Két hónapja kezdődött minden, legalábbis az akkor történtek miatt tartok most itt, ahol tartok. Mindig is kívülállónak éreztem magam és a többiek csak rásegítettek erre az érzésre, egyszerűen nem találtam a helyem sehol és ez az érzés mostanáig sem múlt el.
Hogy alakult a Gossip Parasite? Haragtól és dühtól fűtve, csak egy étterembe szerettem volna bemenni, de nem igazán akartak beengedni, nem mintha tettem volna is bármit, leszámítva hogy megjegyeztem mennyire ízléstelen az egész hely. Borzalmasan voltak kiválasztva a színek és a bútorok öregek és elavultak voltak, hiszen még sem csak egy pici sarki étteremről volt szó, az ember jogosan várhatott volna valami különlegeset. Elég hamar találtam magamat a küszön túloldalán... Azonnal haza is mentem.
Emlékszem, hogy mennyire tombolt bennem a fékezhetetlen düh és harag, csak fortyogtam és nem sokkal később pedig megjelent egy poszt a "Glamour étterem csodálatos álarca" címmel. A cikk leginkább az étterem higiéniájának kivetnivalójáról szólt és arról, hogy mennyire is ehetetlenek az ételek. Nem hittem volna, hogy bárki is bele fog olvasni vagy tudomást vesz a posztról, de... másnapra rengeteg megtekintés és komment érkezett, ami meglepett. Boldogsággal töltött el, még ha nem is voltak teljesen igazak a szavaim, élveztem, hogy milyen helyzetbe hoztam az éttermet, ami kitolt velem. Én mindig voltam őszinte, mintsem hazudtoljam meg magam... cseppet sem érdekelt, hogy mások mit gondoltak rólam. Így kezdődött, így alakult meg a pletykarovatom és új szenvedélyt találtam, kicsit már elviselhetőbbnek éreztem a városi létet és mindent, de mindent leírtam és megírtam, amit úgy éreztem, hogy másoknak is tudniuk kell!


Nem mondanám, hogy izgatottan vártam a darabot, cseppet sem érdekelt, csak abban reménykedtem, hogy lehetőségem lesz fogást találni rajtuk és megírni egy cikket. A fények szép lassan kialudtak és elhúzták a függönyt, majd elkezdődhetett a darab. Unottan bámultam a plafont, ameddig végre pillantásomat a színpadra emeltem. Alig bírtam visszatartani a belőlem feltörni készülő nevetést. Mindenhol fodrok és ízléstelen színek, úgy néztek ki a szereplők akárcsak a bohócok, nagyon rosszul öltözött bohócok, akik látványától inkább fakadsz sírva.
- Igazán tökéletesen eltalálták a jelmezeket, nem gondolja így? - a nő vagy nem ismert vagy éppen nem akart tudomást venni róla, hogy ki is ül mellette.
- Mesés, akárcsak a díszlet és a kellékek. Egyszerűen magával ragadó, hogy mennyire megtudták ragadni a darab lényegét.  - fogalmam sem volt pontosan, hogy mit is nézek, de hitelesen sikerült előadnom, amit szerettem volna.
Jegyzetfüzetemet gyorsan elővarázsolva leírtam azokat a gondolatfoszlányokat, amiket majd feltudok használni a cikkemben. Mindig ezt csináltam, próbáltam minden értékes gondolatot megtartani.
- Remélem, hogy sikerül majd személyes is megismernem a kellékest, egyszerűen lenyűgöz a hozzáértése és a tehetsége. - csak kikerekednek a szemeim, még szerencse, hogy nem látja az arcomat.
- Nem mindenkinek lehet ízlése. - gonosz mosollyal nézek a nőre, aki csak a szívéhez kapja a kezét és értetlen arckifejezéssel pillant rám.
- Mégis hogy érti ezt? - még szélesebb lesz a mosoly az arcomon.
- Ezért tart itt a színházvilág, ahol most tart. A nézőknek egyszerűen nincs ízlésük és még csak elvárásaik sem, egyszerűen minden tetszik nekik, talán ezért is hanyatlik ennyire az ipar... borzalmas a színészijáték, követhetetlen és unalmas a darab és kérem se a díszlet, se pedig a kellékek nem illenek a darabhoz, keresse meg az ízlését kérem, mert ez felháborító. - sosem rejtettem véka alá a véleményem, most sem tettem így. Többen is felfigyeltek rám, én pedig tetetett sértettséggel és felháborodással távoztam a nézők közül haza.

BOTRÁNYOS ELŐADÁS A WONDERLAND THEATER-BEN!!

Már számomra volt kellemetlen hallgatni a nézőtér elégtelenségét, még csak a darab végét sem tudtam kivárni, akkor csalódást okozott. Elgondolkodtató, hogy miért tart ott a színházipar ott, ahol most van, úgy látszik manapság már bárkiből lehet színész, semmilyen kritériumnak nem kell megfelelni hozzá. Nehezen tudom eldönteni, hogy a színészi játék vagy éppen a jelmeztervező munkája volt e ízléstelenebb. Nehéz művet választott feldolgozásra a színház, mégis reménykedve vártam, hogy megbirkóznak a feladattal, mégis úgy érzem nagy fába vágták a fejszéjüket, de siker helyett inkább kudarc lett belőle.
Félreértés ne essék, nincs személyes problémám a kellékessel, mégis még egyszer kiemelném a hozzáértése hiányát. Nem éreztem úgy, hogy bármelyik szereplőhöz és szerephez illett volna a ruha, inkább látszott a nemtörődömség és az igénytelenség a munkáján, mintsem az odaadás és az alaposság. Személyesen tapasztaltam a közönség véleményét, hogy miként is vélekedtek a jelmezekről. Egyesek ízléstelennek, míg mások egyenesen undorítónak és elviselhetetlennek jellemezték a a jelmezeket, talán épp itt lenne az ideje annak, hogy a Wonderland Theater elgondolkodjon, valóban szükséges egy ilyen alkalmatlan ember alkalmazása? Vajon képesek lesznek olyan színészeket alkalmazni, akik képesek eljátszani a darabot?
Cseppet se csüggedjetek, hamarosan újra jelentkezem és tudatom veletek városkánk legújabb és legizgalmasabb dolgait, addig is egy kis ízelítő... Vajon valóban van egy szatír a gyermekbarát színházunk dolgozói közt?! Egy hét és megtudjuk...

✦ A nevetésemmel ki tudok iktatni másokat, így bárki, aki a közelemben van, eszméletét veszti néhány perc erejéig.
✦ Fel tudom venni a mesebeli hiéna alakomat.
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban.