Néha olyan marhaságokat álmodok, hogy van, mikor hosszú perceken át nézem a plafont és próbálom felfogni, mi is volt az, amit láttam. Nagyon nem is fogom fel az egészet. Piros kémruha, egy zöld ruhás csajszi, vörös hajjal, meg egy sárga ruhás, fekete rövidre nyírt hajkoronával. Meg egy ősz hajú, mégis egész kellemes alak is megjelenik az álmaimban. De a legfurcsább nem ez, hanem az, hogy rajzoltak. Mintha mesét néznék álmomban. Ami vicces. Nem is emlékszem, néztem-e valaha mesét. Jó-jó, tegyük hozzá, nem is emlékszem a gyerekkoromra. Sőt, néhány hónappal ezelőtt úgy értem magamhoz, hogy csak a nevem jutott eszembe. Charity. De hogy ki vagyok valójában, az maga a rejtély.
Egy nagyobb sóhaj után kászálódok ki az ágyamból. Van, mikor pörgősen indul a reggelem és vannak az olyan napok, mint ma. Az álmom felborítja az egész rutinomat. A szőke loboncomat igazgatva megyek a fürdőbe, hogy némi vízzel megmossam az arcomat. Ahogy a tükörbe pillantok, az a mesealak néz vissza rám, akit az álmomban is láttam. Pislogok. Ő is pislog. Mi a fene? Hátrébb lépek, majd reflexből a megengedett csap vizéhez nyúlok és a tükörképemet fröcskölöm le, mintha azzal megoldanék mindent és eltűnne.
- Még mindig álmodok? – Kérdezem inkább magamtól, mint bárki mástól, hiszen nincs itt senki rajtam kívül. Kivételes alkalmak egyike, amikor egyedül jöttem haza és nem valaki mással. A tükörképem nem változik, így inkább ott is hagyom és elmegyek felöltözni. Bízom benne, hogy mindez pusztán a fáradtság szülte tévképzet és semmi más. Felöltözök, majd megiszom a reggeli kávémat. Ezután merészkedek újra a fürdőszobába és ahogy a tükörbe nézek, ezúttal nem egy rajzolt alak néz vissza rám. Megnyugszok.
- Sikerült felébrednem. Mesés! Máskor nem lehetne kicsit hamarabb? – Kérdezem a tükörképemet bámulva, majd gyorsan fogat mosok, megfésülködök, sminkelek és miegymás. Még parfümöt is fújok magamra, hisz az elengedhetetlen. Most épp egy igazán édes, vattacukor illatút fújok magamra. Imádom! És úgy vettem észre, másoknak is imponál.
Kivétel Zordon. Ő nem azért hív be magához az irodájába, mert érdeklődik irántam, hanem mert újabb feladata van a számomra. Nem baj, Mandyt megeszi az irigység és ez nekem pont elég. Egyelőre. Bár azt még nem egészen értem, Zordonnak mi baja Simbáékkal, de ez az, amit igyekszem kideríteni, miközben neki kémkedek olykor a saját családtagjairól. Remélem, egyszer sikerül összeraknom a teljes képet és tisztán fogok látni.

✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦
Zordon mint mindig, ma is újabb feladattal bízott meg, amit nem is tervezek elodázni. A kórházba vezető útszakaszon sétálok, jó, helyesbítve a járdán, miközben minden pillanatban képes lennék megfagyni. Közben viszont azon is aggódom, a sminkem nem mosódik el a hónak hála, ami az arcomra olvad a testhőmtől. Épp ezért veszem elő a kis tükrös púderemet és nézek bele. Meg is állok, hogy kicsit rendbe rakjam magam, mikor a tükörből meglátok egy ismerős arcot. Oké, sosem beszéltem még vele, de jól tudom, ki ő.
- Kiara… - Suttogom magam elé, majd összezárom a púdert és elrakom a táskámba. Eszembe jut, hogy jobb lenne másképp is megközelíteni a rám bízott feladatot. Mi lenne, ha Kiarától tudnék meg dolgokat? Könnyebb egy viszonylag fiatal bizalmába férkőzni, mint kémkedni a kórházban. Sarkon fordulok, mintha csak eszembe jutott volna valami, amiért vissza kell indulnom oda, ahonnan jöttem, így sikerül összekoccannom a lánnyal.
- Bocsánat, nem figyeltem! – Igyekszem kézben tartani a helyzetet, a lány pedig meglepetten pislog rám, de hamar összeszedi magát.
- Semmi baj, én sem figyeltem – Barátságosnak tűnik a mosolya, és pont ez az, amiért nem tudom, mi is lehet a baj ezzel a családdal, ha ilyen barátságos, kedves emberek vannak ott. Sóhajtok, el is merengek kissé, majd gyengén megrázom a fejem és a kezemet nyújtom.
- Clover vagyok. – Nem biztos, hogy csak Zordon kedvéért kezdek el ezután barátkozni vele.


„I choose You”
A kórházi folyosón végiglépkedve először nem tudom, pontosan mit keresek. Ismerősöket, kollégákat, akik beszélhetnének nekem Simbáról? Pletykálhatnának? Őrültségnek tűnik, hogy ilyesmi megtörténhetne. Úgy értem, kétlem, hogy Simbának itt lennének komolyabb, bizalmi kapcsolatai. Ez elvégre a munkahelye, vagy nem? Bár abból kiindulva, hogy elméletileg az apjáé volt a hely és sok időt tölthetett itt… jó, ki tudja. Nem nagyon látom át a dolgot de az biztos, hogy ideje lesz a dolgok mélyére ásnom. Kezdve mondjuk azzal, hogy akár nővérnek is álcázhatnám magam. Simbával sosem találkoztam még szemtől-szemben, így kétlem, hogy felismerne… bár belegondolva hülyeség. Felismerne. Mármint felismeri az alkalmazottait jó esetben. Oké, álruháskodás kuka, pedig jó ötletnek tűnt.
Adjam ki magam egy beteg hozzátartozójának? Nem is rossz. Csak meg kellene tudnom egy beteg nevét, aztán mehetnék panaszkodni, hogy jobb ellátást kapjon, közben pedig próbálnék a hely főnökéről kérdezősködni. Azaz Simbáról. Hmm, járhatóbb útnak tűnik, végül is, miért is ne?
Ahogy viszont elhaladok az egyik kórterem előtt, aminek nyitva van az ajtaja, akaratlanul is megakad a szemem valamin. Valakin. Így két pillanat múlva vissza is hátrálok, hogy újra a szobába nézhessek. Egy férfi van bent. Olyan, mintha különlegesebb bánásmódot kapott volna. A szoba… elég felszerelt. Nem mintha azt nézném! Ő jobban leköti a figyelmemet. Ki lehet ő? Egészen addig ácsorgok az ajtóban, míg mellém nem érkezik a nővérke.
- Elnézést, ön esetleg a hozzátartozója? – Néz rám nagy szemekkel, mire én talán még nagyobbal.
- Én? – Magamra mutatok, értetlenkedve.
- Igen, ön. Ismeri Lincoln Lockhartot? – Tovább néz engem, én pedig lassan megrázom a fejem. Amit ezután mond, már el sem jut a tudatomig. Csak azon merengek, milyen különleges név. Aztán figyelem, hogy a nővér belépked hozzá. Nyilván ellenőrizni jött, hogy jól van-e, minden rendben van-e vele. Vajon mi lehet a baja? Olyan magányosnak tűnik. Oké, nem kéne analizálnom ismeretlenül, sem téves következtetéseket levonni, de a megérzéseim ezt súgják. Veszek egy mély levegőt és tovább indulnék, hiszen dolgom van és nem kellene, hogy a figyelmem elterelődjön, de megszólít valaki…


✦ Amint visszatérnek az emlékeid, a kisugárzásoddal befolyásolni tudod a férfi nemet - csak a férfiakat. Ha úgy tartja kedved, teljesen képes vagy megbabonázni őket, hogy csakis rád figyeljenek. Hátulütője ennek, hogy a rajongásuk csak "varázslat" és nem valódi érdeklődés.
✦ Van egy púdered, ami idővel aktiválódni fog és képes leszel vele a gyors átöltözésre, de még arra is, hogy azzal kommunikálj másokkal. Mint egy mini telefon, sokkal fejlettebb változatban, hisz egymást hologramként is láthatjátok majd.
✦ Habár Jerry nem ott van, ahol Te, de a tőle kapott kütyük a te kezedben is működnének.
A képesség 1 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 2. játékban.
A képesség aktív 2021.10.01-től és ezzel együtt a karakter emlékei is visszatértek a mesebeli életéről.