. Talán mégis vele kellene mennie, bármekkora bolondságnak is hangzik ez az egész? De mi lesz a karrierjével? Végre kiküzdötte itt a helyét…

Na nem mintha az indulás egyszerű lett volna. Amikor megemlítette, hogy a családon kívül próbálna szerencsét, úgy néztek rá, mint valami csodabogárra. Persze, az útjába nem álltak, mégis, érezhető volt rajtuk, hogy egyáltalán nem értik, miért akarna akárcsak fél lépést is távolodni tőlük. Szó se róla, az első időkben nehéz is volt kilépni a családi fészek melegéből, de aztán szárnyra kapott. Azóta is imádja a munkája minden egyes percét. Legalábbis a legtöbbet.

✦✦✦
A telefon megcsörren asztala szélén. A nő lassan emeli a kezét az irányába, gondosan időt adva arra, hogy az, aki a rendőrséget tárcsázta, meggondolhassa magát. Három csengés… aztán felveszi. Elvégre lehet, hogy életek múlnak rajta. Lelkiismeretes, pedig nem szereti ezt a melót. A hívásokat fogadni elég unalmas, olyan, mintha állandóan, vég nélkül ugráltatnák. Arra meg ott van a családja… Ők legalább általában megköszönik a fáradozását.
- Rendőrség… - esélye sincsen végigmondani az ilyenkor szokásos szöveget, máris élesen közbevágnak. Bizonyára fontos az ügy…
- A feleségem! Egyszercsak eltűnt! - szinte ordítja a vonalba a férfi.
- A hívását rögzítjük - ezt azért fontos közölnie. - Mikor tűnt el a felesége? - tudakozódik.
- Két perce még itt állt mellettem, most meg sehol sincs, mintha a föld nyelte volna el!!!! - a nő szemöldöke összeszalad.
- Uram, ön fogyasztott esetleg valamit? Mondjuk alkoholt, vagy… - megint a szavába vágnak.
- Nem, teljesen tiszta a fejem, de meg kell értenie, egyszerűen csak eltűnt! - a férfi hangja valamivel magasabb és kétségbeesettebb, mint ezelőtt.
- Uram, az emberek nem szoktak csakúgy eltűnni - hangja nyugodt, tárgyilagos, de a legkevésbé sem bántó. - Biztosan nem fogyasztott semmit? - próbálkozik meg újra, hátha a másik végre az igazmondás ösvényére lép.
A vonal másik végig jól hallhatóan eltörik a mécses.
- Tuhdohm, hogy milyehn elképzelhetetlen, de el kell hinnieh amith mondok, nem vagyok se részeg, se drogos… - a másik hangjából őszinte kétségbeesés csendül ki. A nő ösztönei azt súgják, hogy igazat mond. Pedig legszívesebben rátenné a telefont, hogyha azt sem tudja merre van arccal előre, inkább aludjon, és ne a rendőrség vonalát foglalja. Aztán eszébe jut a családja körüli számtalan furcsaság. Dolores például állandóan azt meséli miket hall, gyakran több kilométer távolságból. A többiek is gyakran adnak elő képtelen történeteket. Nem, a nő továbbra sem akarja elhinni ezeket a dolgokat, ő csak egy normális, egy átlagos életet szeretne. Ám talán van abban valami, amit ez a férfi állít. Segítségre van szüksége.
- Szedje össze a gondolatait, jöjjön be az őrsre, felveszem a vallomását, és meglátom mit tehetek a felesége érdekében - mégsem cseveghet akár a főnökség füle hallatára egy holdkórossal, mégis megvan benne a hajlandóság, hogy megpróbálja.
- Köszönömh, ön olyan kedves! Egy félh órah, és ott vagyok! - hálálkodik a férfi, s a háttérben hallható motoszkálásból arra lehet következtetni, hogy tényleg nekiállt összeszedni magát. - Viszontlátásra! - búcsúzik el, majd bontja a vonalat. Lynette-nek nincs lehetősége visszaköszönni. Nagyot sóhajtva dől hátra a székében, majd jobbra pillant, de azonnal el is kapja a tekintetét. Az a nyavalyás szépségkirálynő Elise persze addig hisztériázott, ameddig nem kapott egy tükröt, amiben éjjel-nappal csodálhatja magát. A rendőrhölgyre azonban nem is a saját tükörképe néz vissza, hanem egy izomagyú, vigyorgó asszonyszemély, aki mintegy “véletlenül” picit befeszít, s nem elég, hogy pofátlan módon vigyorog rá, még van képe elégedetten mutogatni neki a felfelé fordított hüvelykujját.
- Egyszer még tuti, hogy megbolondulok. Vajon áldás lenne, ha ez a mostani beszélgetés után történne meg? - morfondírozik becsukott szemmel, kiélvezve a múlandó csendet.


✦ Azon szerencsések közé tartozol, hogy Fata Morgana belső határai számodra nem okoznak akadályt. Ugyanolyan átjárásod van, akár a kívülállóknak, azaz az embereknek.
✦ Mindig is erősebbnek érezted magad másoknál, de most, hogy öntudatra ébredtél, az erőd még inkább nőtt. Képes vagy akár hegyeket is mozgatni, és ez nem túlzás. Még nem tudod kellőképpen kezelni ezt az erőt, így néha elég kínos szituációkba kerülsz miatta.
✦ Képes vagy olyan kilincs megalkotására varázslattal, ami pontosan illeszkedik azon különleges ajtókhoz, amiket Geppetto készít. Az ajtó csakis így működik, ez nyithat átjárót más világokba.