Fiatalon az ember szereti megmutatni – lehetőleg minél több embernek – hogy mire is képes. Vagy épp hogy mire nem. Igen, nálam pontosan az utóbbi helyzet áll fenn. Nem voltam ám mindig ilyen – ha az évekkel ezelőtti énemmel találkozott volna valaki, aki most is ismer, akkor nem mondta volna meg mi lesz belőlem. Talán még én magam sem mondtam volna meg. Rengeteg munkámba került ez, testileg és lelkileg egyaránt. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, életem nagy részét az edzés és az edzősködés teszi ki. Segítek akinek csak tudok, ahogy csak tudok. Egyrészt mert ez a dolgom, másrészt pedig, bár néha egy magamutogató izomagynak tűnhetek, azért az én szívem sincs kőből. Nekem is van lelkem, sőt mi több, használni is szoktam. Bármennyire is úgy tűnhet Tarzannak, nekem csak a testépítés a fontos az életben, semmi más nem számít. Ha valaki, akkor ő igazán tudhatná, hogy ez egyáltalán nem igaz, hiszen ismer, régebben barátok voltunk. Jó, persze, az is igaz, hogy pontosan emiatt ment tönkre a barátságunk: mindketten mást tartottunk fontosnak. Én amellett tettem le a voksomat, hogy minél többet edzen az ember, míg ő a megfelelő, de legfőképpen egészséges táplálkozás mellett kardoskodott. Meg persze teszi ezt a mai napig is. Nem mondom, hogy nincs igaza, hiszen fontos a megfelelő táplálkozás is, de a testedzést akkor sem lehet sem elhanyagolni, sem lecserélni. Legalábbis akkor nem, ha rendesen akarja végezni az ember a munkáját. Azért remélem, idővel észhez tér valamelyikünk, és rájövünk, hogy összefogással többre megyünk. Mindketten ugyanazért dolgozunk, akkor miért is vagyunk rosszban tulajdonképpen? Semmi értelme.
A Tarzan és köztem fennálló feszültséget a főnökünk, Fülöp igyekszik eloszlatni. Nem tudom, hogy tudatosan csinálja – e, hogy még véletlenül se legyen perlekedés az alkalmazottai között, vagy egyszerűen csak megérzés szintjén működik, de valahogy egyfajta villámhárítóként működik. Néha igazán eldönthetné, hogy mégis melyikünknek van igaza. Vagy ha egyikünknek sem, hát azt is megmondhatja, de nem, ő csak… egyikünk mellé sem áll, és kész. Hát, ő tudja. Jó főnök, törődik az alkalmazottaival, a vendégekkel, de néha nem igazán tudom hová tenni a viselkedését. Mint ahogy a tegnapit sem. Épp a tükör előtt vizsgálgattam az izmaimat – talán erre gondol Tarzan, amikor azt mondja, hogy piperkőc izomagy vagyok? -, amikor Fülöp hozzám sétál, és aggodalmas arccal megkérdezi, hogy én is láttam -e valamit. Értetlenkedő arckifejezéssel nézek rá, mert tényleg nem tudom hová tenni a dolgot.
- Jó reggelt, Főnök! Mit kellett volna látnom? Nem látok semmit… jól vagy?
- Felejtsd el, csak keveset aludtam az éjjel…
Hát, a válaszával nem igazán nyugtat meg, az egyszer biztos, de inkább nem mondok semmit, csak még mindig értetlen és egy kicsit aggódó arccal viszonzom az elköszönését, és figyelem, ahogy az irodája felé, én pedig lassan összeszedem magam, hiszen hamarosan kezdődik egy újabb edzésem. Épphogy sikerül edzéskészre elkészülnöm már nyílik is az ajtó és egy újabb vendég érkezik. Nem mondom, hogy nem akad meg rajta a szemem, de egyikünk sem ezért van itt. Igyekszem úgy kezelni a lányt, ahogy a többi vendéget is, tehát próbálom nem érzékeltetni vele, hogy valahogy máshogy érzem magam a közelében, még ha csak most találkoztunk is. Azt persze nem tudom, hogy meddig sikerül tartanom magam ahhoz, hogy nem mutatom, érzek valamit a közelében. De persze az is lehet, hogy csak beképzelem magamnak az egészet, és nincs is semmi. Előbb – utóbb úgyis ki fog derülni aminek ki kell derülnie, csak idő kérdése. Én pedig tudok várni. Már csak az a kérdés, hogy érdemes – e.

✦ Emberfeletti képességeid vannak: nagyon erős vagy.
✦ Sokkal gyorsabb vagy, mint mások és sokkal kitartóbb is vagy. Az állóképességed az egeket verdesi.
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban. <-- ha nem látja magát