Az embernek ritkán akadnak igazán jó barátai. Éppen ezért is vagyok annyira hálás amiért nekem itt van többek közt Hana. Ő tipikusan az a személy akiben 100%-ig megbízom és akinek ennél kevesebbet én sem adok.
Úgyhogy az a legkevesebb, ha egy hatalmas mosollyal az arcomon köszöntöm őt minden alkalommal amikor betér a boltba.
- Mit szólnál egy nyugtató levendulaolajhoz? Vagy esetleg egy kis Ginzeng teához? – mutattam rá a kis polcra amin ezeket a csoda teákat tároljuk.
Hana esetében sosem vagyok teljesen biztos a dolgomban, még úgy sem, hogy már szinte a kezdetek óta ismerem. Viszont abban biztos vagyok, hogy ha lennének új termékek a boltban akkor benne hűséges vásárlóra tennék szert. Nem véletlen, hogy folyamatosan Őt szoktam bombázni az általam kreált újdonságokkal.
- Persze. Vidd csak magaddal. – mosolyogtam rá majd egy szempillantásnyi idővel később már le is hervadt a mosoly az arcomról.
- Mióta csak az eszem tudom, erre készülök. De tudod jól, hogy folyamatosan falakba ütközöm. – vonom meg a vállam.
Apa a bolt dolgait illetően leginkább csak a csendben szemlélődő fél. Viszont ha előhozakodom egy-egy új ötlettel akkor olyan hevesen tiltakozik, hogy nincs olyan ember a földön aki képes lenne meggyőzni. Egy valaki volt képes rá, de sajnos Ő már nincs köztünk, így minden remény odaveszett arra, hogy valaha is újítsak az üzlet kínálatán.
- Apám olyan makacs, mint egy öszvér. Pedig biztos vagyok benne, hogy lenne kereslet az újdonságokra. Főleg a női vásárlók körében. – pillantottam rá sejtelmesen.
Nincs olyan nő a földön aki ne lenne vevő egy minőségi összetevőkből készülő szépségápolási termékre, vagy akár egy-egy segítő illatgyertyára. De úgy fest, hogy az apám ezt nem hajlandó belátni, vagy ha be is látja, akkor csak nem akarja elfogadni. Egyre megy, legyen szó bármelyikről is.
- De inkább mesélj te. Mi újság veled? Mostanában ritkábban látlak. – jegyeztem meg szomorkásan, hiszen tényleg jó lenne ha egy kicsit több időt tudnánk együtt tölteni és gondtalanul szórakozni.

    × 391

Egy átlagos reggel után, egy teljesen átlagos napnak indult a mai is. Kevesen voltak a vásárlók ahhoz, hogy ne unatkozzak, ahhoz viszont sokan, hogy bezárjak. Úgyhogy jobb híján csak ücsörögtem és a telefonomat nyomogattam, miközben egy újonnan érkező vásárlóért könyörögtem a sorsnak, még azelőtt, hogy halálra unnám magam.
Az utóbbi egy hónapban meglepő módon elég kevés vásárlónk volt és ennek következtében jócskán megnövekedett a fölös szabadidőm. Ami akkor még nem is volt akkora baj amikor Hadrian rosszabb állapotban volt és többször meg kellett néznem, mi a helyzet vele. Most viszont ahogy Ő egyre jobban érzi magát, én egyre haszontalanabbnak.
Úgyhogy próbálom magam mindig lefoglalni valamivel. Olvasgatok, polcokat rendezgetek, raktárkészleteket töltöm fel, vagy csak úgy ahogy most is, a telefonomat nyomkodom. Megnézek egy-egy felugró hirdetést, csinosabbnál csinosabb ruhaköltemények után csorgatom a nyálam és óhatatlanul felvillan a fejemben a kérdés, hogy vajon mit szólna Hadrian ha megpillantana bármelyikben is.
Éppen egy csónaknyakú fehér ruhán görgettem túl amikor a bejárati ajtó felé szerelt csengettyű hangos csilingeléssel jelezte, hogy vevő érkezett. De még mielőtt belekezdhettem volna a szokásos, „Üdvözlöm a Little Mischief Herb-ben. Summer vagyok! Miben segíthetek?” mondókámba, a jövevény rám köszönt. Így amikor lezártam a telefon képernyőjét és felpillantottam, már nem ért meglepetésként, hogy Hana állt velem szemben mosolyogva.
- Szia Hana! – mosolyogtam vissza automatikusan.
- A papád, dolgaiért jöttél? Vagy esetleg saját magadnak válogatnál egy kicsit? – kérdeztem érdeklődve, miközben odasétáltam hozzá, és mint egy régi jó barátot, szorosan magamhoz öleltem.
Ritka kincs az olyan jó barát, mint Hana. Könnyedén megértjük egymást és talán emiatt is, de ha együtt vagyunk szinte repül az idő. Sokszor amikor ők nem tudnak eljönni az apukájának készített gyógyszerekért, én viszem el nekik és olyankor szinte mindig ott ragadok egy kis időre.
- Jesszus, majdnem elfelejtettem. Ne mozdulj! Mutatni akarok neked valamit. – toltam el magamtól sietősen amikor eszembe jutott a tegnapi kísérletezgetésem.
- Tegnap este nem igazán tudtam elaludni, úgyhogy kísérleteztem egy kicsit egy új termékkel. – magyaráztam sietősen, miközben visszasétáltam a pult mögé és a fiókból előhalásztam az aprócska tégelyt.
Már régebb óta próbálom apát meggyőzni, hogy szélesíteni kellene a bolt kínálatát, de nem akar rám hallgatni. Szokás szerint a saját igazát hajtja rendületlen. Úgyhogy ez a próbálkozások egyenlőre megmaradnak prototípusoknak amiket szívesen ajándékozok oda azoknak akik érdemesek rá.
- Kíváncsi vagyok a véleményedre. – nyújtottam át mosolyogva az apró tégelynyi ajakbalzsamot amiből már messziről áradt a cseresznyevirágok kellemes illata.

    × 391