Az ember olykor megkérdőjelezi saját magát, a döntéseit, a jövőképét, a céljait, úgy egyáltalán: a létezését. Én gyakran teszem ezt, ami talán butaság, mert ennyi idősen ki tudná a létezése értelmét? Nem mintha túl sok velem egykorú ismerősöm, barátom lenne, mert közel sem. Azt hiszem, nagyon is magamnak való vagyok és ezt már John is többször kijelentette. Főként az utóbbi időben, de mit is tehetnék ez ellen? Na persze, nem kell félteni, mindig talál módot rá, hogyan gyötörjön kicsit. Bár tudom, hogy annak ellenére, miféle emberek veszik őt körül, valójában a szíve vajból van. Az irányomba biztos.
- Elkészültél már, Jim? – Hallom is a hangját az iroda felől, így felpillantok.
- Mindjárt, egy pillanat – Ezután nem sokkal végzek is a pult áttörlésével, majd a vödörbe dobom és nézem, ahogy elmerül a vízben.
- Akkor gyere egy perce, kérlek. Van egy feladatom a számodra – Magam sem tudom eldönteni, hogy a hangszíne mit jósol: jót vagy rosszat? Az egész bárt kipucoltam neki délelőtt, nem tudom, mi rosszabb jöhetne. Amúgy is, mit tehetnék? Szükségem van a pénzre ahhoz, hogy anyának segíthessek.
A vödröt a ronggyal ott hagyom, majd besietek az irodába, mielőtt az ajtó bezáródna előttem.
- Itt vagyok – A férfira pillantok, aki néha túl ijesztő tud lenni és komoly. Hát, most pont ez a helyzet áll fent és nem tudom, valahogy nem is vagyok túl kíváncsi arra, mivel akar előállni.
- Ülj le, fiam – Nem vagyok a hiába, de rendszerint így hív. Nem bánom, valahogy kevésbé frusztráló itt dolgozni nála, meg a rossz arcok között. Hiszen akárhonnan is nézem, az Argentum tele van fura és rossz arcokkal, na meg nem egy üzletet láttam lebonyolítani néhány alkohol mellett, amit én magam szolgáltam fel. Mindegy is, nem az én dolgom, legalábbis azt hiszem. Mindenesetre, mielőtt újra rám szólna, leülök. – Ne feszengj, semmi baj nincs. Csupán… megkérnélek arra, hogy tarts szemmel egy lányt. Tudod, nem akarjuk, hogy baja essen – Magyarázza a mézesmázos hangján, mire felvonom a szemöldökömet és elnézek a mellette álló, idősebb, veszélyesebb alak felé egy fél pillanatra.
- Miért esne baja? – Érdeklődöm ártatlanul, mire John egy kissé gyilkosabb pillantást vet rám. – Mármint, oké, persze… de ki ez a lány? – Ekkor rak le elém egy fotót az asztalra. Egy gyönyörű szőke lány néz vissza rám. Még a lélegzetem is eláll egy pillanatra. Nagyot nyelek.
- Ő volna az. Charlotte La Bouff. Nagyon fontos, hogy a lehető legközelebb kerülj hozzá, rendben, Jim fiam? – Újra ez a jelző, ami nem is valós. Sóhajtok, majd mielőtt reagálhatnék, folytatja. – Lesz egy jótékonysági bál holnap. Ez lesz a te nagy napod, Jim. Találkozz Charlotte La Bouffal és érd el, hogy bízzon benned – Bólint és még fel is nevet, amitől egy pillanatra bekapcsol a vészjelző a fejemben, de nem tudok hangot adni ennek. – Ha megteszed, jól meg foglak fizetni. Többé nem kell azon aggódnod, hogy megéltek-e az anyáddal kettecskén – Erre válik tényleg érdeklődővé a tekintetem, majd határozottan bólintok.
- Rendben van, megteszem – Nem tudom, ki ő és mit ártott nekik, vagy tett-e bármit is, de nem számít, hisz nem az én ügyem. Nekem csak a közelébe kell jutnom és elnyernem a bizalmát. Ez nem tűnik olyan nehéznek.


✦ A tudásod hatalmas és verhetetlen: elég egyszer elolvasnod valamit, az örökre beleég a tudatodba.
✦ Még ha nem is veszed hasznát, tudd, hogy az űrben is képes lennél lélegezni. Egy igazi túlélő vagy.
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban.
A képesség aktív 2021.10.01-től és ezzel együtt a karakter emlékei is visszatértek a mesebeli életéről.