I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-03-14, 20:35
Nina & Kayla
Tudom, hogy azt ígértem, hogy otthon leszek, mire a találkozót megbeszéltük, tudom, és rosszul is érzem magam, amiért mégsem sikerült így tennem. Ugyanakkor azt is tudom, hogy Nina is tudja, hogy itt talál és nem a lakásomon, mert elég egyértelmű, hogy huszonnégyből húsz órát idebent töltök nagyjából. Most is épp az utolsó asztalokat takarítom meg, mert a ma este a kedvenc pincérnőm kissé szét volt szórva. Egyedül vagyok, mindenki hazament már, csak én serénykedek még itt. - Tudoooom és ne haragudj – nézek rá kiskutyaszemekkel, de tudom, hogy amúgy nem haragszik. Elvégre így szeret ahogy vagyok, kicsi érthetetlen is számomra egyébként, hogy hogy képes elviselni. Nem csak a munkamániám miatt nehéz velem bármiféle kapcsolatot létesíteni, de úgy amúgy is. Szerintem nehéz velem kijönni, de hát amúgy nem tudom. A lényeg hogy szeret és itt van, hogy kirángasson kicsit a mindennapi mókuskerékből, hogy ne legyen olyan unalmas az életem. Szánalmasan rossz barát vagyok, ez tény. - Jól tetted. Nálam is van még néhány kósza üveg, ne kérdezd mi, majd kiderül – nevetem el magam. Leginkább ajándékba szoktam alkoholt kapni, magamtól szinte sosem veszek, mert nem nagyon van értelme. Mivel nincs szabadidőm, ezért inni sincs, ez egyértelmű, viszont ilyenkor, mikor sikerül egy-egy csajos estét tartanunk, mert nem kell vásárolni. Csak előrántom a szekrényből vagy a hűtőből, hirtelen azt sem tudom most épp hol gyűjtöm őket, aztán csókolom, mehet az ereszd el a hajam. Nem szoktunk ám nagyon megvadulni ilyenkor sem, azért mindketten kulturált nők vagyunk, az hiányozna még, ha valami botrányosat művelnénk. Egyikünk munkájának sem tenne éppen jót. - Megyek már, megyek. – A tisztítószereket elrakom a raktárba, a seprű, a rongy a helyére kerül és elindulhatunk kifelé. Leoltom a lámpákat, leellenőrzőm a zárakat, majd bezárom az ajtót amin kilépünk az éjszakába.
Éppen igyekeztem a legkedvesebb barátnőmhöz, és bár tudom, hogy azt beszéltük meg, hogy nála találkozunk, de a fél karomat, sőt, igazából az életemet rá mertem volna tenni, hogy úgyis az étteremben lesz. Én is szerettem ugyan a munkámat, mi több, egyenesen rajongtam érte, de azt meg kell hagyni, hogy Kayla esetében ez hatványozottan igaz volt. Némi munkamánia bizonyosan befigyelt nála, és olykor igyekeztem ebből kirángatni, mert valljuk be, néha mindenkinek kell némi lazítás. Tudom, fontos a munka, az étterem, valakinek a két keze munkája, de közel sem mindegy, hogy mellé társul-e valami olyasmi, amivel kicsit a magánélet felé is billen az a bizonyos mérleg. Ezen gondolatsorom következtében léptem be az étterem ajtaján, aminek már zárva kellett volna lennie, de csöppet sem lepődtem meg, hogy nem így volt. Könnyed, mosolygós fejcsóválással léptem beljebb, és indultam meg, hogy megleljem a barátnőmet. Talán már csak az utolsó simításokat végezte zárás előtt. - Tudod… Kayla, a csajos este nem az igazi egyedül. A mosolyom csak szélesebb lett, mikor végre megláttam. Évek óta barátok voltunk, és örültem, hogy van ilyen ember az életemben. Csak hát, nem tehetek róla, tényleg mindig kényszert érzek arra, hogy kiszakítsam kicsit ebből a közegből, sokszor olyan érzésem van, hogy szinte eggyé vált már az étteremmel. Minimum havonta egyszer azért igyekszem elrabolni kicsit, de türelmes szoktam lenni, azért van, hogy megvárom, magától legyen igénye rá, de hát... azért szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor történt ilyesmi. Ez nem azt jelenti, hogy kevésbé tartanám jó barátnak, isten ments, egyszerűen csak megszoktam, hogy vele nem olyan egyszerű futó találkozásoknál hosszadalmasabbakat összehozni. Azért sokszor beszélünk telefonon vagy váltunk üzeneteket. A barátság nem attól válik igazivá, hogy folyton egymás szájában lógunk. - Hoztam némi hangulatfokozót. Emeltem meg a kezemben a pálinkás üveget, bár esetemben inkább a másik oldalam az, aki ilyesmire vágyik, és inkább hajlamos a züllésre, de ami azt illeti, olykor nekem is jól esett némi lazítás. Nem volt azért gyakori, tudtam, hogy helyettem rendesen felönt a garatra a lelkemen velem osztozó, éppen ezért igyekeztem tisztább életet élni, hogy ellensúlyozzam. A kivételek természtesen erősítik a szabályt. Nem voltam fáradt, sőt, egészen fel voltam pörögve, fűtött a lelkesedés, és alig vártam, hogy nyugiban legyünk. - Szóval, a kérdés csak az, hogy jössz magadtól, vagy raboljalak el? Nevetve kérdeztem, nyilvánvalóan sosem bántanám, de némi lökést óhajtottam adni az események folyásának, azaz szerettem volna elindulni. Ideje volt mára letennie a seprűt, itt mindig rend van egyébként is, már szerintem, de nyilván ő azért tudna velem vitatkozni ennek kapcsán. Átérzem, a virágboltomban azért szintúgy jobban esik a lelkemnek, ha minden tökéletes, és sehol nem árválkodik egy kósza elhullott virágszirom, levél, konfettimaradvány, vagy bármi egyéb. Rend a lelke mindennek, én is ezt vallom, ez tény.