Kedves Anasztázia!

Sokat gondolkodtam, milyen formában is közölhetném veled azt, amit irántad érzek, és a napokban eszembe jutott, hogy történelem szakos vagy (ami humán, tehát levelet is írhatok, meg a történelem során nem egy levél született, ami aztán hatalmas jelentőséggel bírt a későbbiekben), ezért kezembe vettem egy papírt és egy tollat. Az én szívemhez is közel áll a történelem, ugyanakkor az írás sosem volt az én mesterségem, mégis most megpróbálkozom ezzel a kis firkálmánnyal.
Elsőre talán kezdhetném azzal, hogy mikor is pillantottalak meg először. Tisztán emlékszem, hogy a tanári szobában ültem, és vártam, hogy kezdődjön a következő órám, ahol majd nyugodt szívvel és lelkesen szívathatom a gyerekeket. Készítettem magamnak egy forró csokit, holott a nagy melegben ez nem túl szokványos ital. Az ajtóra néző asztalnál ültem, te meg pont abban a pillanatban jöttél be az ajtón, mert előre engedett téged az igazgató, aki bejelentésre készült. Akkor volt először, hogy megakadt rajtad a szemem, és ettől kezdve minden napomat a közös tanáriban töltöttem a tesi tanári helyett - lehet, hogy ez neked is feltűnt. Ott éltem az órákon kívüli életemet, csak azért, hogy láthassalak legalább pár perc erejéig, és ez sokszor be is jött, aztán…
Aztán végre oda mertem menni hozzád, amikor egyedül voltál. Akkor, ott azt éreztem, hogy boldog vagyok. Boldog voltam azért, mert odamentem. Boldog voltam azért, mert meg mertem szólalni, és nem látszódott rajtam, hogy legszívesebben elszaladnék, annyira izgulok. És boldog voltam azért, mert egész jól alakultak a továbbiak. Elmentünk randizni, ami… Ami miatt talán jobban izgultam, mint bármelyik sportversenyem miatt. Elvégre, ha a középmezőnyben végzek egy tájfutóversenyen, az nem érdek túlzottan, elfogadom, hogy vannak nálam jobbak is, de ez más volt… Féltem, hogy valamit elrontok. Féltem, hogy megutáltatom magamat egy akaratlan elszólással. Féltem, hogy nem kedvelsz majd amiatt, hogy én nem vagyok kifejezetten jártas a humán területeken. És igazándiból mindentől féltem, amitől csak lehetett, mégis bebizonyosodott, hogy mindezt nem kellett volna ennyire stresszesen kezelnem. A randevú végén… Nos, te is tudod, hogy mi történt, és az a csók… Az a csók teljesen megkavart. Éreztem valamit előtte, és a csók ezt vagy tízszeresére növelte bennem, de még mindig nem tudtam, hogy el merjem-e mondani neked ezt a gyomorgörcsszerű érzést. Mert akárhányszor eszembe jutottál, minden alkalommal összerándult a gyomrom, de nem a rossz, sokkal inkább a kellemes értelemben. De inkább nem mondtam semmit, és elhívtalak egy második randira, ahol… Ahol még egyszer megcsókoltuk egymást, és akkor is csak tovább zavarodtam.
Azóta hetek teltek el, és bár találkozgatunk a tanáriban, ahova nem olyan gyakran, de még mindig sokat járok, még csak most kezdem igazán érteni, hogy mit is érzek irántad. A gyomorgörcs talán azt akarta jelezni, hogy kapaszkodjak beléd, mert te vagy az, aki nekem kellesz, a józan eszem azonban nem akarja elsietni azt, ami a szívemben már megszületett. Nem akarja, hogy megkérdezzelek, mégis, most inkább hallgatok a szívemre, és végre megteszem, amit már legalább fél éve meg kellett volna tennem: Anasztázia, lennél a barátnőm?

Szeretettel
Pán Péter

Persze ez a levél csak fikció. Csak álmaimban él, hogy ilyen volt az első találkozásunk, és ha rajta múlik, soha nem is lesz semmilyen javulás. Pedig nem tettem ellene semmit, teljes szívemből szeretem, de amíg nem kapok egyértelmű jeleket... Úgy érzem, örökké várnom kell rá, és ehhez meg is van bennem a kellő kitartás. Bármeddig várok rád Anasztázia!


✦ Bármilyen eszköz, vagy varázslat nélkül képes vagy a repülésre.
✦ A gyors észjárásoddal túl tudsz járni az ellenfeleid eszén.
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban.
A képesség aktív 2021.10.01-től és ezzel együtt a karakter emlékei is visszatértek a mesebeli életéről.