A vállamra vett felelősség néha eszméletlenül nagy. Olyannyira, hogy néha úgy érzem, teljesen maga alá temet a terhe. El tudom egyáltalán látni a feladataimat helyesen? Meddig kell vezekelnem egy hiba miatt, amit nem én követtem el? Meddig kell John Smith bocsánatáért esedeznem Mushu hibája miatt? Az én felelősségem volt, ami történt. Én vagyok a Vadászegyesület élén, nekem kellett volna jobban figyelnem a vadászaimra. Körültekintőbbnek kellett volna lennem, nem pedig hagyni, hogy megtörténjen az, ami végül megtörtént. Mi lett volna, ha John Smith belehal a sérülésbe? Nyilván ő maga is felelős egy kicsit a történtekért. A mi területünkön akart vadat ejteni, de mégis úgy érzem, nagyobb részben a Vadászegyesületé a felelősség. Pontosan azért, mert nálunk történt az eset. Ha bírósági ügy lenne az esetből, tudom, hogy végül minket vennének górcső alá. Megjegyzem, jogosan.
Nagy a felelősség. Túl nagy, de apám rám bízta mindezt és nem okozhatok csalódást neki. Ő már rég nem képes arra, hogy elvégezze az itteni feladatokat. Kiöregedett. Ezért is kellett átvennem a helyét.
- Shang? – Kenai hangját hallva rázódtam vissza mély gondolataimból. Felemeltem a fejem és elpillantottam felé kérdőn, jelezve, mondhatja, amit szeretne. – Tudnál jönni egy percre? Azt hiszem, a rendőrségtől keresnek. – Ha az arcom nem is mutatott semmit, belül eléggé kétségbeestem. Nagyot nyeltem, majd aprót bólintottam.
- Mindjárt megyek. Köszönöm, hogy szóltál – Megvártam, míg kimegy, majd magam elé néztem. Nem akartam a legrosszabbra gondolni, de mégis csak az jutott eszembe, hogy komolyabbra fordulnak a dolgok. Kicsit késve értem ki az irodából. A férfit Kenai tartotta szóval, amiért roppant hálás voltam neki. – Elnézést, volt egy kis dolgom. Miben segíthetek? – A kezemet nyújtottam, hogy bemutatkozhassak. – Li Shang. – A kézfogás után pedig a férfi azonnal átvette a szót.
- Tudom, ki maga. Az apja szólt, hogy a fegyverviselési engedélyek miatt nézzek be, ugyanis most esedékes annak megújítása. – Magyarázta. Nem volt semmi él a hangjában, sőt, igazán kedves volt. Szóval apám jó barátja. Ezt hamar összeraktam.
- Oh, kiment a fejemből. Nekem kellett volna bevinnem a múlthéten… - Szabadkoztam, mikor eszembe jutott, hogy apám valóban említett ilyesmit.
- Ne aggódjon. Azért jöttem, hogy ne legyen ebből gond. – Tette hozzá kedvesen, majd egy bólintás után elnéztem Kenai felé, aki ekkor döntött úgy, hogy inkább magunkra hagy. Elköszöntem tőle, majd a férfival indultunk az irodába, hogy elrendezzem az elmaradt ügyet.


Aznap éjjel sokat forgolódtam. Újra és újra az a nap játszódott le a fejemben. Hallottam a puskadördülést, majd a fájdalmas sikolyt. Aztán láttam magam előtt, ahogyan odarohanunk. Láttam magam előtt John Smitht a földön, nem kis mennyiségű vérrel.
Rémálmaim vannak, pedig nem én okoztam a sérülését. Talán pont ez az, amiért minden nap, amikor tehetem, ellátogatok hozzá. Muszáj tudnom, hogy hogy érzi magát, gyógyul-e. Nem tudom, mit tettem volna, ha meghal a Vadászegyesület miatt bárki is.
Azóta sokkal keményebb vagyok a vadászainkkal. Több oktatást iktattam be és még több ellenőrzést. Nem fordulhat elő újra ugyanez. Nem, amíg én vezetem ezt a kócerájt.




✦ Nincs fájdalomérzeted. Egy nyílvessző is átmehet rajtad vagy egy golyó, te egyszerűen nem érzed a fájdalmat.
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban.