I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-07-21, 19:24
Timon && Alice
Valami lehet a levegőben mostanság. Vaaaaagy én lettem ilyen szuper ügyes ninja, hogy mindenkire a frászt hozom. Nemrég Ekont ijesztettem ki a bőréből és most Noah-ra is sikerült ráhozni a cidrit. Hivatásos ijesztgető..létezhet vajon ilyen szakma? Biztosan hülyére keresném magam vele. Alapjában véve Noah egy vidám, jólelkű férfi és nem mellesleg a legledvesebb duónl másik fele. Márpedig napok óta, mintha valami változott volna a dinamikájukban, ami rányomja a pecsétjét a hangulatukra. Mindenkihez szoktam valamilyen színt társítani. Ginny fehér, Ekon égszíniék, Mordu fenyő zöld és Noah, aki narancs. Élettelteli, vidám és kicsattanó. Mégis mintha most kicsit szürke kezdene vele keveredni. Mindezek ellenére, a becézés hallatára az ajkaim boldogan görbültek, kizárólag felfelé, hogy elégedett vigyorban teljesedjenek ki. - Az én cukorkám, a te cukorkád Mr West. Amint elhelyezkedtem a baljánál, jobb kezemmel kettőnk közé nyújtottam a kedvec guicukrom, melynek eperformája van, kívül ropogós cukorkaréteg fedi, belül puha, zamatos pillecukor. Egyszerűen imádom. - Noooos, ami azt illeti van kuponom egy szuper cukrászdába, ami itt van a közelben és éppenséggel nem látok itt rajtad kívül mást, akit szívesebben elhívnék. Jó, jó...Nem volt senki sem a közelünkben, de ha lett volna, akkor is Noah lett volna az akit elhívok. Ha nem hibádzik a memóriám, akkor lesz red velvet muffin, finom mascarpónés krémmel. Rengeteg új íz lesz a macaronok között is és nem létezik, hogy ezt ma kihagyjuk. - Úgysem hagyhatsz magára egy védtelen hölgyet. Nem igaz? Távol álljon tőlem a zsarolás vagy a lelkiterror, ezt pedig angyali mosolyom is bizonyíthatja.
Mostanában állandóan szar kedvem van. Nincs ezen mit szépíteni, ennél szebb szóval nem tudom illetni ezt az állapotot. Igen, az bosszant, hogy Ekon mostanában olyan amilyen. Furcsa, de olyan mintha mi ilyen szimbiózisban vagy miben élnénk, egyik nem létezik a másik nélkül, és ha az egyik elkezd tönkre menni, akkor az a másikon is meglátszik. Jobb hasonlat a házasság: ha a feleségnek rossz kedve van, akkor a férj sem fogja jól érezni magát. Esetünkben mondjuk szerintem erősen kérdéses, hogy ki a pasi és ki a csaj, de jobb is ha nem gondolkodok ilyeneket. Bár tagadhatatlan, hogy elképzelni kisszoknyában és magassarkúban rettentő szórakoztató látvány. A munka sem megy olyan jól, valahogy hiányzik az összhang, amikor meg nincs mellettem ingerült vagyok és morcos, még ha igyekszem is bárgyú vigyort varázsolni fejemre, olyan noahsat, amit mindenki jól ismer és szeret. Mármint na, szerintem sokan szeretik a mosolyom, mert mindig olyan kedves és barátságos, és ettől olyan segítőkésznek látszom. Ami amúgy igaz is, jobb napjaimon. A percek csigalassan vánszorognak, mégis, mikor kilököm a bejárati ajtót nem visz rá a lélek, hogy hazamenjek az üres lakásba, egyedül. Így ahelyett, hogy leszánkáznék a lépcsőkön, inkább leülök az egyik fokra, előhalászom a telefonom és megnézem, mi történt a facebookon, míg dolgoztam. Le sem tagadhatnám, hogy Hazel érkezése a frászt hozza rám. Mármint na, ha nem kockultam volna be ennyire, akkor bizonyára nem rémisztett volna meg ennyiire, de mindegy is, hogy mi lett volna ha, mert ezen már túl vagyunk. - Szia drága - mosolygom rá, ezúttal kicsit őszintébben, mint ahogy tettem azt egésznap. Esküszöm, kedvelem a csajt, van benne valami nagyon szerethető. - Csak nyugodtan, főleg ha adsz is abból - intek az édesség felé szélesedő vigyorral. Nem tehetek róla, az édeséggel mindig meg lehet vesztegetni. - Miért nem mész haza? - érdeklődöm puszta kíváncsiságból, semmi rosszindulattal hangomban. Csak érdekel, hogy miért ücsörög inkább mellettem, minthogy hazamenjen.
A világon szerintem mindenkinek volt már olyan érzése, hogy aznap fel se kellett volna kelnie, még nekem is...ami azért kicsit azért tűnik számomra furcsának, mert általában pozitívan állok hozzá a dolgokhoz és így mindig találok valamit amiért boldog lehetek. Ha találok egy tetszetős kavicsot a földön, már az is fel tudja dobni a napom. Ez a mostani péntek viszont más volt mint a többi. Úgy ébredtem fel, hogy tudtam: Ma bizony történni fog valami és én maximálisan bele fogom magam keverni. Remélhetőleg nem valami bandaháború lesz! Viccet félretéve, mindenre felkészülve keltem fel az ágyból és kezdtem el a reggeli rutinom, amibe újonnan beletartozott, hogy ránézzek a tükörre, hátha felfedezem benne azt a lányt, kinek sziluettjét rajzolták és olyan aranyos kis kék ruhája van. Ezen a reggelen nem találkoztam vele. Nem is tudtam eldönteni, hogy legyek megkönnyebbülve vagy érezzem magam csalódottnak, szóval engedjük el.. Úton a Wonderland Theatre felé azért nyitott szemekkel és fülekkel róttam az utcákat, figyelve a világra és mindenre amire csak tudok, elvégre tudtam, hogy történni fog valami. Nos nem így lett, végig ment szinte az egész nap és az egyetlen rendkívüli dolog az a Noah Westből sugárzó negatív energia volt. Nem mintha annyira régen vagy jól ismerném vagy szószerint a földön húzná az orrát, de azért éreztem, hogy nem stimmel valami. A híres női megérzés lehet. Megtörténtek a jelmezpróbák, tanultuk a szöveget, gyakoroltuk a felvonásokat, ami igencsak vaskos időtartamot jelent és miután mindennel végeztünk még mindig láttam a fekete, esőfellegeket Noah feje fölött. Aha! Ez lesz az, amit megéreztem. Még szerencse, hogy kifogyhatatlan az édességraktáram! A táskámból kivettem egy csomag gumicukrot és Noah nyomába eredtem, hátha még nem indult el. Szerencsémre még megtaláltam a bejárat előtti lépcső egyik fokán üldögélni. - Szia, Noah! Halkan s lágyan, akár egy tollpihe, megpróbáltam felé lépdelni majd leülni. - Jó hosszú nap volt ez. Remélem nem bánod, ha én is helyet foglalok itt. Van gumicukrom, mint megvesztegetésem jele. Illetve van kuponom a város legszuperebb cukrászdájába, ahol már törzsvendég vagyok, ingyenes sütifogyasztásra és úgy döntöttem, ezúttal Noah lesz az akit elrángatok oda. Hátha közben sikerül feldobni és megtudni, hogy mi a szomorú tekintet oka.
Legutóbbi képek
