Zordon nem maradhatott. Amióta átvette az uralmat, nem volt élelmünk, sem pedig vizünk. A kipusztulás szélére sodort mindent. S közben úgy tett, mintha mindez természetes, ráadásul jó lenne. De nekem nem kerülte el a figyelmemet, hogy a hiénák is elkezdték realizálni magukban a helyzetet. Éhesek voltak, csakúgy, mint mi, oroszlánok.
Megszöktem. Nem maradhattam tovább ott, nem várhattam tétlenül, hogy lassan mindannyian éhen pusztulunk. Talán álmaimban sem hittem el, mikor besétáltam egy fényűző oázisba, hogy létezhet ilyesmi. Az első, amit megpillantottam, egy varacskosdisznó volt. Természetesen az első gondolatom az volt, hogy levadászom és jóllakok – utána pedig továbbállok és megpróbálok felkutatni néhány oroszlánt, hogy segítsenek nekem.
Azt álmaimban sem hittem, hogy Simbára lelek rá. Eleinte nem ismertük fel egymást, egészen addig nem, amíg a földön nem gurultunk, mint kiskorunkban és végül én nyomtam őt vissza a földre. Pont úgy, mint régen.
- Nala? – A nevemet hallva értetlenség futott át rajtam, majd lassan lemásztam róla. – Tényleg te vagy az? – Hogy miért nem esett le elsőre, hogy ő az? Azért, mert halottnak hittem. Zordon részletesen beszámolt arról, hogy mi történt a kis Simbával.
- És te ki vagy? – Talán csak nem hittem el, hogy pont itt találok rá.
- Hát én! Simba. – A szemeit figyeltem, miközben mindezt kimondta. Aztán hirtelen realizáltam magamban, hogy él.
- Simba! – Talán éles váltás volt, ahogyan örülni kezdtünk egymásnak, de rettenetesen hiányzott. Azt hittem, meghalt és végül ott állt előttem életnagyságban. Ennél nagyobb boldogságot el sem lehetett volna képzelni.
Habár Simba új barátai közül a kis szurikáta elég ellenséges volt, mégsem törte le a lelkesedésemet. Visszakaptam valakit, aki fontos volt nekem. Simba a halálból tért vissza.

✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦



Aki volt már szerelmes, pontosan tudja, hogy az milyen érzés. Főleg a rózsaszín ködös időszak, amikor a másikat talán sokkal jobb színben látjuk, mint amilyen valójában. De az igazi kapcsolat akkor kezdődik, mikor a rózsaszín köd felszáll és az emberek meglátják a másik valódi arcát. Simba viszont pontosan olyan volt, mint azelőtt – számomra nem változott semmit. Ugyanaz a kedves, törődő srác volt, akibe annak idején beleszerettem. Idejét sem tudnám megmondani, mikor szerettem pontosan bele. Mintha az még gyerekkorunkban lett volna. Viszont a kapcsolatunk valamiért nem teljesedett ki igazán. Mintha kerülhettük volna egymást egy időben, míg végre egymás mellett kötöttünk ki.
Nem is reménykedtem gyűrűben, sem abban, hogy tényleg komoly lesz ez a dolog kettőnk között – úgy éreztem, a hatalmas családja elsőbbséget élvez egy románcnál. Főleg, hogy meggyűlt a baja a nagybátyjával, Zordonnal. Mufasa pedig nagy elvárásokat állított fel elé.
Mégis meglepett egy este. Nem számítottam rá, hogy eljön elém a munkahelyemre. Aznap késő estig dolgoztunk Elsával az egyik dekoráción, amit nyilván ő talált ki, de egyedül nem tudta volna megcsinálni. Ahogy kiléptem az épületből, akkor pillantottam meg Simbát. Meglepődtem, de egyből elmosolyodtam és odasiettem hozzá.
- Simba! Hát te? Itt? – Érdeklődtem, ő viszont válasz helyett odahúzott magához és csókkal üdvözölt. Fogalmam sem volt, mi jár a fejében.
- Szia, Nala. Nem lephetem meg a barátnőmet a jelenlétemmel? – Mosolygott, aztán ahogy elengedett, a kezemet fogta meg. Összekulcsoltuk az ujjainkat.
- Dehogynem. Csak azt hittem, késő estig a kórházban leszel, apád mellett – Aprót rándítottam a vállamon. Nem tudtam, beadta-e már a derekát az apjának, vagy még mindig ágált a kórház igazgatói poszt ellen, de rákérdezni annyira nem mertem.
- Most ne beszéljünk erről. Van egy meglepetésem – Fél kézzel igazította meg a sálat rajtam.
- Hova megyünk? – Nem bírtam nem faggatózni, de ő meg sem szólalt. Nem akarta elrontani a meglepetés erejét, így végül csendben maradtam, így sétáltam vele. Ahogy megpillantottam a családi házat, volt bennem egy kis csalódás. Arra gondoltam, mégsem valami nagy meglepetésről van szó. De végül a hátsó kertbe vitt, ahol habár hóval volt borítva minden, a díszek és a fények káprázatossá tették az egész helyet.
- Ez gyönyörű! – Elengedtem Simba kezét és így léptem az egyik fényszóróhoz, majd odafordultam a férfihoz. Kérdezni akartam valamit, de ekkor már a kezében volt egy szál rózsa és még valami. Összehúztam a szemeimet, kíváncsi voltam, meg nem is. – Mire készülsz? – Mosolyt küldött felém, aztán közelebb lépett, hogy a dobozkát kinyitva feltegye a nagy kérdést.
- Csak meg akartam kérdezni, összekötnéd-e velem az életed, Nala… tudod, amíg a halál el nem választ – A mosolya ellenére érezhető volt, hogy tart a választól. Én viszont csak a kérdésre tudtam gondolni, arra, hogy mennyire szerettem volna mindig is hallani ezt.
- Igen! – Ennyit tudtam végül kipréselni magamból, miközben az örömkönnyek eláztatták máris a szememet. Amint felhúzta a gyűrűt az ujjamra, megöleltem, a rózsával mit sem törődve és megcsókoltam.
Életem legszebb napja volt.
Azóta viszont, mintha minden elkezdett volna szétcsúszni.
Mufasa halála megváltoztatott mindent.


✦ Fel tudod venni a mesebeli, oroszlán alakod.
✦ Hangoddal, helyesbítve az üvöltéseddel képes vagy üveget repeszteni/robbantani.
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban.
A képesség aktív 2021.10.01-től és ezzel együtt a karakter emlékei is visszatértek a mesebeli életéről.