I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-09-01, 00:08
Jane & Jim
“A külsőd megtervezése remek alkalom az önkifejezésre. Sőt, nagyszerű kommunikációs eszköz, majdnem önálló nyelv, ami a beszéd mellett vagy helyett borzasztó sok mindent elárul rólad a többi embernek. Mindig tudatosan használd ezt a nyelvet, azaz törekedj arra, hogy a ruháid, a stílusod téged mutassanak be, és ne másokat próbálj utánozni!”
Egyszerre tartom édesnek és furának ezt a fiút. Sosem láttam még Camille közelében és emiatt gyanúsnak tartom. Mégis mosolygok, vizslatva őt, mintha csak azt várnám, mikor bukik le valamivel. Pedig nem ezt várom, csak kíváncsi vagyok. - Ez aranyos! Természetesen átadom az üzeneted – Magyarázom neki mosolyogva. Aztán a vásárlás kapcsán aprót biccentek. Sejtettem, hogy nem fog vásárolni. - Megértem. Egy-két ruha talán tényleg drágább, mint kellene. – Körbenézek lopva, majd vissza a fiúra és tovább faggatom Cami kapcsán. Jótékonysági est? Megmentette egy ájulástól? Ez annyira aranyos! Az arcomra van írva, mennyire édesnek találom a helyzetet. - Egy igazi lovaggal állok szemben, azt hiszem – Ingatom a fejem mosolyogva és közben azon merengek, hogy Cami szerencsés. Már nem is tartom annyira gyanúsnak a fiút. – Akkor, ha jól sejtem, tetszik neked Camille? Máskülönben nem jöttél volna el a munkahelyére, nem? – A visszakérdezésre bólogatok egy sort. - Igen, innen. Elég új nálunk, de hamar beilleszkedett és jóban lettem vele. Aranyos lány – Teszem hozzá egy apró mosollyal. Igazság szerint örülök, hogy itt dolgozik és ezáltal megismerhettem. A barátnőmnek tudhatom. – Megpróbálom felhívni neked, jó? – Ugrik be ez az ötlet és már szedem is elő a mobilom. Nem tudom, miért érzek késztetést arra, hogy cupidót játsszak, de örülnék, ha össze tudnám őket boronálni. Válasz nélkül keresem ki Cami nevét a névjegyzékben, majd nyomom meg a hívás gombot.
Alapvetően nem szokott érdekelni, ki mit gondol rólam, de az, ahogyan ez a lány bámult az imént, nem kellemes. De most legalább segítőkésznek tűnik. - Üzenet? Jaaa, nem! Nem hiszem – Kezdek el hebegni-habogni, majd félrenézek. – Talán csak annyi, hogy remélem, jól van és hogy látom még valamikor – Pillantok vissza és hamar rájövök, hogy ez elég furán hangzik tőlem, de már nem korrigálok, csak sóhajtok egy nagyobbat. Talán körülöttem mindenkinek igaza van és már belehabarodtam Camille-be. Ami nem jó, hiszen nem kellene kevernem a munkát és a magánéletet, vagy mi a szöszt. A vásárlós megjegyzésre eszmélek fel, mert hát lazán beleástam volna magam a gondolataim mélyére, amik Camiról szólnak leginkább. - Öhm, köszönöm, de nem hiszem, hogy vásárolok bármit is. Nincs nekem erre pénzem – Mondom ki egy grimasszal. Ő is tudja, én is tudom, hogy így van, de így legalább nem gondolkozik ezen feleslegesen. Legalábbis a tekintete arról árulkodott az imént, hogy azért vizslat annyira. Készen állnék a távozásra is akár, de a kérdés megakaszt és visszatart. Honnan ismerem? Legalább ebben nem kell hazudnom. - A jótékonysági esten találkoztam vele – Persze, megint jöhet a pénz kérdés, hogy én mit kerestem ott, de remélem, ezt nem kérdőjelezi meg. – Megmentettem egy ájulástól, illetve az összeeséstől. – Húzom ki magam, mert bár az, hogy akkor ott voltam, Mr. Gold miatt volt, de ettől eltekintve hős voltam, nem? Feladat ide vagy oda. – Te pedig gondolom innen, a munkahelyetekről – Mondom ki a nyilvánvalót, miközben egyik lábamról a másikra dőlök és így fürkészem őt.
Úgy várja tőlem a világ létezésem kulcsszavát, de a választ ma még nem tudom. Nincs már az a félszeg, fura srác, akit bennem ma is látsz. Gondolj bármit csak ne mondd, hogy egészen más
“A külsőd megtervezése remek alkalom az önkifejezésre. Sőt, nagyszerű kommunikációs eszköz, majdnem önálló nyelv, ami a beszéd mellett vagy helyett borzasztó sok mindent elárul rólad a többi embernek. Mindig tudatosan használd ezt a nyelvet, azaz törekedj arra, hogy a ruháid, a stílusod téged mutassanak be, és ne másokat próbálj utánozni!”
Az első benyomás sokat elmond az emberről, de sok esetben hamis képet fest le. Hát, ő nem is tudom, melyik kategória lehet. Nem játssza meg magát, ha próbálná se sikerülne most. Mintha zavarban lenne vagy nem tudná, hogyan viselkedjen. Érdekes. De nem rovom fel neki, viszont tudni akarom, mit keres itt, mikor láthatóan nem akar vásárolni. Meglepődök. Sosem gondoltam volna, hogy Camille ismeri őt. Hirtelen nem is reagálok, csak késve, néhány másodperc után. - Oh, vagy úgy… Camille most nincs bent. De ha lenne valami üzeneted a számára, átadom szívesen – Ha másban nem is, de ebben tudok neki segíteni. Viszont így már érthető, miért feszeng annyira. Camille-t keresi, őt meg hirtelen nem találta, csak engem, aki számára teljességgel idegen. Bár nem gondolnám, hogy annyira félelmetes lennék, de úgy tűnik, számára mégis. Vagy csak nem tudta, hogyan kellene rákérdeznie? - És ha vásárolnál valamit, abban is szívesen segítek. De ha elfogadsz egy tanácsot, inkább azok közt nézelődnék – Mutatok el egy kisebb részleg felé, ahol viszonylag olcsóbb, de mégis minőségi ruhák vannak. Jimena nem ad ki rosszat a kezei közül, azaz nem adja a nevét semmiféle rossz minőséghez. Amit értékelek is benne, és az emberek is, akik letették mellette a voksukat. Érdeklődve figyelem tovább a fiút és egyre jobban foglalkoztat valami, így vissza is kanyarodok az előbbi témánkhoz. - Amúgy honnan ismered Camille-t? – Nem rémlik, hogy bármikor is mesélt volna fiúkról nekem. Pedig elég jóban vagyunk.
Érzem a tekintetét magamon, szinte éget és a vesémbe lát. Sietősen pakolnám vissza a kezemben tartott ruhát, de az a földre esik, így le kell hajolnom érte, majd a következő mozdulatommal még leverek két másikat a fogasról. Nem vagyok alapjáraton ilyen béna, de szinte tudom, mit gondol ez a lány. „Lopni akar”, vagy „Úgysincs pénze rá, minek nézegeti?” meg ehhez hasonlók. És le is tettem volna az imént magamtól, ha nem érzem a tekintetét magamon. Nagyot nyelek, ahogy a közelembe ér még oda is hajol hozzám. - Szia! Öhm, nem, vagyis nem vásárolni jöttem, tulajdonképpen – Visszaakasztok mindent szépen a helyére, igyekezve, hogy ne gyűrjem össze őket ennél is jobban. – Egy lányt kerestem volna, de azt hiszem, nincs bent – Nézek körbe újra, majd lassan felé. Biztos vagyok benne, hogy rákérdez, kit keresek, így inkább elébe megyek a dolognak. – Camille. Itt dolgozik elméletileg és gondoltam, beugrok hozzá köszönni – Meg elhívni kajálni mondjuk. Vagy kávézni. Vagy megkérdezni, mikor végez és meló után van-e kedve elmenni valahova. De lehet jobb is, ha nincs itt és nem küld el a fenébe.
176 szó ✦ aláfestő ✦ bocsánat, ez most nagyon rövidke ✦
Úgy várja tőlem a világ létezésem kulcsszavát, de a választ ma még nem tudom. Nincs már az a félszeg, fura srác, akit bennem ma is látsz. Gondolj bármit csak ne mondd, hogy egészen más
“A külsőd megtervezése remek alkalom az önkifejezésre. Sőt, nagyszerű kommunikációs eszköz, majdnem önálló nyelv, ami a beszéd mellett vagy helyett borzasztó sok mindent elárul rólad a többi embernek. Mindig tudatosan használd ezt a nyelvet, azaz törekedj arra, hogy a ruháid, a stílusod téged mutassanak be, és ne másokat próbálj utánozni!”
Amikor nincsenek vásárlók, általában rajzolgatok. Mindig nálam van a vázlatfüzetem, amit amúgy a fiók mélyére gyűrök be, mikor bárki is közeledne a pénztárhoz. Nem szeretem mutogatni a szerintem bőven amatőr firkáimat. Apa elfogult az általam készített dolgokkal kapcsolatban, így ezzel is, de tudom, hogy van hova fejlődnöm. Pedig még ruha terveket is rajzolgatok olykor. De hogy megmutassam Jimenának? Nem, az sosem fog megtörténni. A fiók mélyének rajzolok. Más a fióknak ír, nekem ez marad. Látom, hogy egy eléggé alulöltözött srác már vagy 5 perce néz egy felsőt, így egyre inkább őt nézem. Gyanús. Remélem, nem lopni akar, mert akkor hívhatom a biztonsági őröket vagy a rendőrséget, az meg senkinek sem hiányzik. Főleg nem nekem. Visszatemetkezem néhány ceruza vonás erejéig a füzetembe, de csak nem hagy nyugodni a gondolat, így fiók ki, füzet be, ceruza az asztalra és felállok. Jobb, ha rákérdezek, mi a gondja. Odasétálok, felvéve a legmegnyerőbb mosolyomat, hátul összekulcsolt kezekkel. Felé dőlök, amint a közelébe érek. - Szia! Segíthetek valamiben? Ha konkrétan elmondod, mit keresel, és milyen árban, szívesen segítek. – Kíváncsian nézem, a válaszra várva. Elpillantok az árak felé, amiket épp néz. Drágák, nem is kicsit. És őt elnézve nem igazán lehet pénze ilyesmire. A legtöbb emberen látszik, hogy mennyire ad magára vagy épp mire van pénze. Szerintem neki ezekre nincs. Nem akarom beégetni azzal, hogy kimondom a véleményem, de őszintén szólva nem tudom, milyen árkategóriát találnék neki, ami megfelel. Jimena ruhái minőségiek és nem olcsóak.
Látnom kell. Kit? Azt a szőke hercegnőt. A munka miatt? Ráfogom. De hazudok. Mert nem csak ezért. Sokkal több az, ami hozzáköt, de nem tudhatja. Nem egy ilyen szélhámoshoz illik, mint amilyen én vagyok. Ráadásul át is verem, mert nem csak azért találkozgatok vele tök véletlenül, mert, hát, véletlenül pont arra járok állandóan, mint ő, hanem mert ezt a feladatot kaptam. Igaz, még mindig nem tudom, mire kíváncsi a főnök, de ha tudnék is valamit, talán már nem mondanám el. Nem akarok neki ártani. Jól belekevertem magam ebbe vagy épp a főnök nem gondolta át ezt alaposan, nem tudom, de ebből fogalmam sincs, hogyan mászok ki. A House of DeVil divatáruház előtt állok megint, ezúttal viszont benyitok. Elkezdek nézelődni a ruhák közt, mintha épp új pólót akarnék magamnak venni, pedig erről szó sincs. Az egyiket a kezembe is veszem, de a szemem sarkából nézelődök. Camille-t keresem, hátha itt van. Elvégre itt dolgozik, szóval, hol máshol lehetne, ha nem itt? Hacsak nem pont ma szabadnapos és erről én nem tudok. De ez kizárt, itt kell lennie. Meg kéne kérdeznem valakit? Az túl átlátszó lenne. A kezemben forgatom tovább a pólót már 5. perce, mielőtt visszaraknám a helyére. Miért nincs itt a lány? Egy másikat szúrok ki csak, aki a pénztárnál ücsörög és a vevőkkel társalog. Elindulok egy másik ruhakupachoz, tovább nézelődve. Az egyik felső árára téved a tekintetem és kigúvadnak a szemeim a számok láttán. Ezt amúgy sem engedhetném meg magamnak. Úristen. Megrázom gyengén a fejemet. Sose úszkáltunk a pénzben, de azért mindennek van határa. Jó, nem tagadom, hogy minőséget árulnak és ezek a ruhák biztos nem mennek tönkre két mosástól, de valljuk be, nem nekem valók, akik a mocsokban fetrengenek, amikor az asztal aljáról kell lekapargatnom az odatapasztott rágót, meg efféle dolgok. Nem az én világom, nem nekem való.
299 szó ✦ aláfestő ✦ remélem, tudsz vele mit kezdeni! ✦
Úgy várja tőlem a világ létezésem kulcsszavát, de a választ ma még nem tudom. Nincs már az a félszeg, fura srác, akit bennem ma is látsz. Gondolj bármit csak ne mondd, hogy egészen más
Úgy várja tőlem a világ létezésem kulcsszavát, de a választ ma még nem tudom. Nincs már az a félszeg, fura srác, akit bennem ma is látsz. Gondolj bármit csak ne mondd, hogy egészen más