I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Egész korán felébredek, mert a szemem már az ablakomon beszűrődő első reggeli fényre kinyílik. Este behúztam ugyan a függönyt, de mindig hagyok egy kis rést, nehogy túl sokáig aludjak. Az ágyból rögtön az ablakom elé ugrok, ahol megragadom a függönyt. Egy hatalmas vigyor keretében arrébb rántom, hogy még több éltető fény jusson a nem túl tágas szobámba és hogy megmelengesse az aranyos pizsamában feszülő testem. Még egy pár másodpercig bámulom a második emeletről a házak között elterülő utcát, amin nem járnak sokan, szóval elég csendes. Pont akkor jön egy biciklis, akinek vadul kezdek el integet, természetesen egy hatalmas vigyor kíséretében. - Jó reggelt biciklis úr! Legyen csodálatos napja! El ne késsen a munkából! - Valószínűleg meghalotta, mert felém néz, ahogy kimondom, de a további reakcióit nem várom meg, hanem megfordulok a szobám felé. Közben a kerékpáros férfi elég nagyot zakózik a kis figyelemelterelésem miatt. - Ismét csodálatos napunk lesz! - nyugtázom magamban boldogan és már száguldok is a szekrényem elé, hogy magamra vehessek valami utcai ruhát. A szekrényemet kinyitva rengeteg színes ruha tárul elém, de én valamiért mindig a fehér pólóimat hordom. A boltban mindig megtetszenek a vidám felsők, de magamon a fehéret szeretem. A hosszas készülődés után már suhanok is az utca végén lévő kis étterem felé. Tényleg nem nagy hely és nincs is sok vendég általában, de nagyon barátságos hangulata van. Kattan a kassza, beindul a sütő és már főzöm is le az első kávét. Valaki belép az ajtón és megszólal a csengő. Van egy törzsvendég, aki minden reggel már rögtön nyitáskor betér hozzánk. Mindig kávéval indítja a napot, szóval igyekszem minél előbb elkészíteni neki, hogy ne várakozzon sokáig. Tejszínhab, csokidrazsé, egy narancssárga cukorrúd és már kész is a kávé havemberrel a tején. - Gyönyörűséges szép reggelt Annie! Nagyon elbűvölő vagy ma is! - ezen mondatok hagyják el a számít, miközben lerakom elé a kávét, amit papírpohárban szolgálunk fel a környezetvédelem miatt. Szép dolog a környezetvédelem, de az is egy pozitív tényező, hogy így minden vendég kávéjára tudok egy hatalmas szívet rajzolni a nevükkel ellátva és természetesen alá, hogy készítette Leo.
A munkaidő lejártakor elégedetten akasztom fel az étterem logójával ellátott kötényem a nevemmel jelzett fogasra. Általában még bent szoktam maradni beszélgetni a többiekkel, de mostanában más dolgom van meló után. Az erdő felé szaladok. Majd kicsattanok a boldogságtól, hogy újra látom őt. ŐT. Az én drága barátomat, Kodát. Nagyon szeretek a városban mászkálni és bejárni minden részét, így bukkantam rá a falra. Egy olyan valami van ott, amin nem tudok átmenni, de tudom, hogy azon túl is van élet. Amikor rátaláltam erre a képződményre, akkor a másik oldalon megpillantottam egy srácot. Egy srácot, akibe rögtön sze... aki rögtön szimpatikus lett nekem. Ugyan beszélni nem tudunk egymással a fal miatt, de már rengeteg módszert kitaláltunk arra, hogy hogyan kommunikáljunk szavak nélkül. Az első pillanattól kezdve kedvelem és úgy érzem, hogy megtaláltam a másik felem. Alapból boldog fiúnak tartom magam, de mióta vele találkozgatok, azóta a fellegekben járok. Sötétedésig elszórakozunk, majd hazagyaloglok. Természetesen vigyorogva, mert a falnál eltöltött percek újra és újra megjelennek előttem. Hazaérve veszek egy jó hideg fürdőt, de a fürdőkádból kilépve nagyon furcsa dologra leszek figyelmes. A mosdókagyló felett elhelyezkedő tükrömből nem a szokásos arc néz vissza rám, hanem egy hóember. Elég ijedős vagyok, szóval szinte rögtön felkiáltok és fenékre esek. A szívem nagyon hevesen ver és nem tudom mit tegyek. Nagyon megrémültem. Kell egy pár perc mire felállok a földről és ismét a tükörbe nézek. Megint magamat látom, de akkor mi lehetett ez az előbb?
Képességem
✦Képes vagyok felvenni a mesebeli alakom, tehát hóemberré változok. ✦Bárkit jó kedvre tudok deríteni, már csak a jelenlétem is elég hozzá. A képesség aktív: 2021.05.02-től.
Leo Winters
Mr. Hmmm
Vendég
Vendég
2021-02-24, 01:10
Csillámporos üdvözlet illet téged
Leo Winters ✦ Olaf
„Ölel a napfény és nyílik a rózsa...”
Kedves Leo!
Nos, mint már írtam: #OlafKodaShipper. Roppant mód örülök, hogy Te is azt láttad bele a leírásba, amire én magam is titkon gondoltam. De, hogy Olafra is kitérjek: a mesevilág egyik legviccesebb figurája. Nem tudom, ki hogy van vele, de én kifejezetten imádom őt, úgy, ahogyan van. A történeted, a jelenet, amit kiragadtál, helyesbítve jelenetek... nagyon tetszettek. Főleg talán az, hogy annyira könnyed és olvasmányos volt az első sortól az utolsóig: de a második rész azért különösen tetszett. Már csak az a kérdés, hogy Koda hogyan érez irántad, ugye? Egyáltalán van merszed megkérdezni tőle? Én azt ajánlom, azért gondold át, mielőtt fejjel rohansz a falnak - oh, ez most rossz vicc volt! De érted, mire gondolok. Viszont nem tartalak fel tovább, imádlak, kicsi hóember!
Foglalózz, vésd fel magad, ahová kell és legfőképp: érezd jól magad nálunk!