I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
A férfit meglátva egyből elmosolyodok. Nem akarom sokáig zavarni, de tudom, hogy a szívén viseli Sebastian sorsát, akárcsak én, így remélem, van pár perce rám. Nem kérek sokat, tényleg. - Szia! Ne haragudj, nem akarlak sokáig zavarni – Kezdek bele rögtön a szabadkozásba, miközben beljebb lépkedek. Ahogy hellyel kínál, megköszönöm és leülök, majd úgy figyelem a férfit. - Nem, köszönöm. Igazából Sebastian miatt vagyok itt. – Megköszörülöm a torkom. Habár nem vagyok még hivatalosan a család része és kívülállónak számítok, remélem, nem veszi tolakodásnak ezt az egészet. – Tudom, hogy te vagy a család ügyvédje régóta, így sokmindent láttál már, ami itt zajlott, de elég elkeserítő ez az egész helyzet. Nem tudom, mindig ennyire éles volt-e a helyzet Seth és Sebastian között, de kellene valami megoldás rá. Ha nem is magára a helyzetre, de Sebastiant ez, attól félek, hogy tönkreteszi. Alig alszik, az apjával álmodik, éjjelente az erkélyen találom egymaga, miközben a gondolataiban úszkál és agyal. – Sóhajtok. Talán Chase sem tud megoldást erre, de talán ketten kitalálhatunk valamit. – Habár most megkért, hogy rendezzem el az esküvőnket, nem tudom, hogy valójában az én figyelmemet akarja-e elterelni magáról, vagy a sajátját a problémákról – És tényleg. Mindkettő benne van a pakliban.
Az irodámban ülök, és a halántékomat dörzsölöm. Ez a kedvenc hétfő reggeli elfoglaltságom, különösen az utóbbi időben. Na jó, valójában a hét összes napján művelem, és az igazat megvallva nem csak reggel. Többször, mint azt észreveszem, amire az döbbent rá, hogy tudat alatt rutinszerűvé vált a mozdulat, és már-már kényelmetlenül érzem magam, ha valami miatt kihagyom. Irigylésre méltóan érdekes töprengésemből egy tétova kopogás zökkent ki. Az illető nem nyit be, de a tejüveg homályán át annyit látok, hogy egy női alak álldogál mögötte. Összeráncolom a szemöldököm – dörzsölés -, majd az ajtóhoz lépek. Legalább mozgok egy kicsit, ha már magától nem akar benyitni. Amióta megérkeztem, a fellebbezéshez szükséges papírokat rendezem, és már fáj a gerincem a görnyedéstől. Sejtettem, hogy Kyra lesz az, így nem csalódom, mikor kinyitom az ajtót, és éppen az órájára meredve találom. - Szia– köszönök neki, és mosolyogva félreállok, hogy be tudjon jönni az irodámba. Hozok neki egy széket, és kissé zavartan kínálom meg hellyel, szégyenkezve, milyen ütött-kopott kis ülőalkalmatosságot tudok csak felkínálni neki. Helyet foglalok vele szemben. - Hazudnék, ha azt mondanám, nem számítottam rá, hogy jössz - kezdem, és töprengve nézek rá. - Tölthetek egy italt?
Chase Turner. Nem csak családi ügyvéd, de talán a család lelke is. Némileg összetartó ereje, gyökere. Úgy tudom, hogy mindig is itt volt a Dearborn családnak. Úgy értem, hamar többé vált, mint puszta ügyvéd. Jól ismer mindenkit, sokmindent látott már. Nekem meg most azt hiszem, szükségem van erre. Rá. Nem várok megváltást, csak egy-két tanácsot, hátha van valami bölcsesség a tarsolyában arra vonatkozóan, hogyan segíthetnék a páromnak kicsit. Hiszen aggódom. És tudom, hogy nem csak én aggódom érte. Nem a házban keresem fel őt, hanem az ügyvédi irodájában. Talán túl hivatalos, de nem akarom, hogy Sebastian összerakja a képet. Ki akarok találni valamit Chase segítségével és ehhez az kell, hogy ő ne tudjon róla. Miután átverekszem magam a felesleges körökön, úgy, mint recepció, ki vagyok, kihez jöttem – amúgy elég szomorú, hogy nem tudják, ki vagyok, - eljutok Chase irodájáig. Kopogok, de nem nyitok be, inkább várom, hogy ő hívjon be engem. Nem akarok tolakodó lenni és nem tudom, van-e bármi teendője most. Lehet, hogy tényleg a legrosszabbkor keresem fel. Talán ide kellett volna szólnom telefonon? Az órámra pillantok, majd vissza az ajtóra, fülelek, hallom-e a hangját.