Ismered azt az érzést, amikor legszívesebben az életed legapróbb részletéről is beszámolnál valakinek? Lényegében még az sem érdekel, hogy kinek, csak elmondhasd neki, és aztán tovább dicsekedhess azzal, hogy nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Na ez az igazi szánalom a jelenlegi társadalomban. Lehetnek titkaink, de azok csak napokig maradnak meg tényleges misztériumnak. Ha két ember tud már róla, az nem tudok, csak hogy ilyen fellengzős életigazságokat puffogtassak el a fületek mellett, de tudjátok mit? Megosztom egy titkomat veletek. És hogy mire is volt jó ez az indokolatlanul hosszú felvezető többes számban felétek, arról fogalmam sincs. Őszintén remélem, hogy senki nem olvassa el ezt, nemhogy többen is. Egy napló nem azért van, hogy olvassák - mégis az ember feltételezi, hogy valaki meg fogja tenni.


Egy kurva is bekaphatja a legyet.
Manapság, az egyre csak elnépesedő társadalomban, amikor mindenki gyermeket szeretne magának, és annak a bőgését hallgatni naphosszat, nyilván senki nem jár sztriptízbárokba, és nincs olyan elvetemült barom sem, aki telefonon rendelne magának egy-egy éjszakára némi élvezetet. Hova fajulna ez a világ, ha felbukkannának hát az olyan emberek, akik a kiéhezett férfiakat és nőket juttatnák pár óra erejéig a mennyországba?
El kell keserítenem a nagyérdeműt: baromira senki nem akarja otthon hallgatni az asszony rikácsolását, a gyerek végeláthatatlan bőgését vagy a szomszédok kutyáinak igazán tehetséges kórusát. És ilyenkor jön képbe anyám, vagy a hozzá hasonló bármelyik prostituált. Eléggé széles a hozzájuk járók palettája, nem véletlen hát, hogy a szakma kitermelt nem egy luxusszolgáltatót is. Nos, mondanám, hogy anyám is ezek közé tartozik, de nem fogok hazudni. Anyám egy zs-kategóriás prostituált, rendesebb nevén kurva, és bizony nem nagy dolog, hogy az ilyen pozícióban lévők ügyfelei basznak az óvszerre, ami egyébként kötelező előírás minden futtató cégnél. Nah, így fogantam én is, amikor anyám még csak tizenhat éves volt.

Egy kurvának is joga van ahhoz, hogy gyereke legyen.
Általános esetben egy kurvának ugyebár nincsenek emberi érzései, hiszen ő maga sem egy ember. Így hát, ha éppen becsusszan egy sperma oda, ahová nem kellett volna, akkor szépen elballagnak a legközelebbi orvoshoz, vagy isznak valami erőset, és volt gyerek, nincs gyerek. Mert egy kurvának az a dolga, hogy örömet szerezzen, nem pedig az, hogy visítozó kölköket szüljön erre a pokolra ítélt világra.
Ja igen, és vannak a kivételek, mint amilyen anyám is. Ő ebben a helyzetben nem egy lelketlen gépezetként járt el, hanem mivel fájt volna neki, hogy elveszíti a gyerekét, vállalta az ezzel járó nehézségeket. És itt nem csak az elhízásra, a mértéktelen zabálási vágyra és a rosszullétekre gondolok, hanem arra is, hogy FEL KELLETT MONDANIA a gyerekéért. Durva ez úgy, hogy egy zs-kategóriás prostiról van szó, nem? Na igen, anyám meghozta értem ezt az áldozatot tizenhat évesen, ugyanakkor tudta, hogy nem tarthat meg. Fiatal még ahhoz, és a nevelőintézetben sem tűrték volna, hogy vele van még egy éhes száj.

Az orvosok csak akkor csinálják jól a dolgukat, ha szeretik is a munkát, amit végeznek.
Eva és James sosem akartak semmit rámerőltetni. Többek közt ezért sem hívom őket anyának és apának, vagy ezen megnevezések bármilyen változatának. Már a kezdetektől fogva őszinték voltak velem, és nem titkolták el anyám múltját. Ő sem akarta elmondásuk szerint. Ezen kívül mindent megtettek azért, hogy a legszükségtelenebb javakat is megkapjam. Mindketten magas beosztásban dolgoztak akkor még az egyik közeli kórházban, szóval nem voltak utolsó helyen a bértáblában. Ezért tehették meg, hogy mindig a legjobb iskolába írattak be - már négy éves koromban is. Itt derült ki, hogy milyen jó érzékem is van a zenéhez.
Sorra nyertem a különféle zenei versenyeket, amiket kisiskolásoknak szerveztek, ezért hát a többieknek volt okuk a féltékenységre. Nem is voltak nagyon barátaim, főként csak elkerültek engem nagy ívben, de sosem zavart. Igazándiból élveztem is, hogy jobb vagyok náluk, de ebbe is könnyen bele lehet unni. Egy idő után már inkább nem akartam a legjobb iskolákba járni, és mivel tudtam, hogy Eva és James meg fogják tenni, amit kérek tőlük, inkább csak kitálaltam, hogy nem akarok többé a városban maradni. Nem akarok ott lenni, ahol mindig csak eredményeket halmozok, de csak az elvárások miatt, és az sem könnyíti meg a helyzetemet, hogy tudom, bármelyik pillanatban összefuthatok az anyámmal, még ha nem is feltétlenül ismernénk meg egymást.
Egyedül jöttem Fata Morganaba annak reményében, hogy itt elölről kezdhetek mindent. És bár az iskolai eredményeimet nem tudom és nem is szeretném eltörölni, sosem hangoztatom, hogy miből vagyok jó. Ami kiemelkedő, az úgyis látszik, de a gimi előtti éveimben egyre erősödött bennem az érzés, hogy senki sem szeret, holott én mindenkivel kedves lettem volna, ha máshogy néznek rám. Szerencsére Eva és James támogattak mindenben, és tiszteletben is hagyják a kérésemet, hogy csak akkor találkozzunk, ha én keresem őket.

Ki magasan szárnyal, kicsinek látszik azoknak a szemében, kik nem tudnak repülni.
Korán megmutatkozott a tehetségem néhány tantárgyat illetően. A későbbiekben ezekből értem el a legjobb eredményeket. A gyakorlat mindig jobban ment, és igazából ezeket a tárgyakat nem is kell tanulnom. Megragad.
De mozogni, zenélni és beszélni, na az az igazi élmény. Csak azon izgulni, hogy ne legyen csupa bogárszar a fogad, és ne nyelj le egy darazsat biciklizés közben, mert egy pillanatra sem vagy képes befogni a szád. Nem mindig előnyös számomra, ezt nem tagadom, de ki mondja, hogy az életben az értelmet kell keresni? A boldogság és a mosoly fontosabb. És ezt barátoktól kapja az ember, akiket szerencsére megtaláltam a városban. Ennél többet nem is kívánhatok magamnak. Innentől már annyira mindegy, hogy az anyám egy kurva volt, akinek a nevét se szeretem hangoztatni, holott senki sem ismeri errefelé. Az is mindegy, hogy a nevelőszüleim orvosok. Bár az ő nevüket legalább felvállalom nyilvánosan, anyámét csak a papírokon merem. Felülemelkedtem a múltamon, hogy felülemelkedhessek azon, akinek hittem magam, és sokkal jobb emberként érezzem azt a lebegést, amit boldogságnak neveznek.

A zene nem a béke hangja.
Lehetne itt olyan elcsépelt gondolatokat puffogtatni, hogy a művészet hogyan fejezi ki az emberi érzelmeket és a stílust, de ezt eddig is tudta lényegében mindenki. Ez egy ilyen általánosan elterjedt buziság lényegében, amit minden különc magának érezhet, ha valaki azzal dobálja, hogy mennyire gáz is. Ez nincs megtiltva, meg valakinek biztos igaza van, de azért az csinál valamit igazán jól, akit el is ismernek előbb vagy utóbb.
A zene viszont nem csak arra jó, hogy elmondd vele a gondolataidat, hanem arra is, hogy kifejezz vele olyasmit, amit semmi mással nem tudsz. Mert lefestheted azt a baromi nagy hullakupacot, nem lesz tőle jobb senkinek. De ha elénekled, hogy hullt el csatában a derék, no halld meg angol nép, az mindjárt más. És emellé még egy jól csengő, témához illő zenét is kell rittyenteni, amivel teljes lesz a kép. Na ez az igazi művészet, nem az, amit egyes tehetségkutatókban csinálnak. Mások dalait én is el tudom játszani meg énekelni, de sajátot írni... Más, legyen elég ennyi. Ha szerencséd van, nem csak a bandának írok zenéket, hanem neked is. Nos, imádkozz a pokol minden szerzetéhez, hogy ez egyszer megvalósuljon. Vagy csak ihless meg, mint egy háború. Rázz föl a való világból, és emelj isteni magaslatokba. Légy egy új háború ebben az újrahangolt, 21. századi világban, és talán meggondolom, hogy szóba állok-e veled szakmai téren is, vagy érdemesebb csak egymás mellett élő embereknek megmaradni.


✦ Fel tudom venni a mesebeli, nyuszi alakom.
✦ Nagyon magasra tudok ugrani; akár képes vagyok egy épület tetejére is felszökkenni.
A képesség 1 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 2. játékban.
A képesség aktív 2021.10.01-től és ezzel együtt a karakter emlékei is visszatértek a mesebeli életéről.