To: Nerida

Nem is kell túl sokáig kint szobroznom, mikor végre megjelenik az emberem és közli, hogy mehetek. Hát éppen ezért bírom én a Főnökasszonyt, mindig csipkedi magát.
Mosollyal az arcomon szaladok is be hozzá. – Szépségesen jó napot! – mondom hangosan, de egyből visszább is veszek abból az őrült stílusomból, mert hát… Szeretek élni és nem most kéne végett vetni csodás életemnek. Talán majd máskor, mikor már annyira elveszett lesz a helyzetem, hogy úgysincs más választásom, de addig ragaszkodok ahhoz, hogy éljek. Márpedig ha most is csak elviccelem a dolgokat, akkor könnyen lehet fej nélkül távozok az irodából. – Nagy híreim vannak! – keltem fel egyből az érdeklődését, persze nem nyögöm ki egyből, hagyom hogy egy kicsit még egye a kíváncsiság, ugyan mi olyan dolog lehet a tarsolyomban, ami neki kellhet és emiatt hajlandó vagyok úgy találkozni vele, hogy nem ő kezdeményezte azt, hanem én. Mert lássuk be, én se sűrűn járok ide csak azért, hogy cseverésszünk. Jobb szeretem inkább máshol húzni az időmet.
De most alig várom, hogy beszámoljak arról, hogy mit tudtam meg Richard Harrisről és annak az idegesítő fickónak a boltjáról. Na meg persze ha már itt vagyunk, akkor előállok mérhetetlenül jól átgondolt tervemmel is, aminek az ég egy adta világon nem szenteltem több figyelmet,  mint öt kerek perc, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy körvonalazódjon a fejemben, hogyan segíthetnék Neridanak, miközben bebiztosítom a helyemet mellette. Mert hát ott motoszkál azért a fejemben az a kis hang, hogy bizony én is úgy fogok járni, mint Triton, ha nem vigyázok, márpedig azt én sose szoktam. Belecsapok mindennek a közepébe és remélem nem én esek pofára, de most ezt nem tehetem meg. Kell a lakókocsi és ez az élet is, ami most nekem kijár, mert túl jó és túl szép ahhoz, hogy elveszítsem. – Azért remélem tudod, hogy semmit nem mondok el ingyen. – Pénz? Tulajdonképpen azzal is megdobhat, de ó nem! Nekem jelenleg nem ez kell.

To: Nerida

Már alig bírtam a fenekemen maradni. Igen, az amúgy is sajtkukac énemet csak még jobban ellepte az izgatottság. Tudni kell rólam ugyanis, hogy eleve nem bírok a fenekemen maradni, nekem mindig mehetnékem van, na meg persze beszélhetnékem. De ma különösen nem bírtam magammal. Azok után, hogy megtudtam Richardnak van egy kis halászboltja nem volt kérdés, hogy Nerida erről hallani fog. De persze nekem is meg kellett várnom, míg lesz ideje, meg kedve nyilván, velem összefutnia. Azért mégsem ronthatok rá csak úgy, mert még a végén kidob. Nem vagyok hülye, szoktam azért én is látni, hogy el tud bánni azokkal, akiket nem bír. Meg persze részt is vettem egyben. Szegény öreg! Nem akarok ilyen sorsra jutni, pláne azok után hogy Richard is figyelmeztetett: Bizony megeshet ez velem is.
Talán pont ezért is akarom magamat ezzel is bebiztosítani. Nem szeretnék kiesni a kegyeiből, most még egészen biztosan nem. Előbb nekem is kéne találni valami biztos pontot, mert nélküle... Nos annyit én is tudok, hogy megszívom. De amíg hasznomat veszi a nő, addig egészen biztosan nem rakja ki a szűrömet. Ezért is jövök el hozzá, hogy felajánljam a szolgálataimat, mint kém. Nem tudom ugyan, hogy a fickó tervez-e ellenünk valamit, de ha igen, hát akkor én arra rájövök! És még fizetést is kapok! Hát nem ez a legszebb az egészben? Bár eléggé meg fogok dolgozni, hiszen el kell viselnem azt, hogy egész nap csak állok, meg unatkozok, meg bárgyú mosollyal kell köszöntenem mindenkit. Még ha valami csinosabb csajszi jönne, de ide gyanítom leginkább az öreg papák járnak. De mindent meg tudok oldani! Illetve remélem és igyekszem. Ezt is biztos valahogy érdekessé lehet tenni.
A bárba lépve keresek egy üres asztalt. Illetve nem tudom hol óhajt tárgyalni a hölgy, de én addig csak leülök valami szíverősítő társaságában, míg ő nem keres fel. Csak utána fogok előállni a fantasztikus és mondhatni zseniális ötletemmel. Remélem azért nem fog sokáig váratni, így is totál be vagyok már sózva és említettem neki, hogy mintha egy picikét fontosabb ügyről lenne szó!