Wells Virágbolt és Kertészet

- Szép napot! Miben segíthetek?
- Jó napot! Valami kellemes kis csokrot szeretnék a barátnőmnek, holnap lesz az első évfordulónk.
- Ó, de kedves. Mesélnél egy kicsit a lányról?
Mosolyogtam a fiúra, elég fiatal volt, kicsit zavarban, valószínűleg az első határozott mondatát idefele jövet gyakorolta párszor, hogy ne süljön bele. Közben előkészültem a csokor kötéséhez, de mivel nem mondott semmit a srác, gondoltam, segítek neki.
- Van kedvenc színe?
- Aha, a rózsaszín.
- Na látod, ez szuper, rózsaszín virág rengeteg van. Esetleg van kedvence?
- Háááát… azt nem tudom.
Gondolkodtam egy keveset, közben kezdetnek egy szál szép rózsaszín rózsát hoztam, az tökéletesen megfelel kezdésnek.
- Kedves lány?
- Óó, igen, nagyon. Aranyos, szeret sokat beszélni, táncolni, dúdolgatni, sőt, még sütni is. Sokat tanul, szorgalmas, mindenki imádja.
Végre megeredt a nyelve, így már sikerült azért valamelyest tájékozódnom a személyiségéről. Így hát úgy döntöttem, hogy egy szép fehér liliom lesz inkább a középső eleme a csokornak, ami a tisztaságot és az ártatlanságot jelképezi, mellé kerül pár szál rózsaszín rózsa, mint a tökéletes boldogság jelképe, és a személyes kedvenceim, a tulipánok, szép pinkbe hajló színben, hogy magával hozza a nőiességet, szeretetet, szerelmet, természetességet, érzékiséget és megspékelje némi vidámsággal. Gyöngyházfehér csomagolóanyaggal vettem körbe miután kapott még némi zöldet a szálak közé, és egy pink szalaggal közöttem át.
- Szerintem ez tetszeni fog neki!
- Csodaszép!
Ámult el a srác, aztán fizetés után megköszönve a kedvességemet vidáman távozott. Az elégedettség csak az én szívemben volt nagyobb, mert nyilván mindig örömömre szolgált, ha valakinek kellemes perceket okozhatok.

Hazafelé

- Hello, szépséges Morcoskám!
Összerezzentem, ahogy valaki a derekamra fonta a kezét, miközben sétáltam a virágboltomból az otthonom felé. Fordított volna maga felé, én pedig olyan szinten sokkot kaptam, hogy már csak az ajkaimra tapadó száját éreztem. Ez már felpaprikázta az amúgy teljességgel békés természetemet, esküszöm, nem jellemző rám az ilyesmi, de máris lendült a kezem, hogy pofon vágjam. Hamarost csattant a tenyerem az arcán, mire meghökkenten lépett egyet hátra.
- Nos… tegnap azért ennél kicsit lelkesebb voltál.
Tegnap? Hevesen jártak az agytekervényeim, egyszerűen nem tudtam hová tenni a dolgot, de pár, rettentően hosszú pillanat után a felismerés szikrái gyúltak bennem. Ó a fenébe is. Miért történik mindig ez? Őszintén szólva, nem az első pasas volt, aki hasonlóképpen letámad, és vélhetőleg nem az utolsó, eleinte nem értettem, de idővel összeraktam a kirakós darabkáit. Annyira nem tetszett a dolog, még orvoshoz is jártam vele egy időben, kaptam egy rakás gyógyszert rá, amik egy ideig használtak, aztán úgy robbant ki belőlem a sokáig elfojtott énem, miként vulkánból tör elő a láva, hogy úgy döntöttem inkább, vállalom a kieső epizódok következményeit, és megtanulunk együtt élni egymással.
- Persze, mert tegnap olyan kedvem volt. Tudod, hogy én döntöm el, mikor van igényem rád.
Vontam meg a vállamat nemtörődöm, durcás módon, amihez azért rendesen meg kellett erőltetnem magam. Ilyenkor a legtutibb az volt, ha elkezdtem flegmázni, érthetelten amúgy, de csak még jobban tapadtak a pasik. Nekem bezzeg nem volt senkim, bár én nem szerettem az ilyen egyéjszakás dolgokat, valami komolyabbra vágytam volna, arra a filmekben látható romantikus, nagy szerelemre, de nem köszöntött még ilyesmi az életembe. Ettől függetlenül nem kerestem görcsösen, tökéletesen boldog voltam így, megvolt mindenem, panaszra sosem volt okom. Maximum a másik csaj miatt aggódhattam, de annak sem volt sok értelme. Úgyis azt csinál, amit akar. Nagy kárt azért még nem okozott szerencsére, de azért a másnaposságokból, rossz közérzetből szoktam nagyjából sejteni, mit művelt, amíg ő volt előtérben. Arról nem beszélve, hogy milyen felébredni valaki mellett, akiről fogalmad sincs, hogy kicsoda…
- Igaz is, Morcoskám. Akkor majd jelentkezz!
- Persze, persze.
Kacsintott egyet, aztán vigyorogva elsétált, mert gondolom tudta, hogyha szükség van rá, úgyis le lesz porolva. Ami engem illet, a nevét sem tudtam volna megmondani, nem hogy valaha keressem, de ez a része már nem rajtam múlt. Viszont az biztos, hogy most pár napig biztosan nyugtom lesz.

✦ Képes vagy életet generálni magad körül, legyen szó növényekről vagy állatokról.
✦ Arra is képes vagy, hogy változtasd a méreted. Meg tudsz nőni hatalmasra és össze tudsz menni apróra is.
✦ Létre tudsz hozni mágikus tárgyakat és másokra átruházni. Viszont, ha az illető tovább adja, nála már nem fog úgy működni, mint annál, akinek Te astad.
✦ Te Kā éned miatt képes vagy a tüzet manipulálni, lávát létrehozni. Ebből tűzgolyót, lávagolyót is képes vagy alkotni.
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban. <-- ha nem látja magát