I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1714
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-06-30, 22:04
Hana & Atlas
Toothless
Mulan
- Míg nekem megvan rá az okom azaz érzésem, hogy neked ez az egész csak bolondozásból fordult meg a fejedben. Azon pedig egyáltalán nem kellene meglepődni, hogy nem kedvellek. - Nem olyan hihetetlen, hogy a tény, hogy nem kedvelem azt, aki sarokba szorít és a fejem felett lógatja azt, ami a lehető legnagyobb bajba sodorhat engem. Arról nem is beszélve, hogy porig rombolhatja az életem. Ez őt azonban úgy gondolom, hogy mit sem érdekli. Mégis úgy viselkedik, mint aki félig barátkozni kívánna, de nem tudja pontosan, hogyan is kell. Zavartan pislogok rá a válaszára, hogy még maga sem tudja, hogy miért mászik bele a személyes terembe. Az egyszer biztos, hogy nem tanította meg neki senki sem a legalapvetőbb illemet. Vagy egyszerűen csak minden tanítás felett szemet huny. - Nincs szükség arra, hogy kiengesztelj, mert nem fogunk a szükségesnél többet érintkezni. - Betartom a szavam. A titkom megőrzése érdekében hajlandó vagyok bármit elkövetni. Ebbe még az is beletartozik, hogy egy olyan ember társaságában töltsem az időmet, akiében nem akarom. Ugyanakkor csak oda kell figyelnem rá. Azt pedig nem vagyok köteles a nyakában lógva végrehajtani. Tisztes távolból is el tudom végezni. - Biztos vagyok, hogy erről szó sincs. - Nem hiszem, hogy egy percig is élvezném a közelségét, vagy azt a folyamatot amelynek során valamennyire megérthetném. Csak adja az ég, hogy ne kelljen túl sokáig tartanom magam az egyességünkhöz. Mert akkor nagyon álcáznom sem kell magam, mert saját magam tépem ki az összes szál hajamat majd. A hirtelen érkező testi közelsége teljesen kizökkent és rá is ébreszt, hogy egyáltalán nem akarok belemenni ebbe a játékba, amelybe emelt fővel indultam, de igen hamar visszavonulót hirdettem, mert rájöttem, hogy nem vagyunk egy szinten. Jelen esetben pedig ennek nem is örülhetnék jobban. - Majd akkor háláld is meg a jövőben. - A távozó kacsintására egyszerűen megforgatom a szemeimet majd idegesen körbelesek, hátha valaki szemtanúja volt ennek a katasztrófának. Nagyon remélem, hogy nem.
- Most tényleg te fogsz ítélkezni felettem, hogy mégis milyen szerepet kívánok eljátszani? Nem én vagyok, aki férfinak tetteti magát kérem szépen. De ahogy látom nagyon szeretsz ítélkezni azok felett, akiket láthatóan valamilyen oknál fogva, de nem kedvelsz. - Ehhez mérhetetlenül hozzájárultam ezt egy percig sem tagadnám senki előtt sem, de azért ennyire szörnyű nem vagyok. Legalábbis általában nem. Most viszont elég nagy okot adtam neki arra, hogy megutáljon, hiszen a sarokba szorítottam a zsarolásommal, de ha vissza is fordulna valamilyen furcsa módon az idő kereke, akkor sem cselekednék másként. - Még nem tudom. - Azt hiszem, hogy hosszútávon képes lennék kedvelni őt. Van benne valami, ami különleges. Talán, mert habár ott volt a rettegés a szemében, amiért egyértelműen tisztában voltam a titkával van benne egyfajta tűz, ami mondhatni irigylésre méltó. - Nem tudom, de ha elárulod, hogy engesztelhetnélek ki még meglátjuk. - Nemleges választ úgy sem fogadok el. Legalábbis elég nehezen szoktam lenyelni és habár igazából hosszútávú terveim nem voltak vele pusztán csak szükségem volt valakire, aki gondoskodik arról, hogy nem pusztulok el, mikor nincs a kezemben az irányítás. Még azonban nyitott vagyok a lehetőségekre. - Igazán? Pedig lehet, hogy ez egy olyan kihívás lenne, amit igazán élveznél. - Tudok szórakoztató lenni, ha arról van szó. Amíg azonban nincs teljes egészében az irányítás a kezemben koránt sem lennék túl jó parti tekintve, hogy elég depressziós tud lenni a másik felem. Ha nem így lenne most itt sem lennék. Lélekben vállon veregetem magam, amikor észreveszem a reakcióját, hogy mennyire meglepődik attól, hogy közelebb húztam magamhoz és rögtön eltaszít magától, mintha csak leprás lennék. Nem vártam más reakciót, de pont ezért ennyire szórakoztató. - Nagyon hálás leszek érte elhiheted. - Nem kell tudnia feltétlenül a részleteket azok amúgy is nyilvánvalóak lesznek a számára, de kettőnk közül még így is az én kezemben lesz az irányítás. Legalább az élet egy területén biztos lehetek ebben. Azzal még egy utolsót rákacsintok, mielőtt hátat fordítanék neki és visszaindulnék a központba.
- Valami beteg papás-mamás képzelgések vannak a fejedben vagy mégis mi ütött beléd? - Nem tudom megérteni őt, de nem is nagyon igyekszem. Az első pillanattól kezdve a hideg kirázott tőle és ez most sem változik. Az viszont immár teljesen nyilvánvaló, hogy azért csinálja mindezt, hogy az idegeimen táncolhasson, amiért egyáltalán nem vagyok oda, de sajnálatos módon koránt sem kérdezte a véleményem. Ha kérdezte is volna egyszerűen ignorálja, mert nem kíván vele foglalkozni. - Aztán mégis mire? - Nem vagyok oda azért, hogy belemászik a személyes terembe és nehezemre esik leküzdeni az ingert, hogy eltaszítsam magamtól, de uralkodnom kell magamon, mert nem tehetek minden egyes lépést abba az irányba amelyikbe ő szeretné. Kétszer is meg kell fontolnom, hogy mégis mit csinálok. - Ezek után szerinted lenne kedvem bármihez is? - Mindenki megérdemel egy második esélyt, avagy sokadikat. Ezt én nagyon jól tudom, hiszen a saját bőrömön is igen csak sikerült megtapasztalnom. Ha nem lenne második lehetőség, akkor most vagy én, vagy a legjobb barátom munka nélkül lenne. Mert, ha kirúgták volna Jun-t az én hibám miatt, akkor egyértelműen magamra vállalom. Ebben az esetben talán mindketten repülünk, de így is nehéz ezt a terhet a lelkemen hordozni nem tudom, hogy még mi lenne, ha másként alakultak volna a dolgok. - Van épp elég kihívás az életemben nem kívánok még a nyakamba venni párat. - Így is elég sok mindenért felelek nem akarok még egy ilyen felesleges dolgot is a nyakamba venni. Főleg, mert nem hiszem, hogy túl sok hasznom származna abból, hogy közelebbről is megismerem. Talán megtudhatnám én is egy titkát, amivel kvittek lehetnénk és többé soha nem kellene látnom. De az is lehet, hogy pontosan ebbe vezet bele. A levegő hirtelen távozik a tüdömből, ahogy magához húz, keze a derekamon pihen és egy kis időre elfelejtek levegőt venni is. Lehet, hogy én akartam bebizonyítani neki, hogy ketten is játszhatjuk ezt a játékot, de most mégis én vonulok vissza és lököm el magamtól. - Inkább csak maradjunk a megbeszéltnél. Megyek önkénteskedek és odafigyelek rád. De ennyi. Remélem nem az örökkévalóságig tervezel rabszolgaként tartani. - Időtartamot nem mondott, hogy mégis meddig kell szolgálatába állnom, de remélhetőleg nem sokáig és hamar megszabadulhatok tőle ilyen-olyan módon.
- Ha azt mondom, hogy nem volt gyerekkorom, akkor segítesz új emlékeket generálnom hozzá? - Na, nem mintha lennének túl gyerekes vágyaim. Sokkal inkább olyan vágyaim vannak, amelyeket nem feltétlen tud teljesíteni. Vagy egyelőre még nem hajlandó, de talán idővel megyőzhetném róla. Viszont sokkal nehezebb visszaforgatni az idő kerekét, mint egy teljesen más útról indítani. Viszont senki nem mondhatja, hogy ne szeretném a kihívásokat. Ezt a kihívást pedig nagyon szívesen fogadnám, ha nem érezném azt, hogy időpazarlás lenne. Ettől még unalmamban talán táncolhatnék időközönként az idegein. - Teszelgetlek. - Nincs ellenemre egyáltalán a közelsége még talán egy kicsit élvezem is, hogy nem taszít el magától, de ezzel valamennyire meg is lep engem. Nem mondhatnám, hogy nem élvezem így egy picit még közelebb hajolok, mintha már más szándékaim is lennének, mint csak egyszerűen az idegein táncolni. A tekintetem pár pillanatra még meg is pihen az ajkain. - Ez a leggyorsabb módja annak, hogy elérjem, amit akarok. De ezt mondtam. Viszont nem bánnám, ha kedved lenne esetlegesen felfedezni más ágakat is a kapcsolatunknak. - Elmosolyodom, majd mielőtt még összeérhetnénk az ajkaink kicsit elhúzódom tőle, de továbbra is erőteljesen a személyes zónájában tartózkodom. Túl nagy teret még most sem vagyok hajlandó adni neki. - Meg se akarod próbálni? Úgy tudtam a hölgyek szeretik az ehhez hasonló kihívásokat. - Megmenteni a férfit és jobbá faragni, vagy megváltoztatni valamilyen formában. Jó kis mellékhobbi, de határozottan nem egészséges. Legalábbis hosszútávon határozottan károsnak mondanám. Mert, ha valakit meg akarsz változtatni azt a személyt nem is akarod igazán. Persze az más tészta, ha a jobbat hozod ki a másikból, meg segítesz neki fejlődni. De ebbe az elemzésekbe inkább nem akarok belemenni, mert megint kedvem támad lemondani egy időpontot Verta-val. Éppen csak elhúzódom tőle most ő az, aki újra a közelembe férkőzik. - Lassan inkább kezdem azt érezni, hogy vacsorára kellene hívnom téged és hosszútávon elsajátítani a lelked. - Gonosz vigyor ül ki az arcomra, ahogyan a kezem a derekára csúszik és teljesen közel húzom magamhoz. Nem tudja, hogy kivel kezdett játékba. Fogalma sincsen.
Szeretném azt mondani, hogy nem tudom, hogy mégis miért bűntett engem az élet, hogy vele kelljen foglalkoznom. De még gondolkodás nélkül is ott csücsül az elmémben a válasz erre a kimondatlan kérdésre. Azért, mert hibát követtem el és hagytam, hogy azt a hibát valaki más vegye a nyakába, mintha csak ő lett volna a hibás. Ez az ember felbukannása pedig lehetne ennek a büntetése. De amíg arról a titokról nem tud talán jobb is. Hiszen két titokkal kapcsolatosan már túlságosan sok minden lenne a markában ekkora hatalmat pedig senkinek nem adhatok. Még, ha ezt a helyzetet sem szándékosan alakítottam ki. - Nem volt gyerekkorod vagy elgurult a gyógyszered mégis mi a...? - Egyre inkább erősödik bennem az érzés, hogy megőrült. Vagy esetleg valami rejtet anyahiánya van, vagy egyszerűen csak nőhiánya, de az egyszer biztos, hogy nagyon örülnék, ha nem az én segítségemmel próbálná megszüntetni ezt a késztetést. - Pontosan. De mivel ennyire nyilvánvaló ez a tény, miért érzed szükségesnek, hogy belemássz a személyes terembe? - Szerettem volna ellökni magamtól, de úgy éreztem, hogy azzal is egyfajta elégtételt vehetne a helyzeten. Bár csak remélni tudtam, hogy a szóváltásunknak nincsenek ténylegesen tanúi, mert akkor nagyon nagy bajban lennék. Így is elég nehéz kimagyarázni, hogy miért keresett, de hogy ilyen közel volt hozzám még teljesen félreérhető is lett. - Akkor mégis miért nem láttam ezen képességeidet élesben? Miért a zsarolás a első a terítéken? - Így legalább tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy valaki tisztában van a titkommal, amiről azért jobb tudni, mint nem. De ezek szerint sokkal óvatosabbnak kell lennem a jövőben. - Olyan szinten távol vagy a valóságtól, hogy szerintem senki nem tudna visszarángatni onnan, ahol a fejed jár. - Ezer kismillió évre lehetnek a gondolatai, hogy ilyen hülyeséggel áll elő. De egy részem még szórakoztatónak is tartja, hogy ennyire idióta. Valami nagyon nem stimmel velem ez már ezer kismillió biztos. - Nem inkább te adod el nekem a tiédet? Tekintve, hogy nekem kell odafigyelnem rád. Vagy ezért vennéd meg az enyémet, hogy kvittek legyünk? - Ahogy elhúzódik most én mászom bele a személyes terébe. Ketten is játszhatjuk ezt az egészet és hiába szorított sarokba nem fogok meghunyászkodni teljesen.
Azt hiszem még nem értheti, hogy az ő dolga most már az én dolgom is, hiszen pontosan azt használom fel annak érdekében, hogy előrébb juttassam magam. Nem szeretném, ha sokáig folytatódna ez az egész helyzet, de amíg nem tudok mindent a kezeim között tartani addig nem engedhetem el a gyeplőjét a srácnak. Komolyan mondom egyszer egy koporsóban térnék magamhoz, ha nem halnék vele együtt. De pontosan ezt akarom elkerülni azzal, hogy megkérem a leányzót, hogy egy kicsit figyeljen már oda magamra, hogy ne hagyjam el magam teljesen. - Mi lenne, ha te ringatnál álomba? Az jobban tetszene. - Tényleg nem értem, hogy nem vették észre, hogy milyen gyönyörű nő rejtőzik közöttük. Az ilyen szintű ignoráláshoz már tényleg valami külön képzettség kellene. - Szóval azt mondod csak azzal tudlak meggyőzni, hogy ne tedd, ha távol maradok tőled? - Szinte már teljesen megszüntetem kettőnk között a távolságot. Engem ez különösebben nem zavart. Az sem érdekelt, hogy mégis ki az, aki lát minket. Nem ez az első alkalom, hogy valakit zavarba hozok a közelségemmel. Bár általában ez azt jelenti, hogy valamilyen hatással vagyok rá. Mondjuk rá is elég nagy hatással vagyok még akkor is, ha ezt nem szívesen vallaná be. - Pedig szerintem másként is meggyőzhetnélek. - Tudok kedves lenni, ha nagyon akarok, de most nem azért voltam itt, hogy a szívébe lopjam magam. Az túlságosan hosszú út lett volna ahhoz, amire nekem szükségem volt. - Gondolom ugyanarról, amiről te.. Vagy olyan különleges vagyok a szemedben, mint egy távoli csillag, ami csak azért érkezett ide, hogy színesebbé tegye az életed? - Úgy ezer százalékot tippelnék, hogy nem erről van szó, de minél jobban dicsérem magam és fokozom a jelentőségét személyemnek talán ő is elkezd majd így gondolkodni rólam. Nem sok erre az esély, de próbálkozást még senki sem tiltotta be. - Tényleg úgy gondolod, hogyha így lenne, akkor ilyen egyszerű dologról lenne szó? Nem adod el nekem a lelkedet. Legalábbis egyelőre még nem, de vevő vagyok rá, ha szeretnéd. - Egy széles vigyorral húzódom el tőle és adom vissza neki a természetes magánszférát.
- Tényleg? Mert nekem egyáltalán nem úgy tűnik, hogy a saját dolgaiddal lennél elfoglalva. - Még hozzáfűzhetném azt is, hogy sokkal inkább érdekli az, hogy belemásszon a személyes terembe. Ami azért jelen esetben eléggé félreérhető azt tekintve, hogy mindenki úgy tudja férfi vagyok ő mégis ettől függetlenül férkőzik közelebb hozzám, mintha semmi sem zavarná. Bár ezt már az első pillanattól kezdve nyilvánvalóvá tette a számomra. Az ég világon semmi nem zavarja és abba üti bele az orrát, amibe csak szeretné. - Ha téged boldogabbá tesz ennek a tudata, akkor ringasd magad ebbe az álomba. - Nem tudom, hogy mégis miért hiányozna. Amióta csak megjelent kellemetlen helyzetbe hozott engem és lényegében a titkomat fenyegette. Nem úgy tűnik, hogy fel akarná fedni ezt mások előtt, de azzal, hogy itt van és ezt az akármilyen műsort csinálja veszélyezteti az egész szituációt. - Minél kevesebb ideig kell veled foglalkoznom annál kevesebb az esély arra, hogy ez megtörténik. - Nem hiszem, hogy tényleg képes lennék kikaparni a saját szemeimet az elég meredek. Na, meg aztán meg se engedhetem magamnak az ilyen frusztráció luxust. A munkához szükségem van mindkét szememre és lábamra, karomra. Végső soron még az övéit kikaparhatnám, ha tovább idegesít. De már így is épp elég emberben tettem kárt. Vajon azzal is tisztában van, hogy igazából én voltam, aki lelőtte Hadrian-t és nem Mushu? Remélem, hogy legalább ez nem válik nyilvánvalóvá a számára. - Elárulnád, hogy mégis milyen másik bolygóról származol? - Nem értem, hogy mégis miből gondolja, hogy bárhova is beférkőzhet. Maximum a bőröm alá azért, mert lenyűgöző precizitással táncol az idegeimen. Nem hiszem, hogy bármi máshoz értene, de ehhez aztán nagyon. - Mégis miért érzem úgy, hogy éppen az ördöggel kötök alkut? - Nem igazán adott választási lehetőséget azzal, hogy a fejem felett lebegteti a titkomat. Viszont a kérése talán még az én döntéseimnél is furcsább. Gondoskodjak róla, önkénteskedjek. Mégis kinek az első gondolata, hogy mindezt zsarolással érje el? Határozottan nem normális, de ezt már az első pillanattól kezdve tudtam.
- Jelenleg is a saját dolgaimmal vagyok elfoglalva nem tudom, hogy mégis miről beszélsz. - Persze bele kellett másznom a személyes terébe, de nem kellett túl nagy agy ahhoz, hogy összerakjam az egyiket meg a másikat és kettőt kapjak. Mondjuk ténylegesen kutakodtam lehetőségek után, mert nem szeretnék nyomorultként magamhoz térni. Vagy valami kórházi ágynak nevezhető dologhoz. Mert még egy rendes kórház sincs a városnak ezen a részén. Inkább csak valami gyenge utánzata van mindennek, ami ellen olyan erőteljes harcot vívnak Hablatyék nap, mint nap, hogy egyszer-kétszer még én is megsajnálom őket. A próbálkozásaik többnyire olyanok, mint halottnak a csók. - Lehet, hogy így gondolod most, de miután elváltunk hidd el, hogy hiányozni fogok neked. - Legalábbis abban biztos vagyok, hogy folyamatosan a fejében fogok járni. Egyrészt mert felejthetetlen velem minden találkozás másrészt pedig kétlem, hogy volt hozzám hasonló személyhez szerencséje. Úgyhogy mondhatjuk azt is, hogy nem fog tudni megszabadulni tőlem bármennyire is próbálkozik majd. - Naaa..! Azért a gyönyörű szemeidben ne tegyél már kárt csak miattam. Igazán kegyetlenség lenne. Mindenkivel szemben. - Azért sosem lennék olyan kegyetlen, hogy egy gyönyörű nőt arra sarkaljak, hogy kárt tegyen saját magában. Lehet, hogy tudok kegyetlen lenni és vannak meredeknek tűnő ötleteim is, de ettől függetlenül még igazán értékelni tudom egy nő szépségét. - Egy kicsit sem haragszom. Már kezdem azt érezni, hogy nem csak a fejedbe költözöm be ingyenesen de a szívedbe is. - Így most már tényleg nem tud menekülni tőlem mentálisan. Fizikailag persze futhat messzire is ameddig csak lehet, de mentálisan mindig ott leszek a koponyájának egy kis zugában. - Ezt örömmel hallom, akkor gondolom megegyeztünk? - Furcsállom picit, hogy nem tesz fel kérdéseket, hogy miért is kell ezt csinálnia, de úgy gondolom a miértek nem számítanak, ha muszájból kell megtegye. Úgy tűnik nagyon fontos neki ez az egész helyzet itt. Fontosabb, mint az elsőre gondoltam.
- Mindenre megvan a magam oka, úgyhogy mi lenne inkább a saját dolgoddal lennél elfoglalva? - Ha így tett volna a kezdetektől fogva, akkor most nem lennék ebben a helyzetben. Mert valószínűleg, ha nem érdekli annyira mindenki más élete, akkor sosem tudta volna meg ezt az egészet. Az is lehet, hogy csak ezt szeretném elhitetni magammal. Nem egyes egyedül az én érdemem, hogy sikerült álcáznom magam, úgyhogy így egy kicsit még rosszabb is. Nem szeretem, ha a barátaim képességeit kritizálják, úgyhogy azért még igazán kiérdemelne többet is, de nem szeretnék a rossz oldalára kerülni tekintve, hogy ott a titka a két keze között. Aztán nem is lenne olyan nehéz ezt bebizonyítani. - Azért ezt kétlem. Már így is épp eleget láttam belőled. - Nem szeretném, ha túl gyakran kellene vele találkoznom. Úgyhogy remélem, hogy a szívesség amit kérni fog lehetőleg egyszeri alkalom lesz maximum és utána el is felejthetjük, hogy valaha létezett ez az egész kapcsolat közöttünk. Egy életre elegem lett belőle az egyszer biztos. - Előbb kaparnám ki a saját szemeimet, mintsem veled foglalkozzak a szükségesnél tovább. - Semmilyen képességét nem kívánom tesztelni. Valahogy koránt sem találom az olyan személyeket szimpatikusnak, akik lehúznak másokat vagy éppenséggel azt gondolják, hogy remek dolog megzsarolni valakinek az egyetlen módját arra, hogy ellássa a családját. Tényleg megdicsérném úgy igazán, aki képes volt egy ilyen undorító személyt emberek közé engedni. Mert az egyszer biztos, hogy nagyon nincs helye semmilyen közösségben. Nem is értem mi köze van a jótékonykodáshoz. Bár valamilyen szinten elég sokan bújnak el a jótékonyság mögé, miközben emberszámba se lenne szabad venni őket. - Ne haragudj, de valahogy mindent kinéztem volna belőled csak ezt nem. - Beteg dolog valakit azért megzsarolni, hogy önkéntes legyen. Erre biztos, hogy van valami jobb módszer is. Mármint, ha megkértek volna, hogy legyek önkéntes talán nem mondtam volna nemet. Vagy lehet mégis az utóbbi időben túlságosan fáradt vagyok és semmi időm nincs, amit másra tudnék fordítani. Ebben az esetben azonban már nincs lehetőségem dönteni. - Oda tudok figyelni egy emberre nem vagyok teljesen analfabéta. - Bár tény, hogy egyet véletlenül lelőttem, de ezt inkább nem reklámozom. Vagy, ha reklámoznám, akkor lehet inkább keresne mást a bugyuta dolgaira, de azzal csak még egy titkot helyeznék a markai közé.
- Azért ezt nem mondanám. Elég jó kis műsort adsz elő itt szinte minden nap mindenki számára. Határozottan szeretnél mindenkit meggyőzni arról, hogy valaki más vagy. - Nem tudok túlságosan sokat róla, de biztos megvan a maga oka arra, hogy ezt az egészet eljátssza minden egyes nap. Meg aztán megpróbálkozhatott volna valami könnyebbel. Arra igazán kíváncsi lennék, hogy miért döntött úgy, hogy a vadásztársasághoz csatlakozik. Nem, mintha olyan sok lehetőség lenne a városban, hogy válogatni lehessen. Szóval ebből a szempontból még megértem. - Ki tudja még az is lehet, hogy majd egyszer hiányolni fogod a társaságomat. - Nem teljesen engem fog hiányolni, de Atlas-t még talán megkedvelheti. Bár nem tudom, hogy mégis ki kedvelne olyasvalakit, aki szó szerint kikergeti a jókedvet a világból. Komolyan minden egyes alkalommal úgy érzem magam, mintha megkínzott volna. Ő pedig ezt magával teszi, úgyhogy az egyszer biztos, hogy kettőnk közül ő a kevésbé normális. Bár abban is biztos vagyok, hogy én sem vagyok túlzottan normális, de nem legalább büszkén vállalom a dolgot. Ő pedig amúgy is annak a típusnak tűnik, aki jól el lenne az unalmas kis Atlas-sal. De előtte még életet kell lehelni belé. Vagy valami gumiemberbe levegőt fújni, hogy aztán használható legyen bármire is. - Így gyorsabb. Miért talán tesztleni akarod a képességeim? Már most úgy érzed, hogy nem tudsz betelni velem? - Kétlem, hogy erről lenne szó, de de ettől függetlenül még jó arra, hogy kicsit tovább húzzam az agyát. Még más körülmények között talán hajlandó lennék barátságot ápolni vele. Vagy ha jobban elnézegetem, akkor még többet is, de annyira nem tudok szórakoztató fajtának, hogy ilyesmibe belemenjen. - Felfogható így is. Miért talán valami sokkal kegyetlenebb dologra számítottál? - A legjobb megfogalmazás az lenne, hogy bébiszitterkednie kellene. - Szóval néha oda kell figyelned rám, amikor úgy tűnik, mintha nem lennék önmagam. Képes vagy rá? - Talán megkérhettem volna mást is, de mivel ő az, aki nem ismer így ő tűnt a legjobb választásnak a feladatra. Főleg miután rájöttem a kis titkára.
- Nem próbálok senkit sem meggyőzni semmiről. - Lehet, hogy egy kicsit rám hozta a frászt az egész Hana dologgal, de egyre inkább csak irritált az egész szituáció. Persze örültem, hogy eddig senkinek nem tűnt fel, hogy koránt sem vagyok férfi, mint aminek beállítom magam, de azért még cirógatta az egómat a tény, hogy felismerte, hogy nő vagyok. Akármennyire is voltam képes meglátni a pozitívumot ebben az egészben - már ha egyáltalán pozitívumnak lehet nevezni. Jobban örülnék, ha nem vette volna észre, mert akkor még mindig teljes egészében biztos lehetnék abban, hogy a titkom, titok marad. - Ha valakinek bármiről is mesélnék magammal kapcsolatosan az nem te lennél. Így is úgy tűnik, hogy sokkal többet tudsz rólam, mint amivel meg tudok barátkozni. - A vigyora miatt akaratlanul is befúrta a fejembe magát, hogy mégis vajon mi játszódhat le az övében. A gondolataim pedig olyan irányba terelődtek, amitől egy pillanatra tényleg megijedtem még saját magamtól is így most még talán igazat is adnék neki azzal kapcsolatosan, hogy most talán egy pillanatra tényleg megrémültem tőle. Ezek után meg még szívességet vár? Megzsarol, zavarba hoz meg még ki tudja mi minden van a tarsolyában. - Igen? Akkor mégis miért nem ezt választottad? Mondjuk kétlem, hogy tényleg sikerrel jártál volna. - A megérzéseim csak nem engedték volna, hogy egy ilyen kegyetlen személyt közel engedjek magamhoz. Meg aztán nekem pont elég a világomban Mushu, aki már így is túlságosan sok mindent megtesz értem. Szinte annyi mindent, hogy már kezdem rosszul érezni magam miatta. Először el sem tudom hinni, hogy mit mond csak zavartan pislogok, mint aki most tudta meg, hogy a Föld kerek. Eltart egy percig is azt hiszem mire sikerül feldolgoznom, hogy mit akar tőlem. - Te most tulajdonképpen azért zsarolsz meg, hogy önkénteskedjek? - Sok mindenre számítottam, de ha valamikre nem akkor ez határozottan vezetné a toplistát.
Legutóbbi képek
- Most tényleg te fogsz ítélkezni felettem, hogy mégis milyen szerepet kívánok eljátszani? Nem én vagyok, aki férfinak tetteti magát kérem szépen. De ahogy látom nagyon szeretsz ítélkezni azok felett, akiket láthatóan valamilyen oknál fogva, de nem kedvelsz. - Ehhez mérhetetlenül hozzájárultam ezt egy percig sem tagadnám senki előtt sem, de azért ennyire szörnyű nem vagyok. Legalábbis általában nem. Most viszont elég nagy okot adtam neki arra, hogy megutáljon, hiszen a sarokba szorítottam a zsarolásommal, de ha vissza is fordulna valamilyen furcsa módon az idő kereke, akkor sem cselekednék másként.