I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-06-20, 19:55
zinnia & charity
got a secret, can you keep it?
Tisztában vagyok vele, hogy a férjemet, ha akarná sem érdekelhetném kevésbé. Még ennek ellenére is gyanakvó vagyok azzal kapcsolatosan, hogy a beosztottja felbukkan, hogy egy kis figyelemelterelésben lehessen része. Lehet alkalmazni a táncot sok mindenre köztük erre is, de valahogy mégsem tudom elengedni, hogy mindezek mögött lapul valami hátsó szándék is. Ugyanakkor amíg ő nem kívánja felhozni addig én sem erőszakolom ki belőle és hajlandó vagyok ebben a játszmában részt venni, akármi is legyen ez. - Hát gondolom idejöttél valamiért, ami nem a semmi, szóval bele is vághatunk. - Ha már van egy kis időm arra, hogy felmérjem a helyzetet vele kapcsolatosan, akkor a legkevesebb, hogy ezt megteszem. Nem szeretném egyikőnk idejét sem rabolni feleslegesen. - Mindenkinek megvan az alapja. - Mármint tényleg vannak, akiknek egyszerűen nincs semmi tehetségük a tánchoz. Vagy sokkal inkább a magabiztosság az, ami hiányzik. Nagyon sok rejlik abban, hogy valaki magabiztos-e vagy sem. Meg aztán egy kis ritmusérzék sem árt azért. Mindezt elég könnyedén le lehet tesztelni. Mielőtt még bekapcsolnám a zenét még egyszer végignézek rajta majd rájövök, hogy már most teljesen a gondolatainak teljes örvényében van elveszve. - Akármin is jár most a fejed engedd el és foglalkozz azzal, ami számít. Figyelj a zenére. - Remélem, hogy megfogadja a tanácsomat majd utána el is indítom a zenét és figyelni kezdem a mozdulatait, hogy tényleg annyira reménytelen-e, mint azt gondolja.
Reakciójából az jön le, hogy eléggé nagy ostobaságnak tarthatja, hogy pont a táncot akarok választani figyelemelterelésnek. Vagy csak én látok bele túl sokat, nem tudom. Mindenesetre kicsit feszengve vonok vállat. Nekem most erre van szükségem, de nem muszáj elvállalnia. Megértő lennék, ha azt mondaná, nincs ideje rám a sok tanítványa mellett vagy csak nem akar elvállalni, mert a férjének dolgozok. Utóbbit teljes mértékben meg tudnám érteni, de tényleg. - Ühm? Most? – Pislogok a felvetésre, majd elnézek a táncparkett felé. Életemben nem táncoltam, legalábbis komolyan nem. Az iszogatós estéket levő mozdulatok meg nem hiszem, hogy azt tükröznék, amit kellene. Amíg ezen gondolkozok, várok a válaszára is egyben. - Oh, hát, jó. Mármint, ha kapcsolsz valami zenét, megpróbálkozok bemutatni a tánctudásom, ami tényleg egyenlő a nullával – Magyarázkodom mosolyogva. Habár annak, hogy idejöttem, van egy hátsószándéka, még nem tervezem lerántani róla a leplet. Meg még abban sem vagyok biztos, tényleg megéri-e ledobnom a Mirayla bombát. Talán semmit sem érnék el vele, talán pont azt, hogy Zinnia összeszedi magát és nem hagyja kicsúszni a kezei közül a férjét. Magam sem tudom. És azt sem, miben reménykedek. Szinte már hiányzik az a rivalizálás Miraylával, ami volt. Vagyis, hogy úgy mondjam, most egyáltalán nem vágyom rá és ez az, ami aggaszt. Most szívesen átengednék neki bárkit és bármit, akár még Sethet is, ha azt akarja. Azt hiszem, Lincoln túlságosan a bőröm alá férkőzött és a gondolataimba ahhoz, hogy csak úgy elfelejtsem. Még a tánc sem elég figyelemelterelő. Még az sem, hogy Miraylának keresztbe tegyek. Komoly baj van velem, ez már biztos! Ha Zinnia kapcsol végül zenét, akkor a táncparkettre lépve kezdek el mozogni a zene ütemére, de a lehető legbénábban. Jó, lehet, hogy csak én látom így magam és közben meg jó vagyok, de kétlem. Mindenesetre a bíráskodást a nőre bízom, arra, aki valóban ért hozzá.
300 words ••• aláfestő ••• note: remélem, tetszik ••• kredit
Van valami szomorú abban, hogy tisztában vagyok vele, hogy az ő megjelenésének köze sincs ahhoz, hogy a férjem kommunikálni akar velem. Viszont már tényleg csak idő kérdése, hogy meddig fog így folytatódni ez a jelenlegi állapot, mert a végtelenségig mégsem húzhatjuk. Leginkább azért, mert már úgy viselkedünk, mintha idegenek lennénk. Darabokra hullott a család amikor leginkább össze kellene tartania. Bár megértem az okait attól még nem kell elfogadnom a helyzetet. - Éppenséggel figyelemelterelésre is használható, ahogyan elég sok minden más is. - A hatásossága már tényleg csak azon múlik, hogy az illető mennyire elszánt az egésszel kapcsolatosan. Azonban, ha valamin túlságosan sokáig kattog valakinek az agya úgy gondolom, hogy nem olyan egyszerű arról megfeledkezni. Próbálkozni lehet és a tánc erre egy jó lehetőség, de a gondolataink elől nem menekülhetünk túlságosan sokáig. - Akkor mi lenne, ha megmutatnád, hogy mégis mivel kell dolgoznom? - A legegyszerűbb, hogy tudjam mégis miből kell kiindulni, ha azt tisztán magam előtt láthatom. Persze nem mindenkinek van érzéke a tánchoz, hiszen ha azt vesszük egy része igényli, hogy az illetőnek legyen önbizalma. Még az is lehet, hogy valaki remekül táncol magában, de amint kíváncsi szempárok is társulnak a dologhoz egyszerűen leblokkol és képtelen lesz valami értékelhetőt mutatni. Azért azt nem hiszem, hogy nála is erről lenne szó, mert a mozgásából annyit már megállíthatok, hogy tökéletesen tisztában van a testével és annak minden egyes részletével. - Van egy pár, de még így is van szabadidőm. - Na, meg persze minél többet dolgozom annál kevesebbet vagyok a finoman szólva is üres lakásban, ami már lassan kész jégveremre hasonlít. Mintha a tél teljesen beköltözött volna a falai közé.
Látom rajta az őszinte döbbenetet és nem is csodálkozom ezen. Az ő szemszögéből én csak a férje alkalmazottja vagyok és valószínűleg a háta közepére sem kíván engem itt. A végén még azt hiszi, kémkedni jöttem, pedig nem. Utána sosem kellett még kémkednem és kétlem, hogy Seth előállna ilyesmivel. Aki komolyan érdekli, az inkább Sebastian. Bólintok egy aprót, jelezve, hogy igen, táncórákat, a másik kérdésre viszont hirtelen nem tudom, mit feleljek. Egyből Lincoln arca jelenik meg a lelkiszemeim előtt, amitől nagyot kell nyelnem. - Az okom roppant egyszerű: el akarom terelni a gondolataimat és azt hiszem az a legegyszerűbb, ha lekötöm magam valamivel, ami teljes koncentrációt igényel. A tánc ilyen, nem igaz? – Nézek kérdőn a nőre, majd újabbat nyelek és körbenézek, de rajtunk kívül már nem nagyon van itt senki. A folyosón legalábbis. Ahogy újra megszólal, követem egy szó nélkül. - Nincs különösebb kívánságom, de az biztos, hogy nem vagyok egy kifejezetten jó táncos. Lesz dolgod velem – Mosolygok kínosan, majd rajta is felejtem a tekintetem Zinnián. Nem értem, Seth miért távolodott el tőle, de persze nem is tisztem pálcát törni egyikőjük felett sem. De azért érdekelne, ki hanyagolt el kit, vagy tulajdonképpen ki elégelte meg a másikat. – Sok tanítványod van? Ha nem férek bele a dologba, megértem. – Teszem hozzá tisztázásképp, miközben körbenézek a táncteremben. Hatalmas, legalábbis számomra és mégis gyönyörű, hívogató. Kis nézelődés után fordulok vissza a nőhöz.
227 words ••• aláfestő ••• note: remélem, használható ••• kredit
Ha fel kellene sorolnom azokat az embereket egy listára, akikre nem számítottam, hogy egyszer majd az egyik termen kívül találkozom velük, akkor Charity végképp az. Persze tudom, hogy a férjem mellett dolgozik és nyugodtan csinálhatna belőle postást, de nagyon is tisztában vagyok vele, hogy nem kíván velem kommunikálni így egyáltalán nem lehet szó ilyesmire. Ha valamit akarna azt úgy is talán szemtől-szembe mondaná, mert még a végén fény derülne arra, hogy mennyire rossz lábakon is állunk. De ez azt hiszem, hogy nem tart már túlságosan sokáig. Vagy javul a helyzet, vagy kegyetlenül véget ér. - Tánc órákat? - Nem tudom, hogy miért lep meg a dolog, de valahogy inkább meglep, mintsem gyanakvásra sarkaljon. - Oké.. Miért szeretnél táncórákat venni? Meg mire gondoltál pontosan, van valami oka az érdeklődésednek? - Általában mindenkinek van valami célja, amit el szeretne élni a tánccal. Még akkor is, ha egyszerűen csak annyi, hogy jó mókának tartja az egészet. Persze nem áll szándékomban elkergetni, vagy ilyesmi, hiszen amúgy sem áll módomban ilyet tenni meg okom sincs rá igazából, mert annyira nem ismerem, de akaratlanul is megbújnak kérdések a fejemben a helyzettel kapcsolatosan. - De gyere beljebb és akkor ott megbeszéljük. - Intek a terem irányába, hiszen talán jobb lenne a beszélgetést nem a folyosón megejteni, ahol még később útban is lehetnénk másoknak. A terem meg egy darabig míg üres lesz, úgyhogy máris sokkal jobb alternatíva.
Hiába vagyok ott, ahol, mégsem tudom elterelni teljesen a gondolataimat róla. Pedig kezdem érteni, miért is jöttem ide. Nem csak a tánc motivált, nem csak az, hogy Zinnia itt lesz és talán beszélhetek vele. Nem. Sokkal inkább az, hogy itt kiverhetem egy kicsit a fejemből Lincolnt. Mégsem megy. Csak az jár a fejemben, hogy milyen volt az a pár óra vele. Tovább pörögnének a gondolataim, ha nem hallanám meg az ismerősen csengő hangot. Zinnia! Felkapom a fejem, némileg ijedten, majd fel is állok. - Zinnia, szia! – Hadarom el gyorsan, majd próbálok magamra normális arcot varázsolni. Varázslat. Trükk. Lincoln. Nem kéne rá gondolnom. Most nem. – Ami azt illeti, tánc órákat szeretnék venni. – Térek a lényegre, majd oldalra döntöm a fejem. A pillanat törtrésze alatt esik le, hogy a nő valószínűleg azt gondolhatja, hogy a férje miatt vagyok itt. – Mielőtt azt hinnéd, hogy Seth küldött: erről szó sincs. – Fontosnak tartom tisztázni, mert a végén még szóba se áll velem. Tudom, hogy mostanában gondjaik vannak. Noha Seth nem mondott semmi konkrétat, azért hall ezt-azt az ember, amiből aztán össze tudja rakni a teljes képet. A végén még Mandy jól jár és Seth szabad lesz? Nem, annak nem örülnék. És nem azért, mert Sethet magamnak akarnám. Már annyira nem.
205 words ••• aláfestő ••• note: remélem, használható ••• kredit
Egyre inkább élveztem a pillanatokat, amikor elmerülhettem a munkában és nem kellett a keserves, szinte temetői hangulatra gondolnom, ami az otthonommá változott. Azonban, ha minden a terveim szerint alakul ez idővel majd megváltozik és képesek leszünk valami értelmes légkört megteremteni, ahol nem akkor kommunikál mindenki a másikkal, mikor a másik torkának esik. Csak idő kérdése, hogy mikor hullik darabokra az kevés alap is, amin a családunk jelenleg létezni próbál. Imádok táncot oktatni, hiszen ez is egyfajta művészet, amivel igazán kifejezheti magát valaki. Néha úgy érzem, hogy mikor táncra perdülök, akkor egy teljesen új világ nyílik meg előttem. Egy pillanatra elfeledhetem minden gondomat és átadhatom magam a zenének, ami gond nélkül irányítja a testemet. Az pedig, hogy ezt a kikapcsolódást, ezt a feltöltődési lehetőséget átadhatom másnak az leírhatatlan. De mindenkinek mást jelent ez és ebben is van valami lenyűgöző. Mindig olyan gyorsan telik le az óra, hogy sokszor észre sem veszem, hogy eltelt. Az egyik pillanatban még tanácsokkal látok el valakit a következőben pedig már a levezetésnél tartunk és utána elválunk egymástól. Miután az utolsó személy is elhagyta a termet kilépek én is a folyosóra, ahol megpillantok valakit, akire nem számítottam, hogy pont itt találkoznék vele. - Charity? Mit keresel itt? - Nem tudom, hogy mégis mi szél sodorta ide, de az is lehet, hogy ezentúl csak így fogunk kommunikálni már a drága férjemmel. Mindig lesz egy köztes személy, akivel elmondjuk amit szeretnénk. Bár hozzám igazán nem kellene küldenie én vagyok az, aki még hajlandó lenne vele szóba állni. Na, nem mintha ez számítana a szemében bármit is. Még akkor is inkább így tenne tekintve, hogy akkor legalább nem kellene látnia engem.
Nem mondanám magamat jó táncosnak. Persze, ha van valami buli, akkor elsők közt állok fel és megyek a táncparkettre, de hogy jól csinálnám-e? Azt nem hiszem. Ezért is gondolkodtam el néhány napja azon, hogy összeköthetném a kellemest a hasznossal. Seth felesége tánctanár, ezzel régóta tisztában vagyok és miért is ne ismerhetném meg őt jobban? Nem, nem nézek rá riválisként, bármennyire is imponál nekem a férje, azért van egy határ, amit még én sem lépnék át. Ellenben a drága kolléganőmmel, aki szerintem bármelyik pillanatban lecsapná Zinnia kezéről a férfit. Talán el kéne kotyognom, csak a biztonság kedvéért, hogy tudjon róla. Na jó, csak akkor mondom el, ha egyáltalán szóba kerül vagy tovább megyek: ha egyáltalán ő lesz az, aki ma bent van és oktat. Igaz, nem konkrét táncoktatásra jönnék, csak megnézni, hogyan működik az egész, később pedig… ki tudja? Ha lenne elég időm a munka és a plusz munka mellett, talán rendszeresen is elkezdhetném. De azt hiszem, mostanság a szabadidőmet, azt a maréknyit, valahol máshol fogom tölteni. Talán. Elképesztően néz ki a tánciskola és azon töröm a fejem, hogy nem lógok-e ki kicsit. Nem mintha olyan idős lennék, mert közel sem, csak mégis, egy táncsuliban talán tizenévesek vannak, vagy nem? Ahogy elhaladok az egyik terem előtt, látom, hogy ott tényleg fiatalok vannak. Tovább indulok és meghallom Zinnia hangját. Sokszor hallottam már ahhoz, hogy felismerjem – talán épp az egyik tanítványának magyaráz. Sőt, ez biztos. A hang irányába megyek, majd megállok az ajtó előtt. Félig nyitva van, de egyelőre nem szándékozok bemenni, csak az ajtón levő kiírást vizslatom. Az ő neve díszeleg rajta. Leülök a padra, ami az ajtóval szemben van és csak várok. Az óra már javában tarthat, így nem akarom megzavarni ezt az egészet. Nem lenne illendő.
286 words ••• aláfestő ••• note: remélem, használható ••• kredit