I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-06-24, 00:05
Bethany && Daria
good to see you
Nem tudom, hogy valaha is lesz-e közös jövőnk Niels-sel, hiszen olyan elérhetetlennek tűnik az egész. Mintha csak én várnám a találkozónkat igazán. Mintha egyedül én lennék igazán oda érte. Nem tudom, hogy mégis mi az igazság, de ha már ennyire nem akar beindulni a kettőnk kapcsolata talán nem kellen ennyit rágódnom rajta. El kell fogadnom a barátságát még akkor is, ha a kicsi szívem többre vágyik. Na, meg aztán azon nem tudok változtatni, hogy minden egyes alkalommal mikor újra látom a szívem sokkal hevesebben ver, mint a normális. - Én is azt hittem. - Húzom el egy kicsit a számat. - Lehetséges, de azért én is félek az elutasítástól, ami rám várna, ha megkérném. - Lehet, hogy mindketten ugyanebben a helyzetben vagyunk. Mégis azt hiszem egyértelműen kifejeztem, hogy mennyire oda vagyok érte, hiszen mindig felcsillan a szemem akárhányszor átlépi az üzletem küszöbét. Mindenkivel kedves vagyok, de azért ez valahogy mégis más. - Inkább ne is beszéljünk róla. - Legyintettem. - Túlságosan is elkeserítő, hogy ezen rágódjak. Inkább beszéljünk valami pozitívabbról. - A szerelmi életem eléggé keserves és szinte nem is érdemli meg, hogy túlságosan lovagoljak rajta. Aminek el kell jönnie az majd el fog jönni. Ha pedig mégsem kellene együtt lennünk, akkor az is ki fog derülni és valahogy majd tovább lépek. Azért rosszul fog esni meg szomorú leszek, de nem fogok beleroskadni teljesen. Mindig lesz, ami és akikre támaszkodhatok még akkor is, ha hatalmasat vágódom.
Kicsit sajnálom, hogy ő nem iszik velem, de sejtettem, hogy így lesz. Még a bár előtt is azon gondolkoztam, hogy talán majd csak feltartom a munkájában és a nyakán lógok feleslegesen. Sóhajtok egy aprót, majd iszok a koktélból, ami most is mennyei, mint mindig. Nem tudom, hogy van ehhez érzéke, nekem a tea is kimerült abban, hogy forralt víz és citromlé. Oké, ezzel bevallom, hogy nem iszok teát. De mindegy is. Kíváncsian hallgatom a lányt és egyben el is szomorodom, mert nem halad a szerelmi sztorija, főleg nem a happy end felé. - Ó, ne már. Azt hittem, ennyi idő után már lesz köztetek valami konkrétabb – Ingatom a fejem, a kérdésre először nem is tudom, mit mondjak. – Lehet nem tudja, te kedveled-e és ezért nem lép igazából. Vannak pasik, akik kimondottan félnek a visszautasítástól. Tudod, az egójukat sérti, ha egy nő nemet mond – Magyarázom a vállamat megvonva, majd újabb korty csúszik le a torkomon a koktélból. – A séta az semmi, ha nem történt legalább egy ölelés vagy véletlen érintés, kézfogás, nem? – Kíváncsian nézek rá, hisz nem tudom, ő hogyan vélekedik az ilyesmiről igazán. Én drukkolnék nekik, habár, ha Niels nem is lesz Bethany Nagy Ő-je, nekem lenne másik jelöltem erre a szerepre. Egy olyasvalaki, akit szerintem ő még észre sem vett. Mármint biztos látja, hiszen vele dolgozik, de nem úgy tekint rá, mint potenciális barát jelöltre, hanem mint kollégára. Pedig nekem néha úgy tűnik, Chris határozottan olyan szemekkel bámul a lányra, aki viszont hasonló tekintetét Nielsen legelteti mégis. Hm, most esik le, hogy ez egy elég csúnya szerelmiháromszög.
Megértem, hogy nem akar beszélni a dolgokról ezért inkább nem is erőltetem rá. Néha elég csak a koktélt szolgáltatnom nem szükséges hozzá még a hallgatóságot is, hiszen néha mindenki szeretni egy kicsit a homokba dugni a fejét, hogy egy pillanatra se kelljen törődnie az őt körülvevő káosszal, amivel szemben igazából semmi esélye sincs. - Nem most nem, igyál nyugodtan. - Előfordul, hogy jómagam is iszogatok, de persze a saját koktéljaimat szigorúan alkohol nélkül készítem, hiszen hiába vagyok a saját magam főnöke azért mégis csak elég csúnyán nézne ki, ha egy idő után teljesen leinnám magam a föld alá. Meg aztán hamar rá lehet szokni az édes kis löttyökre, aminek az lenne a vége, hogy többet fogyasztanék én magam, mint a vevők. Mosolyom szélesebbre húzódik annak köszönhetően, hogy kifejezi imádatát az italom iránt. - Hát én is örültem volna neki. - Néha tényleg úgy érzem, hogy egy helyben toporgunk. Már abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán szimpatikus vagyok a számára vagy azt is csak képzeltem. Lehet ez az egész helyzet csak a fejemben létezik és az egésznek semmi értelme. - Megtenném, ha nem félnék attól, hogy talán nem is kedvel engem. Mármint, ha kedvelne, akkor már elhívott volna, nem? - Nem tudom, hogy meddig kellene várnom rá. Az is lehet, hogy már most bolondot csináltam magamból azzal, hogy minden áldott nap úgy vártam őt, mint egy kiskutya. - Együtt sétáltunk mondjuk az este nem tudom az számít-e valaminek, de.. Néha tényleg azt érzem én vagyok úgy oda érte ő pedig nem. - Már nem tudom, hogy mi valós és mi az, amit csak szeretném, hogy az legyen.
Csak a fejemet rázom, jelezve, nem szeretnék beszélni róla. Pont azért jöttem, hogy kicsit kiverjem a fejemből a sulit, és Raelint. Figyelem, hogyan keveri a koktélt, de az elkerüli a figyelmemet, hogy alkoholt is rak bele. - Köszönöm. Te nem iszol? – Kérdezek vissza rögtön, miközben a kezembe veszem a koktélt. Ha csatlakozna, nem bánnám, legalább nem egyedül iszogatnék. Ha viszont nem iszik, akkor én végül belekortyolok a finomságba. Ekkor érzem meg azt a finom alkoholos ízt. – Imádom! – Bukik ki belőlem és egy mosoly is megjelenik az arcomon, mielőtt nekikezdenék a kérdezősködésnek. Szóval, ő és Niels. Epekedve várom, mit mesél, de végül szinte semmit nem mond. Elhúzom a szám. - Azt hittem, végre randira hív vagy ilyesmi. – Ingatom a fejem. Nem is értem, miért nem hívta még el az a férfi, ha látszólag annyira odavan érte. És hát elméletben Bethany is kedveli, legalábbis ez jön le nekem a viselkedéséből. – Habár néha nem baj, ha a nő kezdeményez. Vagy… nem akarod megpróbálni? – Billentem oldalra a fejem, majd inkább újabban kortyolok a koktélból. Imádom. Egyszerre meg tudnám inni az egészet, de nem kellene, hisz akkor nagyon is megártana. Jobban mondva fejbevágna. Azt meg nem szabad.
A gondolataim igen csak egyetlen egy személy körül forognak még akkor is, ha nem akarom így szívesebben veszem a forgalmasabb napokat. Na meg aztán már tényleg ki kell találnom valamit az őrületre, ami a fejemben zajlik tekintettel arra, hogy koránt sem egészséges ennyire oda lennem egy férfiért sem, akármennyire is lenyügöző. Örültem annak, hogy egy barátságos arc bukkant fel a bejáratnál. Bár mindegyik arc valamilyen szinten barátságos, hiszen igyekszem mindenkivel jóban lenni nem vagyok az a típus, aki a bajt keresné magának. Ugyanakkor Daria azért mégis másabb tészta, hiszen úgy érzem, hogy vele egy kicsit közelebb állunk egymáshoz, mint egy átlagos vendéggel. Lehet, hogy barátságos vagyok mindenkivel, de az még nem jelenti azt teljesen, hogy barátok is vagyunk. - Oh, hát ezt sajnálattal hallom, de történt valami? - Habár sajnálatos módon senkinek nem korrigálhatom a problémájának forrását egyetlen egy itallal, de legalább a kedvüket feldobhatom és ez több, mint a semmi. De ha tehetném egyértelműen leemelném a terheket a válláról. A kritériumainak megfelelőlen állok neki elkészíteni a koktélt, amibe szinte szokásosan észrevétlenül csempészem bele az alkoholt, hogy szinte nem is lehet érezni az ízét, de a hatása annál erősebb. Mikor elkészítem elé helyezek egy poháralátétet majd rá a koktélt. - Egészségedre. - Szolgálom fel a szokásos mosollyal az arcomon. Niels említésére picit elpirulok és lehajtom a fejemet, majd inkább megrázom a fejemet, mintha ezzel csak elüldözhetném a gondolatokat amelyek a neve hatására már rögtön ellepik az elmémet. - Nincs semmi igazából. A legtöbb napon betér, hogy kicsit elterelje a figyelmemet ennyi. - Ez a kegyetlen igazság. Bármennyire is szeretném, ha ennél már sokkal több fűzne minket egymáshoz egyelőre még nem lépte át a határt én pedig bevallom félek, hogy ez az egész csak egyedül az én fejemben létezik és egyszerűen csak kedves velem szemben.
Hogyan is érezhetném jól magam egy olyan helyen, ahol kinéznek maguk közül az emberek, kollégák? Kivéve Toby. Ő nagyon kedves, legutóbb még virágot és bonbont is hozott nekem, hogy jobban érezzem magam. De szokták mondani, hogy egy fecske nem csinál nyarat – attól, hogy ő kedves volt velem, még nem fogom teljesen jól érezni magam, hisz mindenki más, mintha teljesen ellenem lenne. Csak tudnám, mégis mi az, amit elrontottam? Nem mosolyogtam rá mindenkire első nap? Nem voltam kedves? Szerintem de. Fáradt sóhajjal lépem át az épület küszöbét. Talán rám fér egy kis csajos beszélgetés, hátha valamennyire eltereli a gondolataimat, bár lassan már semmiben sem reménykedek. Bethany-t meglátva azért elmosolyodok és közelebb lépek hozzá. Meglepetésemre egyből megölel, amit nem is utasítok el. - Hát, nem igazán. De most itt vagyok, hogy valamelyik koktélod helyrebillentse a fejem – Nevetek fel halkan, elszakadva tőle, majd ahogy megkérdezi, mit is adhat, vállat vonok. – Rád bízom. És az alkoholt ne felejtsd ki belőle! – Elgondolkozok, majd kiegészítem: - És ha lehet, valami citromos legyen. – Ha nekiáll elkészíteni a koktélt, akkor egy ideig csendben figyelem, mielőtt újra megszólalnék. – És te jól vagy? Mi a helyzet Niels urasággal? – Felvonom a szemöldökömet és gyanakvóan méregetem a lányt. Tudom, hogy van valami köztük, de hogy pontosan mi, arról fogalmam sincs.
Igazán szeretem, amikor valamivel sűrűbbek a napjaim, hiszen ilyenkor koránt sem veszem észre az idő múlását, aminek köszönhetően nincs is lehetőségem az ajtó felé pislogni, hogy mégis ki fárad be éppenséggel az ajtón. Szeretem lefoglalni magam még akkor is, ha nem kifejezetten szükséges, hogy eltereljem a gondolataimat. Hiszen mégis mi is olyan keserű egy napban, amit a jelenléte nélkül kell eltölteni? Túlélem, hiszen nem túlélhetetlen, de ilyenkor mindig úgy érzem, hogy valami oltári nagy veszteség ért, amelyet már semmi és senki nem hozhat soha többé rendbe. Mosollyal az arcomon dudorászom, miközben készítem az újabb és újabb koktélokat a vendégek számára. Olyan régóta csinálom, hogy szinte még a legújabb koktélokat is képes lennék csukott szemmel elkészíteni. Mármint a hozzávalókat pontosan tudom fejből, de inkább nem próbálkoznék meg azzal, hogy így készítsem el őket, mert még a végén egy olyan bajban találnám magam, ahol minden a pohár mellé ment. Míg zsigerből jön már mindegyiknek a receptje azért nem vallanám magamat egy nagy csukott szemű tehetségnek. Bár talán idővel ezt is gyakorolhatnám már csak azért is, hogy elüssem az időmet, ha éppenséggel unatkoznék. Hosszú idő óta először kapom a fejemet fel az ajtó feletti csengő jelzésére és ekkor észreveszem Daria-t, aki talán, avagy biztosan kiérdemelte magának a második legkedvesebb, szívemhez közel álló törzsvendég címét. - Daria, hogy vagy? Jó újra látni. - Indulok meg az irányába, hogy egy öleléssel köszönthessem. Reményeim szerint nem lepi meg, hiszen igazán közvetlen személyiség vagyok és szerintem még senkivel sem voltam ellenséges. - Mit adhatok? - Teszem fel a kérdést és azzal együtt vissza is vándorlok a helyemre azaz a pult mögé, hogy őt is és a többieket is kiszolgálhassam. Könnyedén tudok cseverészni és dolgozni a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást. Így pedig talán a csukott szemes trükk sem lehet a jövőben túlságosan nagy kihívás. Egyre inkább meg akarom próbálni.