I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Lady Tremaine nem szeretett lealacsonyodni a közönséges emberek szintjére, s amikor a kaszinó épületére emelte a tekintetét, ismét eszébe jutott a gondolat, hogy mennyire gyűlölte az egyszerű embereket. Akik átlépték a kaszinó küszöbét gyakorta nem tűntek többnek a hölgy szemében, csupán reményvesztett személyeknek, akik az adósságaik vagy a rossz sorsuk elől menekülve próbáltak gyorsan pénzhez jutni. Szerencsétlen flótásoknak fogalma sem volt arról, hogy a kaszinók nem jótékonysági szervezetként működtek és nem osztogatták kedvtelésből a pénzt. A nő magának alapozta meg múltbéli és jelenlegi életét. Okosan, mindent gondosan kitervelve jutott vagyonához és gyarapította azt. Nem volt az a kétdimenziós korosodó hölgy, mint amilyennek néhányan gondolták, ennél sokkal több rejlett benne. Most azonban ismét kénytelen volt átlépni ennek az ördögi helynek a küszöbét, hiszen a fogadott fiával akart váltani pár szót. Odakint lebukóban volt a nap, így Lady Tremaine a benti félhomályt is hamar megszokta. Fintorogva húzódott el a közemberek elől, ügyelve arra, hogy egyikük se érhessen a táskájához. Tekintetével a félhomályban is fogadott fiát kereste, de hiába sétált az asztalok között és kérdezősködött egy-egy ismerősnél, egyikük sem látta a fiatal férfit. Lady Tremaine bosszankodva folytatta az útját, remélve, hogy menetközben rátalál majd Luciferre. Végül a kaszinó tulajdonosát nem messze a saját irodájától nem messze szúrta ki, így a nő nyájas modorát elővéve, udvarias mosollyal lépett közelebb Hollóhoz. - Elnézést uram, meg tudná mondani merre találom a fiamat? Nem zavarnám munka közben, azonban halaszthatatlan ügyről van szó, remélem, megérti – közelítette meg a férfit. Valóban az elmúlt évek során nagyon ritkán bukkant fel a kaszinóban, viselkedésével sose volt tolakodó, hiszen pálcája és ereje híján kénytelen volt más területén a másik fél szabályaihoz alkalmazkodni. - Vagy, akár segíthetünk is egymásnak. Biztos vagyok benne, hogy kölcsönösen is szívességet tehetünk a másiknak – tette hozzá sejtelmesen, hiszen Lady Tremaine vevő volt a pletykákra, mások mocskos kis titkainak őrzője volt, amíg úgy látta, hogy ezeket a titkokat érdemes volt értékesítenie. Ha pedig nála lett volna a pálcája titkokon és pénzen kívül más szívességeket is fel tudott volna ajánlani.
Legutóbbi képek
Lady Tremaine nem szeretett lealacsonyodni a közönséges emberek szintjére, s amikor a kaszinó épületére emelte a tekintetét, ismét eszébe jutott a gondolat, hogy mennyire gyűlölte az egyszerű embereket. Akik átlépték a kaszinó küszöbét gyakorta nem tűntek többnek a hölgy szemében, csupán reményvesztett személyeknek, akik az adósságaik vagy a rossz sorsuk elől menekülve próbáltak gyorsan pénzhez jutni. Szerencsétlen flótásoknak fogalma sem volt arról, hogy a kaszinók nem jótékonysági szervezetként működtek és nem osztogatták kedvtelésből a pénzt.
