355 SZÓ // @Bethany Moriarty

Néha van egy olyan érzésem, hogy az embereknek fogalmuk sincs arról, mit is akarnak és hol élnek. Bethanyval kapcsolatban is ez az érzés szokott nap, mint nap elkapni. Akármennyire próbálkozik ura lenni a saját életének, nem lát dolgokat maga körül, amelyek tönkreteszik őt. Ilyen vagyok én is, akiért rajongásig odavan, holott nem tettem semmit, csak kedvesen mosolyogtam és beszélgettem vele.
Az átlag ember egyszerűbb, mint egy faék. Ehhez nem kellenek brit tudósok sem, hogy bebizonyítsák, olyannyira egyértelmű. És szintén sokan vannak azok is, akik még ennél is nagyobb idióták. Sokszor elgondolkodok azon, hogy mennyivel egyszerűbb is lenne az életem, ha hozzájuk hasonló idióta lennék, de ilyenkor mindig eszembe jut drága „szerelmem” életemben betöltött helye, és inkább felhagyok az ilyen gondolatok továbbvitelével. Felesleges azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha… Sosem fogjuk megtudni, ebben száz százalékig biztos vagyok, akárhányszor erre a területre tévedek
- Rólam csakis te álmodozhatsz. De azért ne vidd túlzásba, nehogy aztán nap végén itt állj szomorkodva, hogy nem jutottam el hozzád. Nem venném a lelkemre, ha a rossz időbeosztásom miatt lenne rossz napod. – azt valóban nem venném a lelkemre, mert ilyen sosem történhet. Az, hogy ignorálom pár napig, közel sem a hanyagságom miatt van, pusztán taktika. Vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy ez a lány kiábránduljon belőlem? Vagy nem lenne elég csak az idő? Lehet, hogy látványosan meg kell majd csalnom, hogy végre lekopjon rólam. Idővel majd minden kiderül, ezzel nem érdemes vitatkozni.
- Jó dolog, ha valaki kisegíti az embert a bajban. – rámosolygok Chrisre, bár könnyen lehet, hogy ő nem kedvel annyira, mint a főnöke. Mellékes, nem is ő a fontos számomra. Bár ki tudja, még megihletheti a következő könyvemet, ha nem próbálkozik túl okosan élni.
- Nem is tudom, annyira nem ismerem a várost, szóval lehet, hogy kinevezlek mára a szívemnek. És akkor arra megyünk, amerre te húzol. – ezzel lehet, hogy túlzásba vittem a bókolást. Kíváncsi leszek a reakciójára, mert nekem nagyon nyálasra és túlontúl kedvesre sikeredett ez a mondat, de ő láthatja máshogy. Lehet, hogy ezt igényli a nap minden pillanatában. – Sétálhatunk bármerre, ma már nincs több dolgom, szóval minden belefér, amit csak szeretnénk. Kezdhetjük akár a kikötőnél is.

403 SZÓ // @Bethany Moriarty

Kicsit úgy érzem magam, mint Bulgakov praxisának első évében. Mindent tudok elméletben, ismerem a betegségeket, le tudnék vizsgázni jellemtanból, pszichológiából, még ha nagyon kell, az anatómia is menne, de főként a társas viszonyok, a csoportban betöltött szerepek. Tudom az emberi viselkedés minden mozzanatát, amit könyvekből meg lehet tanulni, de ennek sokszor semmi hasznát nem veszem a gyakorlatban. Bethany annyi sablonra hasonlít és annyitól különbözik, hogy szinte összezavar már a megszólalása is. És nem azért, mert szerelmes vagyok belé. El sem tudom képzelni vele az életemet. Majd ha befejeztem az első nagyobb könyvemet, akkor dobom, és olvashatja a saját naivitását az általam megfogalmazottakban. Még szívesen dedikálok is neki, ha nagyon szeretné. Aztán fusson csak a másik pultoshoz. Nem is értem, hogy nem veszi észre, hogy teljesen egymásba vannak habarodva. De az elsőbbség nálam van, úgy tűnik ez is fontos számára. Vagy csak ennyire vak.
- Ne sértődj meg, nem ellened irányul, ha nem jövök. Lehet, hogy csak sok a dolgom. De ígérem, hogy megpróbálom elintézni ezeket a helyzeteket is, vagy ha nem, akkor legközelebb valahogy kiengesztellek. – majd nagyobb lesz a jutalék a könyvek után. Eddig még mínuszban vagyunk, ha jól számolom. Igazán szépen tudom kiszipolyozni, és napról napra egyre hatékonyabbnak tűnik a módszer. Ez is bizonyíték arra, hogy nem csak akkor lehet szerelmes az ember, ha kölcsönösen éreznek egymás iránt gyengéd érzelmeket. Merthogy én nem gyengéden szeretném őt földbe taposni, abban régóta biztos vagyok.
Mióta az eszemet tudom, ellenségemnek tekintem ezt a lányt a maga szépségével, bájával, kiegyensúlyozott életével. Valamiért ellenszenves számomra, és nem is biztos, hogy ez az ő hibája, lehetek én is a saját utálatom tárgya, de könnyebb rá kivetíteni mindent. Magamat sosem hibáztatom. Annak amúgy sem lenne semmi értelme.
- Igazán kedves a kollégádtól, hogy átveszi a nap végét. – rámosolygok az említett férfira, akiről nem tudom, hogy mit is kellene leolvasnom, mert mintha a már megszokott csalódottságot látnám. Ezt szeretem igazán, de nála nem vagyok benne teljesen biztos. – Merre szeretnél menni? Nem sűrűn járok kint a városban, annyira nem ismerem a helyet, szóval válassz nyugodtan. Hol töltöd a szabadidőd? – mit szeretnél megosztani életed párjával, aki nem én vagyok igazából, de előbb nekem fogod elárulni, kedvesem? Mit mondanál annak az embernek, aki később csak a csúf igazat írja meg rólad, és évek múlva belátod, hogy minden szó igaz? Vezess el a titkaidhoz, a félelmeidhez. Tárd fel nekem a boldogságomat, szíved legnagyobb gyötrelmeit, és áldozd fel azt a művészet oltárán. Most és mindörökké.

361 SZÓ // @Bethany Moriarty

A Northuldra Cocktail mint törzshely, nem méltó hozzám. Ehhez kétség sem fér, nem is vitatom a saját véleményemet. Mégis a szükség törvényt bont. Kell egy nő, aki a regényem alanya lesz, akit elemezhetek. Erre pedig tökéletes egy egyszerű, együgyű pultoslány. Külsőre megjárja, belsőre nem érdekel, csak amennyire a regényem megkívánja. A megfigyelés mellett a tapasztalás ugyanúgy jelen lehet, ha elcsábítom, és bízom benne, hogy az utóbbi hónapok kitartó munkája nem megy egyenesen a levesbe a mai alkalom után.
Bethany-t sokan szeretik, az egyik beosztottja egyenesen odáig van érte, ezt a vak is látja, de a lányt bízom benne, hogy kellőképpen elvakítottam. Annyira amúgy sem katasztrófa a lány. Értelmes valamennyire, lehet vele beszélgetni, és tudok rajta úgy mosolyogni, hogy ő észre se vegye, mit is teszek vele. Emellett persze az sem megvetendő, ha összejön valami kettőnk között fizikailag is, nem csak az ő elméjében a rózsaszín köd. Borzalmas lehet, amikor valami meggátolja a józan ítélőképességünket, és mindez a saját testünk hormonjaiból ered. Az ember még a testében sem bízhat.
Ma csak lassan sétálva közelítek a Northuldra Cocktail felé. Igyekszem kiszámítani, hogy mikor toppanhatok be az utolsó pillanatok egyikén, hiszen mára elragadó, különleges és főként szerelmes tervem van életem egyetlenjével.
Belépek a helyre, és amint meglátom, arcomra varázsolok egy színpadiasnak még nem ható, de erősen mesterkélt mosolyt. Ezt szokta meg, erre szoktattam rá a napi látogatásaim során, ezért ezt is kell folytatnom. Még akkor is, ha minél hamarabb végeznék vele. Nem kifejezetten kellemes kihasználni az embereket, de a siker felülírja az emberi kapcsolatokat.
- Nem hagynék ki egyetlen napot sem. - bár lehet, hogy egyszer ki kellene próbálnom. Hátha utána jobban vágyik utánam. Ez is egy érdekes megfigyelési metódus lehetne. Nem jövök be pár napig, hanem álcában követném őt, figyelném, hogyan reagál a hiányomra.
- Arra gondoltam, hogy ha pár perc múlva végzel, akkor együtt tölthetnénk egy kis időt kettesben is a báron kívül. Mindig csak munkában látlak, és nem bírom nézni, mennyire túlhajszolod magad. - az utolsó mondatnál megsimogatom a kezét. Remélem, hogy igent mond, és sétálunk a környező utcákon, mesél magáról valamit, vagy beülünk egy konkurenshez, és főként mesél valamit, amit fel tudok használni. De ha csak elszórakoztat, az is jó.