Mindig is szerettem a színeket. Az élénk sárgát, a tiszta fehéret, a megnyugtató kéket, a rózsaszínt..a lilát. Nem is csodálkozok, hiszen egy árvaházban nőttem fel, valahol messze, az Óperenciás tengeren is túl, meg azon is túl. Amikor egy gyermek nem tehet mást, csak unottan ismételgetheti: Ott vagyunk már?
Legalábbis nekem olyan messzinek tűnt az út oda s vissza egyaránt, de valójában csak a város egyik végéből utaztam a másikba.
Négy évesen kerültem állami gondozásba, mégsincsenek emlékeim szülőkről, testvérekről vagy barátokról. Tizenöt éven keresztül nevelkedtem abban a szürke, rend és fegyelem uralta intézményben mint egy bábu.
Csupa szürkében, ami egyszerű, lehangol és amibe bújtatva teljesen láthatatlanná tesznek. Jelentéktelenné.
Hazel Mae Clare intenzitásra vágyott, melegségre, elfogadásra. Ezt valamilyen szinten, a szabályokat betartva, sikerült is elérnem. Engedelmes lettem, tisztelettudó, rendezett és életunt. Valahogy mindig éreztem, hogy ezt nem teljesen nekem találták ki.
Titokban írni kezdtem magamról történeteket, ahol az életem más, amely álmaimat sosem mertem megélni.
A tizenkilencedik születesnapomon kaptam meg a jegyeket életem első színházi előadására. Ott tárult fel előttem a világ. Eldöntöttem, hogy színész leszek, hogy minél több életet meg tudjak élni a saját életemen belül. Onnantól kezdve addig jártam az igazgató, Mr Goodfellow nyomában amíg fel nem vett a takarító személyzetbe. Nos, legalább betekintést nyertem az ezernyi világ szinfalai mögé. Annyira magával ragadott, hogy ott lábatlankodtam, ha kellett, ha nem. Mr Goodfellow azonban csak pár hónap után gyengült meg annyira az irányomba, hogy lehetőseget adjon arra, hogy bizonyítsak. Este, mikor már mindenki elment, én előadtam neki Desdemonát a színpadon és valami csoda folytán sikeresen elkápráztattam. Eztán a drága öreg a szárnyai alá vett, tanfolyamokra íratott be és unokájaként kezelt. Eldöntötte, hogy belőlem sztárt farag.
Négy év múlva, mikor hivatalosan is a világomat jelentő deszkákat koptattam, Mr Goodfellow elhunyt. Semmi sem tarthat örökké, egy életre megtanultam ezt miután eltávozott, s a fia vette át az irányítást. Mert ez egyet nem értest majd széthúzást okozott. Végül a színháznak lehullott az utolsó csillaga. Egyedül maradtam megint, csak az álmaimmal a bőröndömben meg némi megtakarított pénzzel.
Habár a szívem egy része mindig ott marad Mr Goodfellow szinházában, végül sikerült felvételt nyerni a Wonderland Theater-be, ami nagyobb valamivel és elég barátságos is. Barátságosak az ott dolgozók. Remélhetőleg megtalálom benne a számításaimat.

Pár hete történt velem valami megmagyarázhatatlan, ami ismét fordított az életemen. Tükörbe nézve sárgát láttam, fehéret és kéket s az álmaim hamarosan elkezdtek valóra válni. Szivárány színeiben pompázó virágok, hatalmas pillangók, őrült, széles vigyorok.
Először azt hittem, hogy kezdek megbolondulni de szépen, lassan belenyugodtam, hogy az őrület az új normális, úgy érezem az álmaimban vagyok igazán otthon.

✦ A képzelet határtalan képessége. Nem vicc, tényleg megtörténnek dolgok, amiket elképzelek és szeretném is, hogy megtörténjenek.
A képesség 1 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 2. játékban.
A képesség aktív 2021.10.01-től és ezzel együtt a karakter emlékei is visszatértek a mesebeli életéről.