I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2023-10-09, 01:55
Annabelle & Rosemary
Fashion is the armor to survive the reality of everyday life
Miss Wildrunner felbukkanása még nagyobb örömöt okoz számomra, hiszen imádom a munkáját és a kisugárzása is annyira cuki, hogy kedvem szerint most azonnal átölelném. Mégsem teszem, mert a nővérem szerint nem kelt túl jó érzést idegenekben, ha ismeretlenül megöleled őket, pedig szerintem sokkal szebb lenne a világ, ha mindenki félre tudná tenni a negatív érzéseit. Így hát csak gondolatban óva intem magam attól, hogy túlságosan lerohanjam szegényt, és udvariasan mosolygok a ruhaköltemények között ácsorogva. - Egy ruhát szeretnék – fonom össze a hátam mögött az ujjaimat, miközben beljebb topogok pár lépést. Az ajkaimon továbbra is édes mosoly táncol, hiszen minden nap oly’ csodálatos, felesleges búskomornak lenni, amikor a reggelek új lehetőségeket hordoznak magukban. - Csodálatosak! Meseszerűek! Bevallom, ha tele lennék negatív érzésekkel, akkor talán kicsit irigykednék a tehetségére, de így csupán ámulok és bámulok rajtuk – lelkendezek megállíthatatlanul. Azt hiszem, nagyjából eddig tartott megfékezni a nyelvemet. Talán bolondnak fog tartani a viselkedésemért, pár embertől megkaptam már, hogy túlságosan gyerekes lennék, de én csak élvezem az életemet és meglátom a szépséget és a jót még a legrosszabb helyzetekben. - Nemrégiben költöztem Fata Morganába, és hamarosan kezdek az új munkahelyemen. Amikor megláttam, hogy az ön boltja itt található, úgy gondoltam, hogy ha lenne kapacitása, akkor szívesen vásárolnék innen. Örülnék neki, ha egy különleges ruhát vehetnék fel az első napomra – avatom be őt a rejtélyes részletekbe, hiszen minden vágyam, hogy az első munkahelyen töltött óráim tökéletesen alakuljanak. Szeretném, ha kedvelnének, mert tudom, hogy bár időnként sok lehetek másoknak, mégis szeretnék mosolyt csalni az emberek arcára. - Egy kis vizet elfogadnék, köszönöm – lépdelek ismét közelebb a bolt belsejébe és helyet foglalok a kanapén, hiszen hosszú utat tettem meg idáig, és egy kicsit már kapar a torkom emiatt. Belesüppedek az ülésbe, meglepettségemben kislányosan felsikkantok, majd megérintem a kanapé szövetét. Olyan puha! Vajon Miss Wildrunner megharagudna, ha elkérném a kanapéját, vagy ma nem mennék haza?
Rengetegen nem értik, ha annyira rühellem a külsőség alapján megítélést miért is kötöttem ki pont a ruhatervezés mellett? Erre igazán pofonegyszerű a válasz egy ruha teljesen tükrözni tudja viselője személyiségét. Személy kérése alapján készítem el a darabokat, persze ízléses keretek között, ami még jól is áll az ügyfélnek. Lényegében magadat adod, téged ír le az egész. Minden ember úgy választ ruhát ami a szívéhez a legközelebb áll. Viszont, ha genetika alapján próbálsz valakit dekódolni attól teljesen kiráz a hideg. Ne akarjunk már beskatulyázni senkit könyörgőm! Hányszor, de tényleg hányszor próbáltak megítélni engem is az arcom alapján, mivel szép pofival rendelkezem biztos buta vagyok. Szőkés vicceket pedig már megszámolni sem tudom két kezemen hányszor sütöttek el. Megsúgom… egyik sem volt mókás. Jelenleg is egy ruhán dolgozom, amit próbálok teljesen hozzáigazítani a leendő gazdájához. Nagyon szeretném, ha tükrözhetné milyen is ő valójában, mennyire kedves jellem. Pár szót beszéltem vele ez valóigaz, de azok alapján amilyen reakciókat adott… sok mindent láthatott. Zai megérdemel egy csodálatos ruhát, amiben ragyoghat. kedvesen el is mosolyodom erre a gondolatra. Valahogy eszembe sem jut, hogy esetleg több emberhez eljuthattak ruhakölteményeim mint amit gondolnék. A falon kívülre pedig végképp nem is számítok ilyesmire, hiszen én magam nem tudok innen elszabadulni. Más akkor miként tudna belépni? Majd ide-oda menni? Persze egy-két ilyen emberről hallani lehet, de az csodaszámba megy. Meg, ha egyáltalán ilyen meg is történik… legtöbben el sem hiszik. Bezzeg a többi értelmetlen pletykát másokról igen. Ki érti ezt? Volt még egy-két kész darabom, ami jelenleg arra várt, felpróbálják őket majd hazatérhessenek gazdájukkal. Egy telefon miatt előre megyek és megnézem milyen üzenetet kaphattam. Hamarosan tényleg gondolkodnom kellene egy újabb kollekción is… gondolataim közepette csendül fel a kis csengő. - Jó napot, miben segíthetek? - érdeklődve nézek a szőke leányzóra, aki betért hozzám. Mosolyát viszonoztam, hiszen nem jelenti azt, hogy mufurc lennék vagy ilyesmi. Mindig kedvesen bánok és fogadom vevőimet. Jobb szeretem kellemes emlékkel útjukra engedni őket. - Én… köszönöm. Mindig öröm ezt hallani, hogy valakinek tetszenek az elkészített darabok. Ez a legnagyobb dicséret egy tervezőnek. - valahol meglepett, hogy mekkora energiával robbant fel a lány. Sűrűket pislogok is, hogy teljesen feltudjam dolgozni azt, amit ő nyújt éppenséggel. Szinte már olyan mintha egy szellő söpörne végig az emberen. - Nem zavar, szóval nyugodtan mondja miben segíthetek. - kínálom hellyel mert van egy kis kanapé is az üzletben. Lehetséges új vevőre tettem szert a személyében, aminek én csak örülök. Igazi színáradat és színbomba a leányzó. Legalábbis első benyomásom ez volt róla és lendületéről miként kezdett el beszélni. Ez kicsit megmosolyogtatott majd elővettem egy albumot is, ha tényleg ruhát szeretne szétnézhet a stílusok között. - Esetleg kér valamit inni? Van kávé vagy ásványvíz. - ajánlom fel majd leteszem a kisasztalra az albumot. Addig nem foglalok én magam helyet míg nem válaszol. Szeretek kicsit közvetlenebbül beszélni az emberekkel, jobban képet kapok milyen anyag, stílus, és szín illik egy adott személyhez. Mindig körültekintően választok, egy divattervezőnek törekednie kell az emberek kiismerésére. Legalábbis én mindig eszerint próbáltam alkotni és kollekcióim is próbálták a sokszínűséget tükrözni. Néha azt kívántam bárcsak megtudnám másokkal igazán osztani ezt. Persze vannak barátaim, de újabban elgondolkodtam én kis butus, hogy a szerelemben miként fogok ellavírozni mikor a hímneműek nagy százaléka nagyjából a külsőségek alapján ítél? Cudar világ ez.
Fashion is the armor to survive the reality of everyday life
Ivy szerint túl sok időt töltök a közösségi médiában, de nem tehetek róla, ha a Tik-Tok tele van cuki állatkákkal, a YouTube-on imádom olvasgatni a kommenteket, a Snapchatem és Discordom állandóan pörög, Messengeren anyu folyton bombáz receptekkel és horgálásmintákkal… És még hosszasan sorolhatnám, hogy mennyi mindent csinálok a világhálón, miközben otthon a takaróm alatt gubbasztok, ugyanis, ha kiteszem a lábamat a lakásból, akkor jobban szeretek a környezetemre figyelni. Oké, lebuktam. Egyetlen alkalommal szokásom eszelős módjára a telefonom után, amikor az értesítéseim között felbukkan Lewis neve. Miss Wildrunner ruhakollekcióiba azonnal beleszerettem, amikor megtaláltam a profilját az Instagramon. Belesikoltottam a párnámba, amikor megláttam, hogy az üzlete itt volt, Fata Morganában. Még van pár napom amíg kezdek az új munkahelyemen, és baromira cuki lenne egy olyan ruhát hordani, amelyet ő készített. Szóval beütöm a címét a GPS-be, a táskámba söprök minden fontos dolgot: egy szelet csokit, egy üdítőt és a fülhallgatómat. Eddig nem mentem túl messzire az újdonsült otthonomtól és bőven akadna teendőm idehaza, azonban, ha választanom kellene a felfedezés és a mesés ruhák, vagy pedig a dobozokból való kipakolás után, akkor… Szerintem mindenki számára egyértelmű, hogy mit választok. Órákat utazok az ablakra tapadva, miközben csodálom a környéket. Néha-néha, amikor Ivy, vagy Lewis ír, válaszolok nekik, sőt még képet is küldök nekik, hogy merre járok. Annyira belemerülök az utazásba, hogy észre sem veszem, rossz megállónál szállok le. Csak nevetek magamon, amiért újra kell terveznem az útvonalamat. Annyira különös ez a város, annyi varázslatos és csodás, hogy ha tehetném egész nap csak mennék és ezernyi képet készítenék, amiket feltölthetnék a profiljaimra. Végül megérkezek az üzlethez, ami kívülről is borzasztóan cuki. Imádom a kirakatban álló ruhákat, amelyeken látszik, hogy mekkora gondossággal és szeretettel készítették őket. - Csodálatos napot kívánok! – lépek be az üzletbe. A fejem felett lévő csengő víg dallammal üdvözöl, én pedig leplezetlen lelkesedéssel araszolok beljebb. Megérintem a kint lévő anyagokat, magamban szívom a boltban uralkodó illatokat, és kedves mosollyal közeledek Miss Windrunner felé. - Elnézést a hirtelen lerohanásért, de már egy ideje követem a munkáit, és szeretném, ha tudná, hogy hihetetlenül tehetséges. Hatalmas rajongója vagyok nem csak a legutóbbi, de az összes kollekciójának. – Oké, talán nem kellene így lerohannom őt, de ha valakire felnézek, vagy elismerem a képességeit, akkor nem tudom megállni, hogy ne dicsérjem agyba-főbe. Remélem, nem tervez azért kizavarni a boltjából, mert ilyen váratlanul bukkantam fel. - Ugye nem zavarok? A biztonság kedvéért azért körbelesek, hogy tényleg nem zavarok-e senkit a harsány viselkedésemmel, mert nem akarok senkinek se kellemetlenséget okoz. Tudom jól, hogy egyes személyek nehezen tűrik a belőlem áradó végtelen, fékezhetetlen pozitív energiát. Abszolút megértem, ha mindez másokból ellenérzéseket vált ki, de nem fogok csak azért változni, mert másnak nem tetszik.
Legutóbbi képek
Miss Wildrunner felbukkanása még nagyobb örömöt okoz számomra, hiszen imádom a munkáját és a kisugárzása is annyira cuki, hogy kedvem szerint most azonnal átölelném. Mégsem teszem, mert a nővérem szerint nem kelt túl jó érzést idegenekben, ha ismeretlenül megöleled őket, pedig szerintem sokkal szebb lenne a világ, ha mindenki félre tudná tenni a negatív érzéseit. Így hát csak gondolatban óva intem magam attól, hogy túlságosan lerohanjam szegényt, és udvariasan mosolygok a ruhaköltemények között ácsorogva.
Rengetegen nem értik, ha annyira rühellem a külsőség alapján megítélést miért is kötöttem ki pont a ruhatervezés mellett? Erre igazán pofonegyszerű a válasz egy ruha teljesen tükrözni tudja viselője személyiségét. Személy kérése alapján készítem el a darabokat, persze ízléses keretek között, ami még jól is áll az ügyfélnek. Lényegében magadat adod, téged ír le az egész. Minden ember úgy választ ruhát ami a szívéhez a legközelebb áll. Viszont, ha genetika alapján próbálsz valakit dekódolni attól teljesen kiráz a hideg. Ne akarjunk már beskatulyázni senkit könyörgőm! Hányszor, de tényleg hányszor próbáltak megítélni engem is az arcom alapján, mivel szép pofival rendelkezem biztos buta vagyok. Szőkés vicceket pedig már megszámolni sem tudom két kezemen hányszor sütöttek el. Megsúgom… egyik sem volt mókás. 
