I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-08-31, 21:28
Nathaniel & Evangeline
〥nick wilde && ice queen elsa 〥
Nem tudom, hogy mégis mekkora esély volt arra, hogy esetlegesen egy külsős volt az elkövetője ennek az egésznek. Tekintve, hogy jobb esetben tudnia kellett valakinek erről az eseményről. Kétlem, hogy valaki csak úgy betört volna valahová és aztán hopp egy nagy kincset találva halálra itta magát. Bár senki nincs itt, aki fél lábbal a holtak között téblábolna így annyi még volt benne ennyi ivászat után is, hogy elvonszolja magát itten. - Az is lehet, hogy valaki tisztában volt az alkohol mennyiséggel és kapott egy rossz hírt és úgy gondolta, hogy ingyen és bérmentve elihatja a bánatát, vagy egyszerűen csak megünnepelhet valamit anélkül, hogy bármilyen következménye lenne. - A legtöbb ital a listán igazán minőséginek tűnik, ami miatt nem csodálkoznék azon, hogy akárkiről is legyen szó, akármilyen okból is tette ezt az egészet.. Nem számít, hogy mennyire érezte jól magát most vagy a bűntudat emészti fel jelenleg vagy a kegyetlen másnaposság. Bár ennyi pia után még azt is megkockáztatnám, hogy az illető még mindig részeg. - Nem is azt mondom, hogy szúrós szemmel kell tekintsek akármelyik kollégájára, de ez is benne van a pakliban. Ahogy az is természetesen, hogy valaki szemtanúja volt a szállításnak, vagy a szervezkedésnek. Mindenesetre kétlem, hogy ittas állapotban odafigyelt volna a nyomok eltüntetésére így biztos vagyok benne, akárki is legyen meg fogjuk találni. - Nem szívódhat fel a föld felszínéről akármennyire is szeretné, hogy most ez megtörténjen vele. Főleg, ha tényleg nem volt szándékos csak valami kegyetlen hír hallatára elkeseredve követte el ezt az egészet és most tényleg a saját bűntudatában mártózik. Akkor talán nem is kell sokáig várni és hamar megjelenik majd, hogy bevallja a tetteit. Bár egy ilyen kárt egy egyszerű ember talán élete végéig is fizethet majd.
Kezdtem rájönni, hogy hiába hívtam ide a rendőrt, a rendezvénynek nagy eséllyel lőttek és a bevételemnek is. Ezen kattogtam, mikor végül megtaláltam a dokumentumot és átnyújtottam a férfinak. Érdeklődve néztem rá a kérdést hallva. Pislogtam néhányat, majd inkább nem kérdeztem vissza, hanem elkezdtem átgondolni. - Tulajdonképpen a megrendelőn, a beszállítón és rajtam kívül senki más. Az italok és ételek érkeznek utolsó körben, minden más előtte... ma lett volna itt az ideje, hogy az utolsó simításokat elvégezzem és minden a maga helyére kerüljön – Az utolsó porszemig; tehettem volna hozzá, de úgy éreztem, értette, mire gondolok. Ráncolni kezdtem a homlokomat, majd végignéztem a csatatéren. - Arra gondol, hogy valaki azért jött ide, mert le akarta inni magát? – Vagy talán eleve részegen érkezett az illető? Nem akartam megannyi kérdéssel bombázni, így csendben maradtam és hallgatni kezdtem a mondandóját. – Kizártnak tartom, hogy egy kolléga, … - A fejemet ingattam, de végül eszembe jutott valaki. De őt el is akartam felejteni; nem akartam gyanúba keverni feleslegesen, így nem is említettem meg. – Ha valaki felhívna ezzel, azonnal jelezni fogom – De ha tényleg belső ember volt, akkor lehetséges, hogy végül a rendőrséget tényleg feleslegesen hívtam ki. Ha meg lehet oldani „házon belül”, akkor meg fogom oldani. Várakozón néztem a férfira ezután. Nem tudtam, van-e még, amit most tud tenni vagy helyszínelnek-e vagy bármi. A filmek kapcsán sok dologra tud az ember ilyenkor gondolni, nem?
Abban még anélkül is teljesen biztos vagyok, hogy rengeteg munkája lesz, hogy közöm lenne a rendezvényszervezéshez. Egy ilyen szintű rombolás arról nem is beszélve, hogy a rengeteg alkohol amelynek hiányát pótolnia kell nem lesz kevés. De akkor még nem is említettem meg azt, hogy ezek koránt sem olcsó italok. Ahogy egyre inkább ellenőriztem az üvegeket a törötteket és azokat amelyek még egyben voltak egyaránt folyamatosan azt tapasztaltam, hogy nem volt nagy ragacsos terület egyik körül sem, ami arra adhatott volna tanúbizonyságot, hogy a tartalmukkal együtt törtek össze vagy kerültek adott állapotukba. A felém nyújtott papírt elfogadom és végig futtattom a szemem a listán az árakra az első pár sor után már nem is nézek mert a helyében én is a szívroham közelébe kerülnék. - Pontosan hányan voltak tisztában azzal, hogy mindezt itt tárolják? - Nem feltétlen volt olyan, aki tisztában volt vele, hiszen lehet, hogy valaki valamilyen véletlen folytán lett szem avagy fültanúja az egész helyzetnek, amit azután készséggel ki is használt. - Első ránézésre nem úgy tűnik, hogy valaki azért tört csak be, hogy tönkre tegye ezt az egészet. - Benne lehetett a pakliban, de akkor kétlem, hogy ennyit képes lett volna meginni. Ami már önmagában azt sugallja, hogy lehet többen voltak. Ez egy kicsit pedig megnehezíti a helyzetet. - Láthatóan az alkohol sokkal inkább az utolsó cseppig elfogyott, mintsem összetörték volna. Így arra merek következtetni, hogy aki betört ide az most egy igen erős másnapossággal néz szembe. Ha valaki esetleg a dolgozók közül beteget jelentene máris okot adhat a gyanúra. De persze az is lehet, hogy teljesen kívülállók voltak az elkövetők. - Egy nagy eseményt amúgy sem tudtak volna a béka feneke alá rejteni. Különösebb figyelmet nem szentelek ilyesminek, de akit érdekelnek a mindennapi dolgok egy icipicivel jobban, mint a saját élete az biztos hozzájuthatott az információhoz. Ugyanakkor érdekes lenne, ha csak kedvtelésből tört volna ide be valaki nem pedig valamilyen nyomás hatására. Akár egy összetört szív, rossz hír.. Vagy tényleg csak egy hobbi alkoholistáról beszélünk.
Nem reagált a kifakadásomra, de egy percig sem hibáztathattam érte. Nem az ő dolga volt, hogy mit és hogyan oldok meg, vagy úgy egyáltalán… az én anyagi károm az én saját problémám volt. Ő a tettest keríthette csupán kézre. Legalábbis ebben reménykedhettem, de nem bírtam magamban tartani a bennem tomboló vihart. Mégis csak az egész munkám lett teljesen oda! Mondhattam volna, hogy a földdel vált egyenlővé. Határozottan sokat fecsegtem és ennek hangot is adtam, majd beharaptam az alsó ajkam, így nézve félre. Nem szabadott volna, hogy ennyire elragadjon a hév. A szavaira aprót bólintottam, majd a kérdésére lassan ránéztem. - Elég sok. Egy pillanat – Megkerestem a szerződést a rendezvénnyel kapcsolatban, ahol tételesen minden fel volt sorakoztatva. Aztán kiemeltem a szerződés azon lapját, amin az alkoholos italok voltak feltüntetve és átnyújtottam Nathanielnek. – Miért, rájött valamire? – Érdeklődtem. Lehet, hogy ő, mint higgadt és kívülálló hamarabb rájött valamire, amire én és ez cseppet sem lett volna meglepő. Végignéztem a káoszon, de aztán hamar visszavezettem a tekintetemet a férfira. Eleget bámultam már azt a káoszt, amivel amúgy sem tudtam mit kezdeni. A nyomozás időtartama alatt pedig nem is tehettem volna semmit. Fejben már tervezgettem, mikor hívom fel a rendezvény megrendelőjét, valamint, hogy mit mondok neki és hogyan oldjuk meg végül az egész programot. Új helyszín és miegymás, a fizetség… kilátástalannak tűnt az egész.
Nem hinném, hogy a megfelelő személy lennék arra, hogy ezt az egészet egyedül végig vigyem, de talán jobb is, hogy egyedül jöttem. Bár nem mondom, hogy nem örültem volna, ha Jess is velem tart, de nem vagyunk összenőve így néha igazán nekem kell egyedül foglalkoznom dolgokkal. Bár jelen esetben talán valamivel jobban szót értett volna az áldozattal, mint én, de legalább én is megpróbálkozom vele. - Nathaniel Walker, üdvözlöm. - Habár tisztában voltam a nevével gondoltam viszonzom a bemutatkozást és határozottan kezet ráztam vele ezzel lényegében letudva a szükséges formaságokat. Na, nem mintha sokat változtatott volna a helyzeten a bemutatkozásom, de ha nagyon panaszkodni akar majd a munkamorálom miatt akkor már lesz egy név, amire hivatkozhat panaszkodás közben. Ahogy beljebb érünk hamar találkozik a tekintetem a kialakult helyzettel. Olyan az egész hely, mintha valaki szándékosan ezt a helyet vette volna célpontjául. Legalábbis elsőre határozottan így tűnik. Miközben fél füllel hallgatom a panaszkodását, amin sajnos nem tudok segíteni, mert nem azért vagyok itt, hogy megoldjam azt, hogy mégis hogyan lehetne helyrehozni mindezt lehetőleg rövid idő alatt. Az én terheimnek attól a pillanattól kezdve vége van, hogy megtudom, hogy mi történt itt pontosan és meg is találom az illetőt. Miközben lassan mérem fel a terepet egyre több üres üveget vagy annak üvegszilánkjait pillantom meg a padlón. - Semmi gond, érthető. - Fűzőm neki egyszerűen, mert nem azért vagyok itt, hogy megvigasztaljam meg aztán abban szintén Jess lenne jobb. Én megpróbálhatnám megjátszani magam, de mindketten mihamarabb szeretnénk ezt az egészet magunk mögött tudni azt hiszem. - Pontosan mennyi alkohol is volt itt? - Ezzel talán csak még inkább felhívom a figyelmét a veszteségeire, de úgy látom, hogy az alkohol sokkal inkább fogyott, mintsem az üvegeket teljes egészükben hajították volna ide-oda. Így is elég tömény alkoholszag van, de koránt sem annyira, mintha egyenest kiborogatta volna valaki vagy arról lett volna szó, hogy teljes tartalommal dobták volna el őket.
Akkor nyugodtam meg igazán, mikor megpillantottam a rendőrautót. Végre! Végre itt a felmentő sereg! Mármint ez merő túlzás, de legalább jött valaki, aki utána tud nézni ennek a káosznak. És reménykedhetek közben, hogy nem csak dísznek jött ez az alak. Nem mintha előítéletes lettem volna valaha is a rendőrökkel, de féltem, hogy nem fog tudni mit kezdeni a helyzettel. - Igen, én vagyok! Evangeline Snow – A kezemet nyújtottam, hogy hivatalossá tegyem a bemutatkozást, de az ő neve annyira nem is érdekelt. Elvonta a figyelmem az a káosz, ami odabent fogadott. Aprót bólintottam, majd elindultam befelé. - Jöjjön csak, erre lesz… nem tudom, mi történt. Mielőtt azt hinné, hogy számtalan haragosom van vagy lenne konkurenciám, nos… nincs. Éppen ezért nem tudom, mit kereshettek vagy kereshetett az illető, vagy pusztán randalírozás céljából csinálta-e – Magyaráztam megállás nélkül, miközben beértünk az épületbe és már a férfi is láthatta azt a pusztítást. Mintha minimum egy tornádó söpört volna végig az egész helyen. Ránézésre pont úgy nézett ki. – Próbáltam körbenézni, hagytak-e nyomot vagy levelet, vagy bármit, de nem találtam semmit. És amennyire végig tudtam nézni mindent… nem is vittek el semmit, csak… hát, a látvány magáért beszél – Néztem végig újra a területen. A szívem szakadt meg. – És holnap itt egy parti lett volna. Most gondolkozhatok, hogyan oldom meg ezt az egészet. Honnan lesznek újra díszek, fel kell hívnom a beszállítókat, meg hát a megrendelőt is, hogy egyáltalán belefér-e a költségeibe, ha újra kell rendezni az egészet… vagy a végén még nekem kell fizetnem neki – Idegesített, nem is kicsit. Az egy dolog, hogy volt tőkém és megtakarított pénzem, de nem erre akartam elkölteni. Semmiképpen sem. Reménytelen sóhajjal fordultam vissza a férfihoz és ekkor esett le, hogy rázúdítottam minden olyan információt, amire valószínűleg egyáltalán nem volt kíváncsi. – Ühm, sajnálom. Csak… ideges vagyok és úgy tűnik, ilyenkor be nem áll a szám. Ne haragudjon – Tettem hozzá halkabban, bűnbánóan, majd nyeltem egy nagyobbat. Pokoli helyzet volt.
Még mindig jókat mosolyogtam azon, hogy mennyire tudtam húzni Jess agyát. Eszem ágában nem volt lecserélni. Az pedig már egy legújabb szint, hogy rendes elkeseredtem azért, hogy most nem jött velem. Persze nem vagyunk összenőve szóval nem is várhatom el tőle, hogy mindig a nyakamban lógjon. Társak vagyunk, de azért annyira nem. Most legalább lehetőségem van egy kicsit bizonyítani, hogy épp eleget tanultam tőle ahhoz, hogy egyedül is boldoguljak. Na, nem mintha ebből túlságosan nagy szokást akarnék csinálni, mivel azért kettőnk közül egyértelműen vele járnának jobban. A bejelentett címre érkezve kiszállok a kocsimból majd a bejárathoz sétálok, ahol megpillanatok egy szőke hölgyet fagyoskodni. Vagy hozzá jöttem, vagy pedig ő tudja, hogy kit kellene keresnem így közelebb lépek hozzá és minden egyes léptemmel egyre biztosabb vagyok benne, hogy ő volt a bejelentő, hiszen az arcára teljesen kiült a teljes pánik, amit meg is tudok érteni. Nem egyszerű, ha az embernek a munkáját egyenesen kikukázzák ebben teljesen biztos vagyok. - Miss Snow? - Szólítom meg mikor végre odaérek hozzá. Valahogy egyre jobban kívánom, hogy Jess itt lenne, hiszen kettőnk közül egyértelműen ő bánik jobban az emberekkel én inkább csak távolról szeretem figyelni, ahogy végrehajtja a kis magiáját, amit hétköznapi módon csak szimpla kommunikációnak nevezünk. - Talán jobb lenne bent folytatni a dolgokat. - Egyrészt, mert ott kell felmérnem a terepet másrészt pedig, ha sokáig ácsorog még itt valószínűleg helyben meg fog fagyni. Akkor pedig még csak meg sem próbálhatja helyrehozni a dolgot. Viszont tényleg kíváncsi lennék, hogy mégis kinek volt ellenére ez az esemény. Vagy az is lehet, hogy inkább magával a szervezővel volt a probléma. Mindenesetre kérdéses, hogy csak úgy alapon történt a rombolás, vagy szándékosan ez a hely és-vagy Evangeline volt a célpontja.
- Neeem, ez nem lehet igaz! – Már vagy egy fél órája idegeskedtem. Hogy miért? Egész egyszerűen azért, mert végre lett egy felkérésem, egy rendezvény és már az utolsó simítások hiányoztak csak, de valaki tönkretette az egész helyszínt. Láthatóan szándékosan, mert mindent, ami mozdítható, megmozdított és tönkretett. Szétszaggatott díszek, kiöntött üdítők, és még sorolhatnám. Nézni is rossz volt és minél tovább néztem, annál inkább bosszantott fel. Honeymarent viszont nem akartam ugrasztani, hogy találjunk ki valamit ketten, ahogyan Kyrát sem akartam, mert úgy tudtam, van elég baja a Dearborn családdal az utóbbi időben és bár nekem dolgozik, nem voltam érzéketlen egyik alkalmazottammal kapcsolatban sem. Épp ezért, avagy amúgy is értesítettem volna a rendőrséget, így most rájuk vártam. Fogalmam sem volt, mennyien jönnek ki, vagy tehetnek-e bármit. Valószínűleg nem. Jelen állás szerint bottal üthettem a nyomát a randalírozóknak. Vagyis ki tudja, hányan voltak. Lehet, egyedül. De ami jobban bosszantott: nem tudtam, miért. Tudtommal senkivel sem voltam rosszban a városban és nem voltak ellenségeim, vagy épp haragosaim. De valaminek történnie kellett, nem? Vagy létrejött egy konkurens cég, amiről nem tudnék? A fejemet ingattam, hol a telefonom kijelzőjét bámulva, hol pedig a káoszt. Törtem a fejem, hogyan hozhatnám mindezt helyre. Közben próbáltam alaposan átnézni mindent, hogy maradt-e meg bármi épen és sértetlenül, hogy felhasználhassam újra, de nem nagyon akadt ilyen. Végül úgy döntöttem, kimegyek az épület elé, így magamra kaptam a kabátomat és odakint fagyoskodtam, így várva a rendőrséget. Magamban pedig reménykedtem, hogy az illető(k) nem térnek vissza újra. Utána kellett járni ennek az egésznek.