nerida & daria

do you mind if I use you a bit?

Sosem riadok vissza attól, hogy kihasználjak másokat és ez most sincs másként. Szinte már természetes, hogy tisztában akarok lenni az ellenfeleim gyengepontjaival. Ehhez pedig mindenféle eszközt hajlandó vagyok megragadni. Főleg miután az előző próbálkozásom csúnya kudarcba fulladt pusztán azért, mert nem volt egyedül azon az éjszakán. Mintha kérdéses lett volna, hogy akkor akárki is van vele hasonló sorsot érdemel, mint a célpont. De legalább okultam belőle, hogy ezentúl sokkal jobban meg kell válogatnom az embereimet arról nem is beszélve, hogy sokkal nagyobb nyomást kell rájuk helyeznem annak érdekében, hogy elkerüljem a hasonlóan kellemetlen helyzeteket.
Szinte gyomorforgató a számomra a szituáció, de kénytelen vagyok a győzelem bebiztosítása érdekében felölteni a maszkomat.
- Ugyan te ne haragudj én voltam a figyelmetlen.. - Bocsánatkérések tömkelege, amely igazából a helyzeten nem javít cseppet sem, de valamiért olyannyira szeretik használni, hogy a végére már minden jelentését elveszíti. - Én jól vagyok, remélem te is.. - Egy ilyen aprócska ütközés még nem okozhatott benne kárt. Ha azt akartam volna, akkor most elég kellemetlen helyzetben lenne, de más céljaim vannak vele. - Igen én is ide tartok éppen.. - Mármint pár lépésre az ajtótól igazán nem tudom, hogy hova máshova tarthatnék, mint az épületen belülre, habár ténylegesen sosem állt szándékomban betenni a lábam. De ezt neki igazán nem kell tudnia. - Ezek után a legkevesebb, hogy meghívlak egy koktélra. - Bár már nincs szükség arra, hogy feltartsam hiszen a kis barátom új gazdára lelt, aminek köszönhetően remélhetőleg mindent megtudok, amit szeretnék.  

nerida & daria

do you mind if I use you a bit?

Az utóbbi időben elkezdtem élvezni, hogy a saját kezembe veszem az irányítást. Részben azért mert így biztos lehetek a helyzetben na meg persze azért ott van az izgalom is, hogy én magam juttathatom magam előrébb és nem kell valami teljesen töketlenre bíznom a feladatokat. A legutóbbi esetből talán már valamennyire sikerült tanulniuk, hogy nincs annak jó vége, ha velem próbálnak meg szórakozni, vagy éppenséggel elbukni. Így viszont esélyesebb, hogyha elbuknak, akkor inkább megbújnak valahol, mintsem jelentsenek nekem. Igazán fel kell ráznom az embereimet, mert a rendszer köztük igen csak csökkent az utóbbi időben. Mintha már senkire sem lehetne igazán számítani.
A célpontom közelében sétálgattam a megfelelő alkalomra várva, hogy valakinek a segítségével birtokomba kerülhessen valami használható információ, ami jól jöhet nekem a jövőben. Nem volt egyedül azon az éjszakán, ami nem kellett volna keresztezze a terveimet, de szeretném tudni, hogy mégis kiről van szó.
Kiindulási pontként egy alkalmas alanyt kell találnom, akit kihasználhatok. Ki is szűrok egy vöröskét, ahogyan a bejárat irányába siet, aminek köszönhetően én is szaporábban veszem a lépteimet, hogy teljesen véletlenül beleütközhessek és a zsebébe csúsztathassam a kis barátomat, aki majd a fülem lesz a falakon belül. Csak azt remélem, hogy beszélgetős kedvében lesz a drága tulajdonos, hogy hasznát is vegyem majd a fájdalmas beszélgetésnek, aminek fültanúja leszek.
- Ne haragudj, nem figyeltem.. - Kérek bocsánatot az ügyetlenségemért, ami koránt sem volt az, de ez részletkérdés. Talán azért is jöhet le ilyen személytelennek a bocsánatkérésem. Vagy mert igazából sosem csináltam így nem vagyok benne túlságosan jó. De nem is szeretnék.