Mi történt velem?
Istenem, bocsásd meg nekem a sok apró csínyt, amit elkövetek ellened,
és én megbocsátom azt az egy nagyot,
amit te követtél el ellenem.
Tudod, hogy mi az a kannaporc? Valamint, van róla fogalmad, hogy ez a kis genyó ki tud ficamodni? Na, hát erről nekem sem volt halvány lila gőzöm sem. De, most kérlek, csüccs le, hadd meséljek róla neked pár fontos dolgot. Vázolnék egy szörnyű helyzetet; szükséged van egy kis segítségre ahhoz, hogy a körülöttünk levő éltető levegőt a tüdőbe juttasd. Ehhez ledugnak a torkodon egy csinos kis csövet. Nagyon ritkán megtörténhet, hogy ezt a kis csinoskát nem megfelelően juttatják el a helyére, és emiatt a hangszalag leszakad, vagy pedig a kannaporc kificamodik. Ugye, milyen izgalmas? Pontosan ilyen izgalmas volt ezt latin szavakkal teletűzdelve végighallgatni egy kórházi ágyon csücsülve, miközben csak arra tudtam gondolni, hogy
mindenki elmehet a fenébe. Igaz ugyan, hogy az énekesnői... karrierem talán még nem volt az igazi, lehetett volna még mit csiszolni rajta, de könyörgöm! Ezt kedvesebben is az ember tudtára lehetett volna adni, minthogy hirtelen elvágnak pár hangszálat a torkodban és azt mondják, hogy fel is út, le is út, hasta la vista. Csinálj, amit akarsz.
Az emberek világa nagyon gubancos.Elmondom, ezek után mi következik. Hazamész, az ajtóban összeomlasz, a bejárati ajtó mentén a földre csúszol, összeszorítod a szemeidet, a kezeid ökölbe szorulnak, az ujjaid az erőlködéstől elfehérednek és üvöltesz. Torkod szakadtából üvöltesz, de már annyira erősen, hogy az ajkaid fájdalmasan feszülnek bele az erőlködésbe. Ha valaki pedig kívülről látna biztosan elszörnyedne a látványtól, amit mindeközben nyújtasz, hiszen egyetlen árva hangocska sem hagyja el a torkodat, csak a levegőért sípoló tüdőd zengi be az üres szobát. Így kezdődik el egy másik élet, amelyet nem önszántadból akarsz élni, mindössze a sors keze újabb játszmát nyert meg ellened.
Ezentúl pedig minden reggel, mikor belenézel a tükörbe, úgy érzed, nem is ismered többé önmagadat. Vagy, talán sosem ismerted igazán. Hiszen a tükrök hazudnak. Nem azt láttatják, amilyen valójában vagy. Az eszed, a szemeid és a tükrök mind mind megcsalnak, hogy valami szebbet, jobbat mutassanak.
Íme, hát ez vagy te, Ariel. Egy kis vöröske, akinek az álmai delfin háton úsztak tova a hangjával együtt, és most találhatod ki ismét, hogy ki is vagy.
Nyanya - Banya vált a legfőbb szövetségessé az úton. A kötelezően ajánlott pszichológus, aki gyógyszerek helyett a beszélgetéssel gyógyított. A lelkemet? Azt hiszem, leginkább a lelkem szorult segítségre. Rádöbbentett, hogy bár talán többé nem hallathatom a hangom a szó szoros értelmében, ez közel sem jelenti a végem. Amikor ráleltem a Szerkesztőség álláshirdetésére az ő tanácsát kértem ki. Támogatott, nekem pedig több sem kellett.
A hallgatást soha,
a beszédet gyakran
megbánjuk.
Könnyű volt. Könnyebb, mint az képzeltem. Talán Nyanya - banya szavai miatt, talán a Herceg segítő keze miatt, talán azért mert végre sikerült elfogadnom, hogy többé nem az éneklés az, amiben magamat tudom adni. Nem kell a beszéd, a kimondott szavak ahhoz, hogy érvényesülhessek. Nem, elég, ha írni kezdek. A szavak a papírra vetve elevenednek meg. Olykor még a dalnál is nagyobb erejűek. Azt azonban nem tudnám megmondani, miért kerülhettem ide. Nulla tapasztalat, csak a Herceg belém vetett bizalma, annak ellenére, hogy egy szót sem tudtam hozzászólni. Pedig százszor is megköszöntem volna neki, hogy esélyt adott.
Azóta igyekszem minden egyes napfelkeltétől ezer százalékot nyújtani, míg le nem nyugszik a Nap. Olykor még utána is, ha van mibe ütnöm a pisze orrom - megteszem. Szaglászok, nyomozok, és néha igazi Sherlock Holmesnak érzem magam. Komolyan, még egy ballon kabátot is kinéztem! Minden nap mosollyal az arcomon léptem be a munkahelyemre, és ugyanez a mosoly játszott az ajkaim a munkaidő teljes ideje alatt. Valójában, nevetségesen nézhettem ki. A néma lány, aki most már a mosolygással sem bír leállni.
Csakhogy a némaságom közel sem tartott annyi ideig, mint gondoltam. S, hogy mit gondoltam? Leginkább az örökkévalóságot. Hiszen műtéti beavatkozás nélkül az esélyem arra, hogy újra beszélhessek egyenlő volt a nullával. De, még megvalósult műtéttel sem lehettem volna sosem a régi. Csak egy olcsó, önmagára nem hasonlító remegő, karcos hangú valaki, aki nem akartam lenni. Így elfogadtam. Jelnyelvet tanultam, a telefonom olvasta fel a szavaimat idegeneknek, a pékségben pedig elértem, hogy már a rendelésemmel várjanak, mikor reggelente belépek. A sarki virágárus lány is pontosan tudta, hogy minden vasárnap pontosan 11 szál, vörös tulipánt veszek. Szokások. Mindent újraalakítottam, az új énemhez, az új életemhez mérten. Majd puff. Csitt. Csatt. Különböző hangeffektet képzelj a jelenet köré, ahogy reggel álmosan, kócosan botorkálok a fürdőszoba felé, és az ideiglenesen befogadott kóbor macska - akinek a létezéséről aznap reggel teljesen megfeledkeztem - hirtelen, sunyi módon a lábamhoz dörgölőzik.Több millió gondolat fut végig az agyamban, mintha csak futószalagon gyártották volna őket.
- Mi a franc?! - a torkomhoz kaptam.
Fogadd ezt egy öreg megfigyelőtől.
Az élet nem a megfigyelésről szól.
Ha csak nézed, akkor az egész el fog úszni melletted.
Tudod, amikor valami szörnyűség történik veled, mindenki sajnál. Segíteni próbál. Majd hozzászoknak, már nem érdekli őket, nem hökkennek meg rajta. Akkor pedig, amikor ez a visszafordíthatatlan szörnyűség... nos. Visszafordul? Megpördül a tengelye körül, és újra úgy dönt,
ejnye, én ismét fel akarom forgatni valaki világát. Olyankor a visszafordíthatatlan megfordul, te pedig állsz a kereszttűzben. Csoda, vagy csak színlelt?
Ilyen, és hasonló gondolatkezdemények pörögnek a fejemben, azóta a perc óta, hogy az orvos közölte: nem tudja, hogy történhetett. Örüljek neki, és lépjek tovább. Csak, hogy én nem akartam újra továbblépni. Már megtettem.
A heti rendszeresen, tusfürdőknek a zuhany alatt tartott koncertjeim visszatértek. A mai este azonban lekéstem a fellépést. S, hogy miért, kérdezheted. Mert egy, a sötétben megbújó alakot kergetek egész éjszaka, immár a harmadik napja. Nem, köszönöm a kérdésed, nem bolondultam meg. Mindössze szeretem beleütni az orrom mindenbe amihez egérfarknyi közöm sincs.
Képességem
✦ Sellőalak: Amint teljesen elmerülsz a vízben, átváltozhatsz.
✦ Az éneked nyugtató hatású, akár „altatásra” is alkalmas. Ha viszont bajban vagy és énekelni kezdesz, a hangoddal elérheted Eric herceget, bármilyen messze is legyen tőled.
✦ Bármit képes vagy megtanulni szinte azonnal, legyen szó bármilyen nehéz dologról.
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban.