I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1714
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-08-20, 10:55
Joy & Ames
✦ How dare you?
Ez minden csak nem egyszerű, ezt pedig nehezíti az a tény, hogy a két cslád nincs oda egymásért. Azt pedig nem is érdemes meg kérdezni, hogy miért. Nem hinném, hogy túlzottan jó a Joy-ról való véleményük. Vagyis apának nem hinném, de annyáról nem tudom. Lehet, hogy ő nem utálná. Joy, nem hinném, hogy olyan ember lenne, aki képes lenne, másoknak ártani. Mert, ha így lenne, akkor Danny, nem lenne folyton a közelében. És Danny újabban, folyton csak kószál. - Majd találunk, valakit. - Aztán ha nem, akkor nem igazán tudunk mit tenni. Mivel nem érdemes tovább rontani a helyzeten. Anya, neki csak feltűnt már, hogy Danny mindenhol van. És lehet segít neki, hogy nehogy lebukjon. Csak kérdés, hogy pedig fog még ez működni. Örökké, nem lehet ez csinálni. Akkor meg is lenne, az újabb veszekedés. Csak még nagyobb, káosz lenne, mint eddig. Nyílván nem kéne őket is belevonni, ebbe, a káoszba. De, ha ez egyszer kiderül, akkor annak aligha lehet jó vége. Akkor pedig, minden a fejetetjére állna a két csaláld között. - Én nem utlállak. Viszont azt nem tudom megmondani, hogy a család másik két tagja milyen véleménnyel vannak rólad. Elvégre azt nem lehet, csak úgy megtenni, hogy odajössz és probálnál velük valami megoldást találni. Vagy mégis. Talán anyával ki tudnátok találni, olyat ami tényleg jó lenne. - Ha Danny tudott vele alkudozni, akkor talán hajlandó lenne Joy-al is beszélni. Talán így észre veszik, hogy jobb lenne megoldani, azt a problémát a két család között ami van.
Nem egyszerű a helyzetünk az egyszer biztos, de nem szeretnék még ezen is rontani, de nem tudom, hogy mégis miként fog menni ez az egész beszélgetés, hiszen tudom jól, hogy nincsenek túlzottan oda értem így kétlem, hogy neki sokkal jobb véleménye lenne rólam. De ha rajtam múlik, akkor igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy megváltoztassam a véleményét. - Nem tudom. - Ha tudnám a választ arra, hogy mégis miként lehetne megoldani ezt a komplikált helyzetet, akkor már azt hiszem régen megtettem volna. - Ezt nem mondanám. De azért örülök, hogy nem feltétlen rám haragszol, vagy engem utálsz. - Nem értem, hogy mégis miért akkora tragédia, hogy én és Daniel együtt töltjük az időnket. Megértem, ha ők nem jönnek ki egymással, de ez nem azt jelenti, hogy nekünk is el kell fordulnunk egymástól, mintha a legnagyobb ellenségek lennének. Attól, hogy nekik megvannak a maguk viszályai egyáltalán nem kellene ebbe minket is belevonniuk. De valahogy mégis beszippantanak minket abba a káoszba, amit maguk körül teremtettek. - Természetesen szeretném, ha béke lenne a két családrész között, de nem hiszem, hogy megvan a hatalmunk ahhoz, hogy ezt bármilyen formában is befolyásolhassuk. - Sajnálatos módon nincs hatalmunk rendezni a felnőttek világába tartozó viszályokat. Igazából nem is tudom pontosan, hogy mégis miről van szó, másrészt pedig örülök, hogy befogadtak és nincs szívem beleártani magam az ő dolgukba főleg, hogy már így is megszegem az egyetlen egy szabályt, avagy ignorálom az egyetlen kérésüket, de ez pont olyan, amit nem tudok teljesíteni, mert a józan eszemet csak akkor tudom teljes egészében megőrizni, ha Daniel mellett vagyok, mert mellette nem érzem magam olyan elveszettnek.
Nem tudom, miért is, hagytam fel a lázadással. De ezzel, most sok galibát nem tudok csinálni. Viszont, azt se tudom egyenlőre mit mondjak. Hiszen Danny biztos, elmondta már, hogy ujabban milyen vagyok. És gondolom azt, is hogy a családunk nincs rendben. Persze, a család se szívleli Joyt tehát nem én vagyok az egyetlen aki, csúnyán nézet rá. De, most nem azon vagyok, hogy tovább rontsam az amúgy is borzalmas helyzetett. Az még tőlem is túl gonosz lenne. És ennek most nincs helye. - Remek családtagnak nem lehet elmondani. De akkor kinek? Legalább, valami tanács kéne, hogy hogyan békitsük ki őket Ötletem sincs, hogy ki lenne olyan, a városban, akitől tanácsot lehetne kérni, hogy mit kéne tenni. Legalább is nem igazán tudok senkit sem megnevezni. Pedig örökké nem lehet ez tiktolgatni. Tudna ezen bárki segíteni. Valaki olyan aki nem családtag? - Egy igazi bunkó vagyok. Nem téged utalállak. Nem ez volt vele a célom. Hanem azt, hogy jelenleg semmit se lehet tenni. Mert, senkit se lehet a két családból meggyőzni. Mire kéne számítani most? Jelenleg próbálom, bebizonyítani, hogy nem vagyok annyira rossz. Bár nem tudom, hogy ezek után most ez mennyire fog sikerülni. - Egyetlen dolgot szeretnék. Ha a két család között nem lenne ekkor a feszültség. Bár normálisan mennének a dolgok. Te mit szeretnél? Van bármilyen elképzelésed, hogy mi lenne a helyes? Mi volt az amiért, ennyire rosszba lett a két család? Tud erről egyáltalán, bárki bármit? Komoly oka lehet ha, ennyire utálják egymást. Biztos meglehetne oldani.
Fogalmam nincs, hogy mit csinálok. Csak abban reménykedek, hogy nem fogom túlságosan rontani az amúgy sem túl kedvező helyzetemet. Tudom, hogy a családja valamilyen oknál fogva nincs oda értem épp ezért nincs szükség arra, hogy még okot is adjak, amiért ne akarják, hogy Daniel-el töltsem az időmet. Jól tudtam, hogy a tűzzel játszunk minden egyes alkalommal, amikor találkozunk, de reménykedtem benne, hogy nem lesz egy ilyen szituáció. Viszont, ha már így alakult, akkor igyekszem a lehető legjobbat kihozni belőle. Már, ha ez egyáltalán lehetséges. - Nem biztos, hogy lenne ilyen, de nyugodtan javíts ki, ha tévedek. - Egyetlen egy családtagot sem tudok megnevezni, aki kicsit is pozitívan tekintene a helyzetünkre. Így pedig nincs is kihez fordulni az egésszel kapcsolatosan. Pontosan ezért kell úgy bujkálnunk, mint akik rosszban sántikálnak. Félek, ha ténylegesen megpróbálnánk ezt valakinek a tudtára adni, akkor végleg betelne a pohár és tényleg megpróbálnának elválasztani minket egymástól arra pedig nem állok készen. Szükségem van Daniel-re jobban, mint azt bárki gondolná. - Ne haragudj, de mikor azt mondtad, hogy ellopom a bátyádat azt hittem azzal tulajdonképpen azt fejezed ki, hogy örülnél, ha soha többé nem találkoznánk.. - nem tudom, hogy mégis mire számítsak tőle. Azt hiszem valamivel nyugodtabb, mint amilyennek a fejemben elképzeltem Daniel szavai alapján. Talán pont ez a rémisztő benne. Vagy lehet, hogy túlságosan veszélyes végletekig mentem el a fejemben vele kapcsolatban. Az is lehet, hogy van egy kis előítéletem a családjával szemben még akkor is, ha az egész akaratlanul történt. - Nem szeretnék senkinek semmi rosszat, szóval ha megosztanád velem hogy te mit szeretnél.. - Valamilyen megoldás csak van erre az egész helyzetre. Valamiért csak elém állt. De valahogy nem számítok semmi jóra sem. A megérzéseim azt sugallják, hogy talán jobb lett volna, ha ezt meg sem érdeklődőm.
Olyan naiv, azt hitte elkerülhet. Hát sajnos nagyot tévedett Joy. Sőt nem is igazán tűnt felkészültnek. Bár igazából azt Ő nem igazán tudja rólam, hogy különös érzékkel tudok másoknak kellemetlen meglepetéseket okozni. Danny valószínűleg ezt nem mondta neki. De ez nem meglepő hiszen az Ő drága barátnője. Annyira elcsavarta az eszét, hogy elfejtette neki mondani ezt a apróságot. Illetve nem csak ezt, hanem azt se, hogy nem én vagyok az egyetlen személy aki nem támogatja túlzottan ezt a kapcsolatot. Könnyű észre venni azt az átlátszó mosolyt ami az arcán van. Bár legszívesebben ismét lázadozva válaszolnék neki. De most visszafogom magamat legalábbis egy darabig. - Ezt elhiszem, de akkor ezt nem lenne egyszerűbb közölni legalább egyetlen olyan családtagoddal, akinek ezt elmondhatód? - kérdezem és lassan kifújom a levegőt miután a mondat végére érek. Nem bűn az amit csinálnak és valamennyire meg is tudom érteni őket. De attól még kiállók amellett, hogy nem kéne eltűnni ilyen hosszú időre. Persze erre biztosan lenne egy jó indoka ha feltenné neki ezt a kérdést. Persze elég kérdésem is van még hozzá. Gondolom már elég régóta vagyis nem tudom csak gondolom, hogy jó ideje együtt vannak már Dannyval. És azt is, hogy van már néhány közös élményük is. - Nem vagyok gondolatolvasó, így nem tudom, hogy a többiek mire gyanakodhatnának. - tényleg nincsen konkrét elképzelésem, hogy a többiek mire gyanakodhatnak. Viszont nem hinném, hogy túl szépek azok a gondolatok. Nem hinném, hogy annyira sok terveik lennének és mások ellenszervezkednének. - Ha mondtam is, ilyet akkor az elég meggondolatlan kijelentés volt ez. - Ennek most főleg, Danny örülhet, hogy most éppen nem lázadozók. Aztán meg, jön a kérdés, hogy hol van a lázadó Ames?
Nem számítottam rá, hogy belefutok Daniel testvérébe. Erre szerintem sosem voltam felkészülve, hiszen tudtam, hogy nem támogatják a kapcsolatunkat, de a tényleges, testi megnyilvánulása mindennek az ellenkezésnek egy kicsit ijesztő volt. Ugyanakkor ezt igyekeztem leplezni mosollyal az arcomon, hiszen nekem semmi bajom nem volt vele. Meg a családjával sem. Ami végül is valamennyire az enyém is, de nem is. Nem tudom, hogy mégis miért olyan tragédia, hogy mi ketten nem érzünk ellenséges érzelmeket egymás iránt. Mintha ez lenne magában a gond. Hogy másként állunk egymáshoz, mint ahogy "kellene". - Én csak szeretnék Daniel-el lenni anélkül, hogy bárkiben is rossz érzést keltenék emiatt. - Szeretném megérteni, hogy mégis miért olyan nagy bűn, amit csinálunk, de szerintem akármilyen indokkal is rendelkeznek a tiltakozók még azt sem találnám elég jónak ahhoz, hogy egyszerűen csak hátat fordítsak mindannak, ami kettőnk között van. Most már tényleg nem tudnék lemondani róla. Lehet, hogy önzőség, de néha tudnunk kell önzőnek lenni különben semmit nem szerezhetünk meg, amit igazán akarunk. - Mégis miféle gyanút? - Egyáltalán nem szervezkedünk senkinek a háta mögött, hogy gyanús legyen a kettőnk kapcsolata. Meg amúgy is mégis mit tudnánk ketten együtt csinálni, ami olyan rossz lenne? Na, de inkább ebbe nem is megyek bele. - Te miért nem akarod, hogy együtt legyünk? - Sosem kaptam igazán választ a kérdésemre. Egyszerűen csak azt mondták jobb, ha elkerülöm, de ebből még nem értettem meg, hogy mégis miért. Viszont most, hogy végre bevallottuk egymásnak, hogy szeretjük a másikat nem hiszem, hogy elő tudna állni bárki olyan okkal, amitől egyáltalán elgondolkoznék azon, hogy meghátráljak.
Lehet, hogy tiltó szavaknak hangozhattak, azok amiket mondtam. Finomnak mondhatóak lennének. Azt hiszi, vagyis nem tudom, hogy hiszi vagy sem. Így azt gondolja, hogy gyűlölöm. Pedig nem, azt gyűlölöm, hogy Dany folyton el log és ezt a kialakult káoszt, azt viszont mindennél jobban. Igen ki lehet találni nem igazán teszik hogy Dany szinte már nem képes lélegezni sem Joy nélkül. És elvileg nem csinálnak semmi rosszat elvileg. Ki mondta azt, hogy gyakorlatilag meg igen? Mindenki hazudik. Joy persze nem árt senkinek vagyis Ő maga ezt állítja. És más, is ezt mondja vagy ez csak szerinte igaz? Persze ezt inkább nem kérdezem meg tőle. A mosolya bár látványosan halványul teljesen nem szűnik meg. Ami arra kövezett, hogy, lehet fél még, és, hogy mégis mit akarok kihozni a jelenlegi helyzetből még nem panaszkodik. Innen jön az, hogy nem akar semmi rosszat. - Ha nem bajt, akkor mit szeretnél? - kérdezem érdeklődéssel és még jobban a szemeibe nézek. Nyilván nem célja az, hogy bárkiben, is akármilyen kárt tegyen. Van tippem, hogy kit vagy legalábbis kiket félt a legjobban. Bár lehet, hogy mindenkit félt, egyikük sincs cukorból nem olvadnak csak úgy el. Biztos van olyan akinek az elvesztése fájdalmas lenne. Annyira, hogy nem bírja tovább. Vajon melyikük fog elmenni először? Dany túl fontos neki, sőt azt is megmerem kockáztatni, hogy fontosabb mint a családja. - Igen ezt gondoltam. És szeretitek, hogy ezzel feltűnést és gyanút keltetek másokban. - Ez a baj az egészben feltűnés és gyanú keltés. Ha megy valami a két család között akkor az a hidegháború. Kérdés, hogy vége lesz egyáltalán. és ha igen akkor mégis mikor, és hogyan.
A tiltó szavak amelyek viszonylag finomak voltak nem érnek fel azzal a gyűlölettel, amit rajta látok irántam. A szavak egyszerűen elvesztek a levegőben, de ahogy őt nézem egyre inkább tudatosul bennem, hogy mégis mennyire ellene van annak, hogy Daniel-el töltsem az időmet. Pedig nem csinálunk semmi rosszat. Senkinek nem ártunk az egésszel az érzéseinket pedig nem tudjuk elnyomni, vagy elfojtani. Meg aztán nem is lenne egészséges ilyen eszközökhöz folyamodni. A mosolyom habár elhalványul teljesen nem tűnik el az arcomról, hiszen habár egy kicsit félek tőle és attól, hogy mégis mit akar kihozni a helyzetünkből még nincs vele igazán bajom. Szeretném, ha tudná, hogy én sem akarok ártani neki és ebből kifolyólag, hogy neki sem kell ártania nekem, hiszen el lehetnénk békében is. - Nem szeretnék senkinek sem bajt okozni. - Ezt teljes őszinteséggel kijelenthetem, hiszen amire a legkevésbé vágyom, hogy bárkinek is baja essen miattam. Leginkább Daniel-nek, hiszen ha rajtam múlna akkor őt mindentől megvédeném, de önző módon ugyanakkor nem tudok lemondani róla. Egyszerűen nem lennék rá képes. Előbb pusztulnék bele, mintsem hátat fordítsak neki. Arról nem is beszélve, hogy azzal legalább annyira ártanék neki, mint saját magamnak. - Szeretjük egymás társaságát és ebben szerintem semmi rossz sincs. - Még mindig nem értem, hogy mi a baj az egészben. Azzal tisztában vagyok, hogy Sebastian és Daniel apja között egyfajta véget nem érő probléma húzódik, de a kettejük viszályához nekünk semmi közünk nincsen. Nem kellene, hogy emiatt korlátozzanak bennünket is, mert ők nem tudnak dűlőre jutni egymással. Csak azt nem tudom, hogy miért utál engem ennyire Amelia, mikor tudtommal semmit nem vétettem ellene. Vagy talán egyszerűen nem emlékszem? Az nem lehet. Senki nem emlékszik rám így az emlékeim más miatt törlődtek az emlékeim közül. Az is lehet, hogy egyszerűen a puszta lényemet utálja, amiért Daniel velem tölti az idejét.
Gondolom halaszthatatlanul szükség volt erre a kis találkozóra. Elvégre ezért lóg el ennyire az én drága testvérem. Modern Romeo és Júlia, már csak a többiek hiányoznak és készen is van a színdarab. Mikre nem képes a szerelem, és mennyire nyálas is tud lenni. Ezt persze nem szerettem volna, tudni. Végül aztán sikerült. Ki gondolta volna? Jó akkor legalább azt tudom, hogy mi miatt lép le folyton Dany. Vagyis annyit tudok, hogy a barátnője de azt nem, hogy ellenség-e vagy sem. Lehet, nem is kéne tudnom, mert addig jó. Érdekes, hogy a testvéremet még nem látom a barátnőjét viszont igen. Dany nem arról híres, hogy jókor legyen jó helyen. Cseppet sem feltűnő alig van otthon. Helyette inkább Joyjal tervez mindenféle szép és jót. És erről alig ha tud valaki, vagy talán Joy családja. Egyáltalán, elmondja azt nekik, miért lép le Ő, is folyton? Gondolom meglepődhetett, mikor csak úgy szinte a semmiből le támadtam a kérdéseimmel. Most jönne az a mondat, hogy én nem szoktam ellopni senkit. Pláne nem embereket. Éppen eleget hallottam a beszélgetésükből, miszerint kinek mennyire rossz. -Joy, nem kéne erőltetned a mosolyt, fájni fog tőle szép arcod, amit Dany annyira szeret. És azt hiszed, ezzel sikerül meggyőződ? Nálatok minden oké, nincsen a családotokkal semmi baj? Vagy talán jobb randizgatni mintsem, megoldást keresni a problémákra? Kérdezem miközben keresztbe teszem magam előtt a karjaimat. -Hol van Dany miért csak te vagy itt? Ha így folytatjátok előbb vagy utóbb, de mindenki gyanút fog majd. Nem kellek ehhez én, elég csupán az a pár óra amit együtt töltötök. Édeskettesben. Mi, is olyan fontos, hogy folyton együtt kell lennetek? Emelem ki az édeskettesbent gúnyosan. Jól lenne ha választ adna. Az se ártana ha Dany is elmondaná az igazat.
Elmondhatatlanul szükségem volt erre a találkozóra Daniel-el. Enélkül úgy érzem, hogy teljesen leszívta volna minden egyes porcikámat a sötét gondolataim tengere. Felüdülés volt a számomra, hogy őszintén beszélhettünk egymással az érzéseinkről és mindarról, ami jelenleg történik körülöttünk. Csak remélni tudom, hogy a lehető leghamarabb beavat a másik dologba is, ami jelenleg makacs teherként ül a vállán, hogy aztán együtt kitalálhassunk rá valami megoldást, vagy ha mást nem legalább támaszra lelhessen a jelenlegi helyzetben. Szinte keservesnek tűnik az elválás és semmi kedvem nincs hazaindulni, de örökké mégsem maradhatunk kinn, hiszen már így is kezd valamennyire gyanússá válni a szituáció. Minél több időt töltünk együtt annál inkább hívjuk fel magunkra a figyelmet. Ahogy ezen rágódom hirtelen megjelenik előttem egy lány, aki rendkívül idegesen szegezi hozzám a szavait. Hirtelen nem tudom hova tenni és egy pillanatra le is fagyok, mondhatni újraindul az agyam, miközben feldolgozom, hogy mégis mit is mondott. Ellopni? Nem szokásom senkit sem, avagy semmit sem lopni. A bátyját? Ő lenne Amelia? Vajon mégis mennyit hallott a beszélgetésünkből? Remélem, hogy nem túl sokat, hiszen láthatóan Daniel-nek is vannak titkai előtte, amely nem feltétlen csak engem rejt, hanem a szüleik válását is. - Szia. - Próbálok valamennyire egy barátságos mosolyt erőltetni az arcomra a kellemetlen helyzet ellenére is, hiszen nem akarok vele rosszban lenni, de talán ez valamilyen szinten elkerülhetetlen. - Nem áll szándékomban senkit sem ellopni, senkitől ezt őszintén mondhatom. - Nem szeretnék a családjuk kellős közepébe éket verni a jelenleginél is jobban, de ugyanakkor túlságosan is önző vagyok, hogy lemondjak a találkozóinkról. Talán helytelen, hogy mindenről megfeledkezve élvezzük egymás társaságát. De úgy érzem, hogy ezzel még igazán nem ártunk senkinek sem. Még mindig nem tudom felfogni, hogy mi olyan rossz abban, hogy mi ketten együtt akarunk lenni.
A bátyám mostanában elég sokat kimaradozik itthonról. Talán túl sokat is... ami őszintén szólva nekem nem igazán tűnik működőképes felállásnak, de ő tudja. Illetve úgy látom, nem tudja. Sok mindent nem tud. Vagy nem érdeklik bizonyos dolgok. Nem tudom. Leginkább azt nem tudja, vagy nem érdekli, hogy miközben ő éppen valahol mászkál, addig a családunk szépen lassan szétesik. Nem hiszem el, hogy ennyire nem jelent neki semmit! Hogy csak... csak így hagyja, hogy legyen vele valami. Legyen velünk valami. Úgy látom, neki jelen helyzetben minden sokkal, de sokkal fontosabb, mint mi, a családja. Épp ezért döntöttem úgy, hogy ezúttal követem őt, és bármi is legyen, nem tágítok mellőle. Meg kell tudnom, hogy hová megy, na meg persze azt is, hogy miért is megy oda, ahova. Mert hát az sem utolsó szempont. Nem szólok róla senkinek sem... nem kell nekik tudniuk, hogy mit tervezek. Arról nem beszélve, hogy már megszokhatták, mert azért én sem nagyon közlöm a családdal, ha esetleg nem tartózkodom idehaza. Előbb vagy utóbb úgyis rá fognak jönni, akkor meg minek törjem magam? Csendben meghúzom magam, hogy ne sok esélye legyen észrevennie Danynak, de azért még látó - és hallótávolságon belül maradok. Semmit nem szabad elszalasztanom. Azért az tény, hogy nagyon nehéz csendben maradnom, mikor meglátom, hogy hová, pontosabban kihez is jött tulajdonképpen a bátyám. Legszívesebben rögtön vallatóra fognám, de van annyi lélekjelenlétem, hogy megvárom, amíg véget ér a találkozójuk, és elindul hazafelé. Legalábbis nagyon ajánlom neki, hogy hazafelé menjen... de nem baj, legalább lesz tárgyalási alapom, ha legközelebb arra kerülne sor. Amint Dany elindul, és Joy egyedül marad előbújok a rejtekhelyemből, egy tőlük nem messze álló fa mögül, és odalépkedek a lányhoz. - Szia! Ellopod a bátyámat? Ezt mégis hogy képzeled? Az indulataim legyőzik a józan eszemet, így aztán a kelleténél dühösebben kezdek neki ennek az egésznek, de őszintén szólva nem igazán bánom. Majd meglátjuk, mi lesz a válasz.. de tényleg nagyon kíváncsi vagyok, hogy is képzelik ezt az egészet.
Legutóbbi képek
Ez minden csak nem egyszerű, ezt pedig nehezíti az a tény, hogy a két cslád nincs oda egymásért. Azt pedig nem is érdemes meg kérdezni, hogy miért. Nem hinném, hogy túlzottan jó a Joy-ról való véleményük. Vagyis apának nem hinném, de annyáról nem tudom. Lehet, hogy ő nem utálná. Joy, nem hinném, hogy olyan ember lenne, aki képes lenne, másoknak ártani. Mert, ha így lenne, akkor Danny, nem lenne folyton a közelében. És Danny újabban, folyton csak kószál. 
Ne utálj nagyon 
Nem egyszerű a helyzetünk az egyszer biztos, de nem szeretnék még ezen is rontani, de nem tudom, hogy mégis miként fog menni ez az egész beszélgetés, hiszen tudom jól, hogy nincsenek túlzottan oda értem így kétlem, hogy neki sokkal jobb véleménye lenne rólam. De ha rajtam múlik, akkor igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy megváltoztassam a véleményét.