I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Egész korán felébredek, mert a szemem már az ablakomon beszűrődő első reggeli fényre kinyílik. Este behúztam ugyan a függönyt, de mindig hagyok egy kis rést, nehogy túl sokáig aludjak. Az ágyból rögtön az ablakom elé ugrok, ahol megragadom a függönyt. Egy hatalmas vigyor keretében arrébb rántom, hogy még több éltető fény jusson a nem túl tágas szobámba és hogy megmelengesse az aranyos pizsamában feszülő testem. Még egy pár másodpercig bámulom a második emeletről a házak között elterülő utcát, amin nem járnak sokan, szóval elég csendes. Pont akkor jön egy biciklis, akinek vadul kezdek el integet, természetesen egy hatalmas vigyor kíséretében. - Jó reggelt biciklis úr! Legyen csodálatos napja! El ne késsen a munkából! - Valószínűleg meghalotta, mert felém néz, ahogy kimondom, de a további reakcióit nem várom meg, hanem megfordulok a szobám felé. Közben a kerékpáros férfi elég nagyot zakózik a kis figyelemelterelésem miatt. - Ismét csodálatos napunk lesz! - nyugtázom magamban boldogan és már száguldok is a szekrényem elé, hogy magamra vehessek valami utcai ruhát. A szekrényemet kinyitva rengeteg színes ruha tárul elém, de én valamiért mindig a fehér pólóimat hordom. A boltban mindig megtetszenek a vidám felsők, de magamon a fehéret szeretem. A hosszas készülődés után már suhanok is az utca végén lévő kis étterem felé. Tényleg nem nagy hely és nincs is sok vendég általában, de nagyon barátságos hangulata van. Kattan a kassza, beindul a sütő és már főzöm is le az első kávét. Valaki belép az ajtón és megszólal a csengő. Van egy törzsvendég, aki minden reggel már rögtön nyitáskor betér hozzánk. Mindig kávéval indítja a napot, szóval igyekszem minél előbb elkészíteni neki, hogy ne várakozzon sokáig. Tejszínhab, csokidrazsé, egy narancssárga cukorrúd és már kész is a kávé hóemberrel a tején. - Gyönyörűséges szép reggelt Annie! Nagyon elbűvölő vagy ma is! - ezen mondatok hagyják el a számít, miközben lerakom elé a kávét, amit papírpohárban szolgálunk fel a környezetvédelem miatt. Szép dolog a környezetvédelem, de az is egy pozitív tényező, hogy így minden vendég kávéjára tudok egy hatalmas szívet rajzolni a nevükkel ellátva és természetesen alá, hogy készítette Leo.
A munkaidő lejártakor elégedetten akasztom fel az étterem logójával ellátott kötényem a nevemmel jelzett fogasra. Általában még bent szoktam maradni beszélgetni a többiekkel, de mostanában más dolgom van meló után. Az erdő felé szaladok. Majd kicsattanok a boldogságtól, hogy újra látom őt. ŐT. Az én drága barátomat, Kodát. Nagyon szeretek a városban mászkálni és bejárni minden részét, így bukkantam rá a falra. Egy olyan valami van ott, amin nem tudok átmenni, de tudom, hogy azon túl is van élet. Amikor rátaláltam erre a képződményre, akkor a másik oldalon megpillantottam egy srácot. Egy srácot, akibe rögtön sze... aki rögtön szimpatikus lett nekem. Ugyan beszélni nem tudunk egymással a fal miatt, de már rengeteg módszert kitaláltunk arra, hogy hogyan kommunikáljunk szavak nélkül. Az első pillanattól kezdve kedvelem és úgy érzem, hogy megtaláltam a másik felem. Alapból boldog fiúnak tartom magam, de mióta vele találkozgatok, azóta a fellegekben járok. Sötétedésig elszórakozunk, majd hazagyaloglok. Természetesen vigyorogva, mert a falnál eltöltött percek újra és újra megjelennek előttem. Hazaérve veszek egy jó hideg fürdőt, de a fürdőkádból kilépve nagyon furcsa dologra leszek figyelmes. A mosdókagyló felett elhelyezkedő tükrömből nem a szokásos arc néz vissza rám, hanem egy hóember. Elég ijedős vagyok, szóval szinte rögtön felkiáltok és fenékre esek. A szívem nagyon hevesen ver és nem tudom mit tegyek. Nagyon megrémültem. Kell egy pár perc mire felállok a földről és ismét a tükörbe nézek. Megint magamat látom, de akkor mi lehetett ez az előbb?
Képességem
✦Képes vagyok felvenni a mesebeli alakom, tehát hóemberré változok. ✦Bárkit jó kedvre tudok deríteni, már csak a jelenlétem is elég hozzá.
Leo Winters
Leolaf
Vendég
Vendég
2023-01-31, 12:25
Csillámporos üdvözlet illet téged
Leo Winters ✦ Olaf
„I like warm hugs.”
Kedves Leo!
Mindennemű körbeugrálás és örömtánc előtt hadd kérjek bocsánatot, amiért megvárattalak, sajnos akkor zajlik az élet, amikor az ember a legkevésbé akarja.
No de, jár az örömtánc ugyanis itt vagy, visszatértél! El sem hittem, mikor megláttam, hogy LEO WINTERS beregisztrált, egy pillanatig már-már azt hittem, hogy a postaládám kergült meg megint és ezeréves üzeneteket dobál fel, de nem!
Elmondhatatlanul örülök neki, hogy újra itt vagy, meg kell mondanom, szörnyen elszomorodtam, mikor eltűntél és nem csak azért, mert ugrott egy plotom, hanem azért is, mert Olaf egy olyan sziporkázó karakter, akire szükség van az oldalon, az energiája ragadós és az most ránk is fér. Egy picit megcsappant az aktívitás az oldalon, de jó látni, hogy ez nem szegi mindenki kedvét és érkeznek azért új és régi-új tagok is hozzánk.
Jártatnám a számat egész nap, de így is pofátlanul megvárakoztattalak, szóval lakatot teszek a csipogómra és inkább elengedlek, hogy újra belevethesd magad a mesés világunkba.