Biztosan mindenki hallott már egy Ticking Crocodile Fishing Center nevű helyről a parttól nem messze egy egészen forgalomtól mentes úton, ahol valószínűleg csak az jár, aki célirányosan imádja a horgászcuccokat. Mellesleg megjegyezném, azért jó páran vannak ilyenek, mert a pecázás még mindig az a hobbi, amit az asszony nélkül lehet művelni és nem kérdőjelezi meg, hogy kivel kavarodtál megint össze, hisz te csak ülsz és vársz a part köveit csapkodó hullámok között és elmerengsz az életeden, hogy mi a fészkes fene hiányozhat belőle, vagy csak úgy ámlokk hol csesződött el az egész.
Micsoda véletlen, mert éppen én is ferdén ülök az irodám sarkában elhelyezett hintaszékemben és vevők híján füstöltetem cigarettámat, mialatt szüntelenül várom, hogy majd biztos történik már valami. Merengek én eleget, tekergetem rozsdás fogaskerekeimet, bár nincs mit agyalnom, tudom én, hogy mikor indult romlásnak minden. Az a nő… Nem vagyok hülye, oké? Tudom, hogy nekem ott a bárban tulajdoni részem volt. Megilletett engem! De tudja mit, ám legyen így, nézzenek ide, saját boltot alapítottam, itt is csillognak, csak nem a poharak, hanem a kampók és horgok, a padlózat is tiszta, ha takarítják, s nem nyekereg, ha nem lépnek rá.

Szeretek tenni-venni, üzletelni úgymond, ezáltal pedig vannak kapcsolataim, akiktől folynak be információk. Én mondtam Tritonnak is, hogy nem kellene annyit innia azon az alkalmon, de biztosan csak azt hitte, hogy megint a dehidratáltságot vágom a fejéhez. Naná, hogy igazam lett, mármint úgy nagyjából beigazolódott a sejtésem, habár jó nagyokat pislogtam mikor először megjelent szerény otthonom előtt. Befogadtam, elvégre csillámport piszkító tündérlelkem van! Együttéreztem vele, ez az igazság, hisz tudom, milyen Ursula által hátba szúrva lenni, ketten dédelgetni a bosszúvágyat pedig mindig jobb, mint egyedül.

Előhúzom zsebórámat, lassan zárás van, szóval ha ez is csak egy olyan nap, mint bármelyik másik, akkor mindjárt elkezdik megrohamozni a last-minute emberek a boltot, hogy felvásárolják a holmikat az esti horgászatra. Felállok hát a hintaszékből és a pulthoz megyek, ahol a kolléga ügyködik valamit az egyik pecabottal. Miután elnyomom a cigarettát, a falnak dőlve masszírozom sajgó fejemet. Már kezd minden bajom lenni és még … itt kattog azzal a horgászorsóval is a csóka.
- Ne csináld már - szólok rá nagyjából egy perc szenvedés után.
- Mármint mit, főnök? - néz rám kérdőn, mintha minden normális lenne és halvány fogalma sincs, hogy mégis mire értem. Tényleg csak engem idegesít?
- Csak. Ne. Csináld. - Látszik a tekintetén, hogy még mindig nem érti mi idegesít engem ennyire, de felegyenesedik és bemegy a raktárba. Nem mintha így sokkal kellemesebb lenne, mert már-már menetrendszerűen be is lép az ajtón egy vendég.
- Ugye még nyitva vannak?
- Persze - vigyorgok rá fájdalmasan, végtére is csak öt perccel múlt zárásidő.


Másnap reggel kimegyek a mólóra, hogy átvegyem a halakat. Vannak alkalmazottaim, de a nem teljesen "fehér" ügyeket szeretem én csinálni személyesen. Mélyet szippantok a parti levegőből. Imádom! A tenger büdös, igen, de ez az a jófajta büdös, ami nélkül olyan mintha létezni sem akarnék, s szinte már a bűntudat emészt, hogy itt vagyok a szárazföldön és nem elhúzok messze innét egy hajóval.
A kikötőben célegyenesen veszem az irányt az ismert hajó felé, nem teketóriázok, mert várnak a drága vevőim egy adagnyi minőségi hallal. Zsebre dugott kezekkel aztán megállok Ericék hajójánál, ujjaimmal már bányászom elő az erre kikészített pénzt.
- Hello, milyen volt a kapás? - Az eddigi egészen jókedvnek becézhető hangulatom aztán ellentettjére fordul, ahogy realizálom a helyzetet.
- Lenne egy kis gond. - Mélyet sóhajtok.



✦  Amint visszatérnek az emlékei, a bal keze átváltozik és egy kampó lesz a helyén.
✦ Ha egy adott személy hite megtörik/meginog, akkor képes rávenni őt, hogy végül egyáltalán ne higgyen.
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban.
A képesség aktív 2021.10.01-től és ezzel együtt a karakter emlékei is visszatértek a mesebeli életéről.