Kedves, Naplóm!
Ma megint semmibe néztek. Mostohám már megint a lépcső alatti kis kuckóba küldött aludni "Kell a hely a lányoknak." A. és D. fülembe sikongatnak reggeltől-estig, mikor otthon vagyok. Ezt csináld meg. Azt tedd meg. A legbosszantóbb az, hogy egy házi helyett háromszor annyit dolgozhatok, három házi feladatot írhatok meg. Igazán jól megy a francia és a spanyol is, a mai leckét, így sikerült elég gyorsan megírnom nekik. Nem lehet így élni hosszú távon, ezt nagyon is jól tudom. Tudod, egy házi buliba se mehetek el, mert a mosás és a takarítás is rám hárul, amit el kell végeznem testvéreim helyett, akik egyébként is az iskolában semmibe vesznek. A láthatatlan Ashwood vagyok, akinek nem élnek már élő vérszerinti rokonai. Bárcsak... élne még apa. NAGYON  hiányzik anya is és bárcsak, mindketten itt lennének velem a valóságban is.
Ha a mostohám elküld, akkor szinte biztos, hogy bekerülnék a rendszerbe egy tini lány senkinek sem kell. Ha nevelőszülökhöz kerülök lehet, hogy Tőle is rosszabbak lennének. Tudom, hálásnak kellene lennem, hogy még nem tett engem utcára, de mégis nagyon-nagyon nehezen tudok a "családom" mellett boldognak lenni.
A továbbtanulás szinte lehetetlen tűnik most számomra. Nem hiszem, hogy lesz rá elég pénzem, mivel hiába vállaltam plusz hétvégi melót. A mostohám szerint nem lehet fent tartani házunkat, így minden "zsebpénzem" a számlákra fizetésére fordítja, amit kipótol a saját bevételével.
Néha annyira vágynék új és divatos ruhákra, de nincs már rám pénz, ami szinte minden alkalommal elszomorít. Csak a szakadt ruhák és elnyúlt pulcsik maradnak meg nekem, amit  A. és D. úgy ítél meg, hogy nagy kegyesen átadnak nekem. Úgy érzem az álmaim minden pillanattal egyre távolabbiak kerülnek. Tizenhat vagyok és egyre reményvesztettebb leszek, ahogy a felnőtt világot mind jobban megtapasztalom.

Kedves, Naplóm!
Az elmúlt hetekben találtam egy kedves kis dalt, amit egész nap dudorásztam. Talán már-már a drága kollégáim agyára megyek ezzel a dallal, de hát nagyon fülbe mászó kis dallam, hidd csak el kedves naplóm. Úgy érzem ezt nagyon sokszor hallottam régebben. Talán anya énekelte nekem, mikor még élt. Tudod, már nem emlékszem rá. Nem tudom felidézni az arcát és egy kép sem maradt róla a házban, ahogy furcsa módon apáról  is eltűntek a képek, de ezzel egyidejűleg megszaporodtak A.-ról és D.-ről a balerina fotók. Egyetlen képem van apáról, amit féltve őrzők. A mostohatestvéreim nem képesek dolgozni, mivel minidig valami táncversenyre hivatkozva kibújnak a munka alól és otthon punnyadnak, mikor én a nagy hóviharban útra kelek, hogy időben bent legyek a műszakkezdésre. A Beast Motelben a főnök hasonló módon kiálhatatlan és szigorú, mint a mostohám. Szerintem, túl keveset fizet, de ennél többet máshol se kapnék legalábbis D. szerint. Most az ünnepi időszakban is dolgozhatok. Azért biztos van benne kedvesség, mert másfélszeres fizetést ad, de lehet hogy ez törvénybe van iktatva és csak azért kapok egy kicsivel többet az alapbéremnél.  


Drága, Naplóm!
Ultimátumot kaptam. Ép hogy betöltöm a tizennyolcat már ki is tesz engem az utcára M. Szállás kell, de rögtön és nem tudom, hogy hova mehetnék. Barátaimhoz nem mehetek. Bár F. felajánlotta a pincéjüket, de hát ők heten laknak egy kis házban és én nem lehetek a nyolcadik. Egy kicsit penészes padlásszobára bukkantam Beast Motelben. Elvileg egykor a személyzetnek tartották fent a fenti titkos szobákat, de most senki se használja azokat az elhagyatott helyeket. Egy kettőt raktárként használhat Mr. B. Talán egy üresbe beköltözhetnék átmenetileg.
Miért dob ki M.? Mert megelégeltem, hogy minden megtakarításom az ő zsebébe landol. Az érettségi után, ha nem kapok ösztöndíjat, akkor hogyan fizetem ki a fősulit? Szerencsétlen egy lány vagyok, aki nem emelkedik ki a az iskolában semmilyen téren sem. Nem vagyok pompon lány se sportoló még diáktanácstag sem osztályelső vagy valamelyik klub elnöke sem. Semmit se tudok felmutatni csak két évnyi melót.
Még az évkönyvben is elírták a múlt tanévben a nevemet. Violet Asshole.
Valahogy mindig a lúzerek közé soroltak engem, miközben az instán a divatról és művészetről szóló oldalamnak 1524 követője van. Vajon teljesülhetnek az álmaim? Talán ez a lökés kell, hogy elinduljak és kövessem az álmaimat. Szerinted is így van?

Drága, Naplóm!
Már nem egyedül dekkolok a padlásszobák egyikében. Ott él a szomszéd szobában J, is, ő is itt dolgozik, már egy ideje.
Sikerült a padlót felfényeznem. Szebb mint, újkorában. Ó és a fura recsegése is megszűnt. Igen így van. Hihetetlen ugye? Mintha egy tánc parketten lépkednék? Szerinted nem késő megtanulni táncolni. M. sose engedett a táncstúdiójába, pedig én is szívesen táncoltam volna a A.-vel és D.-vel. Kezdem úgy érezni, hogy az új hobbim egyre jobban megy. A kis egérke figurák szép számban fogynak a webshopomról. A vissza jelzések és az értékelések majd hogy nem minden esetben, 10 pontosak. A kis varrott és horgolt új reneszánsz korszakát éljük. Úgy érzem igény van a munkámra. Néha régi ruhákat is átalakítok, amit kezdetben csak tudod a barátaimnak tettem meg, de most már annyira elterjed a hírem, hogy tanácsért jönnek, hogy stílusosan hogyan öltözködhetnek olcsó ruhákból. Valamire, azért mégis tanított a pár évvel ezelőtti időszak, hogy A. és D. nem hordott "vacak" ruháiból képes voltam valami Cindyvatosat készíteni. Elsősorban fő a környezettudatosság, ne csak úgy vásárolgassak mindenféle dolgot. Néha-néha elcsábulok és betérek a tök jó cipőboltba, de a horrorisztikus árak miatt kihátrálok miután egy tucatnyi szép cipőt felpróbálok. Mély levegőt kell minden alkalommal vennem, mikor rájövök, hogy már megint a ostobaságokra költöttem a pénzem és az egyetemre félretett pénzből kell kivennem, hogy túl éljem a következő fizetés napig. Csak addig maradok itt, amíg lesz elég pénzem, tovább állni? J. is így van vele.

Kedves, Naplóm!
Tudod nagyon bántot, hogy nem vettek fel a jó állatorvosi egyetemekre és az egyik itt dekkoló srácot kirúgták... Most még óvatosabbnak kell lennem, mint eddig a Couchsurfinget is szüneteltettem egy ideig, amíg le nem nyugszik a Boss. Egyébként annyi aranyos sokat utazott lányt fogadtam az otthonosan berendezett szobácskámba. Néha irigylem is őket, hogy csak úgy megtehetik ezt, de örülök is, hogy megosztják velem a tapasztalataikat, álmaikat vágyaikat és emlékeiket. Bárcsak, én is olyan bátor lennék ők.
Egyik kis egérkém eljutott Európába is. Olyan jó volt ezt látni. Egy lány vet tőlem egyet, aki nálam aludt és küldött egy képet Londonból, hogy a Big Bent nézi a kis egérkém.
Végül képzeld egy nő ma úgy jelentkezett be a hotelbe, hogy Ginevra Ashwood. Ezt tudod mit jelent? Lehet, hogy van egy vérszerinti rokonom, akiről eddig nem tudtam. Bátorság kell, hogy szobalányként oda lépjek Miss Ashwoodhoz. Talán apa egy unokatestvére vagy talán az enyém vagy apának volt testvére. Olyan homályos és zavaros minden. Jön valaki...

Kedves, Naplóm!
Ma a falnál kóboroltam. Jó ez nem igaz. Kíváncsi lettem és találkoztam valakivel a nyugati részen. Mindketten megláttuk egymást és elkezdtünk kommunikálni. Nagyon egyénségégel találtam magam szemben.
Szinte biztos voltam benne, hogy egy igazi menő csaj  Stormreach városrészben. Annyira különös, hogy ez az egész, ahogy az is hogy néha-néha fel derreng valami fura megmagyarázhat, ha tükörbe nézek, mintha nem is magamat látnám. Lehet, hogy a fáradság játszik velem. Túl sokat álmodoztam és már egy mesés világba repít a képzeletem.

Kedves, Naplóm!
Ma reggeltől kezdve ez az egy dal járt a fejemben egész nap. Szinte biztos, hogy százszor énekeltem már, de most mégis teljesen újszerű érzések törnek rám, ahogy egyre jobban   elmémbe és szívembe, otthon talál a dal szövege. Mintha rólam szólna és mintha a szívemből szólna és hívná a megoldást, hogy mi is történik velem most pontosan. Csodák már pedig léteznek, mert hiszek benne, hogy álmom egyszer valóra vál.

✦ Értesz az állatok nyelvén. A szó legszorosabb értelmében el tudsz velük társalogni minden gond nélkül.
✦ Ha felhúzod az üvegcipellőt a lábadra, képes vagy egyik-pillanatról a másikra eltűnni - teleportálni.
A képesség 1 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 2. játékban. <-- ha látja magát