...hamar odalép hozzád, mihelyst helyet foglalsz az Argentum egyik asztalánál és ahogy sok más vendéghez hasonlóan, veled is kedvesen bánik, miközben felírja a rendelésedet. Nyitott és barátságos, noha tekintetében észreveszel valamit. Valamit, amit eleinte nem tudsz hova tenni, de hátát nézve, míg elsétál rájössz: ő bizony nem egy cicus, ő egy vad jaguár, egyenesen a dzsungel mélyéről.

Pincérnőként, s táncosként több mindent hall és lát, mint amennyit gondolna az ember, s bizony nem fél kamatoztatni a megszerzett információkat. Már ránézésre sem egy ártatlan lányka és ezt ő sosem állította magáról, még főnöke előtt is nyílt lapokkal játszik… általában. Nem tetteti azt, hogy imádja a munkáját, hisz nem úgy van, ám az évek alatt sok mindent megtanult, azt is sejti, hogy a hajónak kinéző hely rengeteg mocskot rejt a színfalak mögött, így hát nem árt vigyáznia, a csípős megjegyzések nem mindig célravezetőek, amit már ő maga is megtapasztalt, s utóbbi fél évben már többet volt inkább csendben. Persze, ettől még szemei szúrnak, ha olyasvalamit kér tőle főnöke, ami nincs benne az állásszerződésben. Ösztönei azt súgják, hogy jobb lenne lelépni, csakhogy ez nem ilyen egyszerű… Már veszélyesen sokat látott és a főnök is tudja, hogy ha elereszti a jaguár pórázát, az nem hűséges egykori gazdájához és még képes lenne ellene fordulni.  

Sosem volt sok pénze, kezdetektől arra szorult, hogy legyen munkája, kapjon fizetést, amiből tudja finanszírozni a városrész egészen elmaradott, szegényes környékén bérelt lakását, s fenn tudja tartani magát. Az Argentum kezdetben jó választásnak tűnt, s bár remélte, hogy az idők során fizetésemelést kap, ez nem történt meg, úgyhogy az előrelépés igencsak nehézkes számára, különösen azért, mivel van egy pénztárcáját károsító hobbija: a divat. Rendszeresen megfordul a House of DeVil divatházban, noha többnyire csak nézelődik és szomorkodva várja, hogy újra pénze legyen megvenni egy-egy szép darabot. Ő is pontosan tudja, hogyha nem szerelmesedbe bele mindig egy kiszemelt ruhába, akkor könnyebb lenne elköltöznie is újabb, szebb és jobb lakásba.

Meglehet, szeret csinos ruhákban tündökölni, de ettől még nem érzi magát hercegnőnek, se nem sznobnak. Sokszor akkor megy hazafelé a munkából, mikor a reggeli nap már kezdi színessé tenni az égboltot s a szomszéd idősebb nők a piacra sietnek. Ismeri az egészen aprónak mondható szegényes környéken élő szomszédjait név szerint, az öregeket segíti, beszélget velük, a gyerekeknek olykor kezükbe nyom egy megpucolt répát. Ők egy kis közösség, s bár szívesen elköltözne már egy jobb helyre, a szegényebbek társasága és életfilozófiája minduntalan hiányozna neki.

Az Argentum egyik vendégszobájának ágyán feküdve várta, hogy az üzletember lezuhanyozzon, lemossa magáról a verejtékcseppeket. Megpillantotta a levetett, igencsak drágának tűnő karórát az ágy mellett a földön heverve, kezébe vette, hisz nem sokszor volt alkalma hasonlót tapintani eddig. A tárgy becses volt, a nő számára pedig felfoghatatlan, hogy egy ilyen óra miként végezhette a földön. Nézegette, forgatta, ám hirtelen a fürdő kilincse megmozdult, mire a tárgyat ijedtében becsúsztatta az ágy alá. Alkalom szüli a tolvajt, mondták és ez teljesen igaz is. Meglehet, ha szem előtt lett volna, a férfi felvette és karjára csúsztatta volna, de így, hogy az ágy alatt lapolt az óra, egyszerűen nem is kereste, csak mint aki jól végezte dolgát, távozott, ezzel magára hagyva Chelt. Vannak olyasfajta tehetős emberek, akik nem értékelik igazán azt, amijük van és ezt a lány nehezen tudja megérteni. De ami nekik nem olyan fontos, az talán nem is fog hiányozni, nemde? Nincs kifejezetten nagy tehetsége a lopáshoz, nem nagyon taktikázik, egyszerűen csak azzal tereli el a gazdag üzletemberek figyelmét, ami a legnagyobb gyengeségük. A női nem korántsem biztos, hogy a gyengébbik nem is, pláne, ha ravaszok, talpraesettek és találékonyak.

Nem szégyellős semmilyen téren. Hogyha lát egy jó lehetőséget, kicsit sem rest megragadni az alkalmat, még ha a másik fél nem is támogatná elsőre. Nem ismerte Tuliot és Miguelt kezdetekben, nem tudta, hogy őket a város mekkora szélhámosoknak tekinti, de az semmin nem is változtatott volna. Rajtakapta őket egyik alkalommal, hogy miként szereztek több pénzt maguknak és megfogalmazódott benne a gondolat, hogy csapatban többre menne, mint egyedül. Azt hitte, nehezebb lesz beszélni velük. Úgy is lehetne mondani, inkább egy nő társasága, mint sittre kerülni, nem? Alapvetően de, viszont... attól a naptól, hogy a kétszemélyes csapat háromtagúvá bővült, semmi sem maradt ugyanolyan.

Sokat álmodik egy helyről, valahol a dzsungel mélyén, ami rengeteg kincset rejt. Az egy teljesen más világ, aminek ő is szerves része, de mégis... minden olyan valódinak tűnik. Meglátott egy figurát a tükörben, s szép lassan összeállni látszik a kép, de addig is egy biztos: lehet rossz döntés volt levágatnia a haját?


✦ Képes vagyok arra, hogy egy adott képességet (ha az támadó az irányomba) a visszájára fordítsam és a használót érje a támadás. Ez a én "cselem".