A néhány napja megrendezett jótékonysági bálon ismerkedtünk meg és elég jól éreztem magam veled. Fogalmam sem volt róla, hogy az egész egy nagy átverés, hogy a befolyt összeg nem a rászorulókhoz, hanem a főnökeid zsebébe került, hogy az apám rendezte így, mert tartozik nekik. Arról sem tudok, hogy a te felbukkanásod nem egy csodás véletlen, hanem szintén egy trükk: az a dolgod, hogy a közelembe férkőzz, a főnökeid így akarják sakkban tartani az apámat, ezzel bizonyítják, hogy bármeddig elér a kezük. Mindenki hazudik nekem és én ebből semmit sem érzékelek.
Biztosan ostobának gondolsz. Már úgy értem, hogy igazából, mikor nem kell úgy tenned, mintha kedvelnél. Nem csodálom, ha egyszer kiderül ez az egész, én is ostobának fogom érezni magam, de egyelőre abban a hitben ringatom magam, hogy az élet szép.

Egyébként rengeteg közös van bennünk. Mindketten elvesztettünk egy szülőt (az anyám meghalt, az apád lelépett), mindketten keresünk valamit, ami értelmet ad az életünknek (én az igaz szerelmet, te kalandot) és mindketten hiszünk a csodákban, az álmokban és a varázslatban. Persze míg én rózsaszín szemellenzőn át nézem a világot, te már megtapasztaltad, hogy nem minden fenékig tejfel. Mély nyomot hagyott benned az, hogy az apád magatokra hagyott titeket az édesanyáddal, rengetegszer keverted magad bajba és a mesédben ugyan egészen másképp alakul a sorsod, a valóság sokkal kegyetlenebb. Itt a csodák egyszerűen nem úgy működnek, mint a mesékben. Nem bukkan fel egy jótündér a megfelelő pillanatban, nem mutat irányt egy bolyhosfarkú, frakkos nyuszi, nincs mindig kéznél egy jóbarát, aki megment attól, hogy valami hibát kövess el. A valóságban nem mindig a jó győz. Ezt már te is tudod, ezért kötöttél ki a rosszfiúk között, nem igaz? Ők meglátták a tehetséget abban, amit mások nem néztek jó szemmel. Ha jól tudom, még egy pártgofód is akad, amolyan apakép. Neki köszönhetően nem keveredsz bele az igazán nagy balhékba (talán mégis csak létezik az a barát, aki megóv a hibáktól).

Hogy mit tartogat számunkra a jövő? Van néhány elképzelésem, de csak rajtunk áll. Egy nap meg kell tudnom az igazságot arról, hogy hogyan is kezdődött ez az egész, ami felboríthat mindent, de talán addigra már nem csak egy teljesítendő feladat leszek számodra és nem engeded, hogy kisétáljak az életedből.

Ha megérkeztél, dobj egy PM-et és a többit megbeszéljük! Gyere, siess, nagyon várlak!
Megérkezett!