I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-06-24, 03:33
Turn the pain into power
A titok fontos, meg kell őrizni. Egy valamirevaló rejtély az őrzőjét is erkölcsi magaslatokba emeli.
Egyelőre nem tudtam, hogyan kellene kezelnem azt, hogy a semmiből felbukkant a testvérem. Igen, nap elején megkaptam a DNS vizsgálat eredményét, de még nem volt alkalmam bemenni hozzá. Jobban mondva nem akartam. Örültem neki, annak, hogy kiderült, tényleg összeköt minket a vér, egyben viszont azt is jelentette, hogy az életünk innentől más lesz. És más lehetett volna, ha együtt növünk fel. Egyelőre több keserűség volt bennem, mint szabadott volna. Apánk miatt, akit mostanra tényleg letagadtam volna. Még Meredithnek sem meséltem Lincolnról. Sok dolog váratott magára, de egyelőre ki akartam szellőztetni a fejemet és bevásárolni. Aztán úgy alakult, hogy mire észbekaptam és feleszméltem a gondolataimból, már túl voltam Frostcall határán. A táj egészen megváltozott, de közel sem zavart. Jártam már erre az elmúlt napokban és tetszett, hogy Fata Morgana ennyire… különleges. Szóval, Stormreach. Igazi, őszies hangulattal megáldva. Amint megláttam egy boltot, kerestem egy parkolóhelyet és megálltam az autóval. Ekkor vettem észre, hogy a tankot tölteni kellene. Eldöntöttem magamban, hogy hazafelé megállok egy benzinkútnál. Összeszedtem a cuccaimat, azaz a telefont és a pénztárcámat, majd a zsebembe süllyesztve mindkettőt: szálltam ki az autóból. Aztán lezártam és a slusszkulcs is a zsebemben landolt. A szemem sarkából feltűnt, hogy valaki nagyon néz, de nem akartam vele foglalkozni és nem is tettem volna, ha nem indul el felém. Magamban csak reméltem, nem akar rámtukmálni semmit… Mégis érdeklődve fordultam végül felé, még a szemöldökömet is felvontam. Furcsa volt, így gyanakodva figyeltem, de mégis elmosolyodtam. Nem akartam valami bunkó turista érzetét kelteni. - Üdvözlöm! Mások nevében ugyan nem tudok nyilatkozni, de nekem kifejezetten tetszik a város – Magyaráztam, habár nem nagyon tudtam, mit mondhatnék vagy épp ő mit vár el tőlem. Mindenesetre végigmértem, azon gondolkozva, miféle alak lehet ő. Mikor szóba hozta Frostcallt, aprót sóhajtottam. Nem volt nehéz kitalálnia, hogy onnan jöttem. A hó elárult, még akkor is, ha már olvadásnak indult. - Nem tudja, mit hagy ki! Érdemes néha elindulni a vakvilágba és felfedezni más helyeket is, ezzel kilépve a komfortzónánkból. – Ingattam a fejemet, majd nagyot nyeltem. Kezdett olyan érzésem lenni, hogy nincsenek túl jó szándékai ennek az embernek. Ráadásul a nevét sem tudtam még. Igen, még. Hisz ezután rögtön bemutatkozott. - Oh – Bank igazgató? Akkor ezért ennyire nyájas, vagy épp számomra inkább túl… fura? Így már érthető volt. – Engem Leighton Lockhart-nak hívnak. Néhány hete érkeztem Fata Morgana-ba – Tettem hozzá, mert érezhetően az érdekelte, ki vagyok, honnan jöttem, mit akarok. Bár nekem is lettek volna ilyesfajta kérdéseim hozzá. Mindenesetre kezet fogtam vele, de nem nyújtottam túl hosszúra a dolgot. – Mindenkit így letámad az első pillanatban? – Mosolyogtam. Nem akartam, hogy támadóan vegye a kérdésem, de azt akartam, tudja, kissé furcsán éreztem magam, amiért a semmiből felbukkant. – Egyébként én orvos vagyok Frostcallban – Ha már ő is elmondta, mi a foglalkozása, akkor nekem is illett.
Kevés dolog zavar jobban az információhiánynál. Márpedig igen széles lyuk tátong a tudásomon, mégpedig a fallal kapcsolatosan. Egész eddig át sem láttam rajta, amióta pedig megláttam az árnyéklényt a tükörben, érdekes módon üvegként funkcionál. Üvegként, ami vagy istentelenül vastag, vagy valami lehetetlenül ellenálló anyagból van, mert egyszerűen semmi sem működött ellene. Se kalapács, se golyó, se fúró, de még a gyémántfejes csiszolók sem ejtettek rajta egy karcolást sem. Hogy idegesít-e? Természetesen. Egész életemben azon dolgoztam hogy minél nagyobb befolyásom legyen, erre rá kell jönnöm hogy van még három városrész (legalábbis háromnak gondolom, mert ennyi különböző éghajlatot láttam odaát), ahova én ha akarok se tudok átmenni. Ezután jött egy újabb felismerés. Én nem tudok átmenni, és rajtam kívül még nagyon sokan kezelik akadályként ezt a falat, bár sokan nem is járnak arra, nem érdekli őket a túloldal. DE. Állítólag a városnak vannak lakói akik szellem módjára képesek átmenni a falon, amit egyébként teljességgel abszurd dolognak tartok. Mégis… Hozzáférek a jegyzékekhez, minden arcot le tudok hívni a rendszerből, de van egy-két alak, akiről bár fényképet szereztem, egyszerűen nincs a nyilvántartásban. Ha nincs a nyilvántartásban, akkor nem idevalósi, ergo a falon túlról jön. Sok pénzemet felemésztette hogy a falat figyeltessem, különösen azokon a részeken ahol az út gyakorlatilag belefut a falba, mert láthatóan ez folytatódik a túloldalon, csak számunkra értelmetlen módon. Mégis, hiába a kamerák, nem sikerült videóra venni, hogy egyesek hogy jönnek át a falon. A felvétel az átlépés pillanatában teljesen szétesik, mintha egy EMPt dobtak volna le a közelben, csak épp alig 1-2 másodpercig tart, amíg az illető át nem ér a falon. Eleinte én is bolondnak hittem azt, akitől az infót kaptam, majd engem is annak hittek azok akiket a falhoz állítottam, amíg nem látták a saját szemükkel. Most pedig eljött az ideje hogy cselekedjek, és kifaggassak valakit a falon túlról. Egy nő és egy férfi a jelöltjeim, ők többször is megfordultak már itt, bár banális dolgok miatt. Semmi nem utal rá hogy tisztában lennének a falakkal, vagy legalábbis nem zavartatják magukat a megléte miatt. Nem épp kávézni meg boltba ugranék át ha lehetőségem lenne… Befutott a jelentés, a célszemély autóval átlépte a határt. A férfi az. Valószínűleg a szokásos útján halad, a saját autómat is abban a parkolóban tettem le ahol ő szokta. Kérdés, az ember mivel tud indítani egy ilyen esetben. Sajna fényes nappal nincs kedvem sem megfélemlítéshez, sem erőszakhoz folyamodni, ártana a renomémnak. Ugyanakkor nem kenyerem a bájcsevej sem. Ráadásul a besúgóim reakciója alapján vannak akik még nem látnak át az üvegfalon sem, így jogos elgondolkoznom rajta, mi van ha ez az illető még a falat sem látja? Ha egyből egy falról kérdezősködök, ami nincs ott, első úttal diliházba küld. Ah, marad a bájcsevej. Láttam ahogy leparkolja a kocsiját, és kiszáll, de mielőtt elindulhatott volna bármerre, széles mosollyal és hosszú léptekkel felé indultam. Nem lehettem valami bíztató, de semmi gond. - Üdvözlöm! Már néhányszor láttam errefelé, de szinte mindenkit ismerek a városnak ezen a részén, de meg mernék rá esküdni, hogy ön nem errefelé lakik.. Bocsássa meg hogy csak így önre rontok, de ritkán látni új arcokat errefelé. Talán valami miatt a városnak ezen része nem túl csábító az ide tévedők számára… - kissé eltűnődtem. Persze nem az okon, csak azon, hogy csavarjam a mondandómat. Csináljak úgy, mintha én se látnám a falat? - A kocsiján lévő hóból tippelve Frostcallból érkezet… Nincs arrafelé túl hideg? Bevallom én magam még sosem hagytam el ezt a negyedet, szerencsére mindent megtalálok a közelben. Igaz, párszor már felmerült bennem, hogy meg kéne ismernem a város többi részét is, de sajnos számomra túl sok az elgördítendő akadály ezzel kapcsolatban… - elmosolyodtam, bár közben gondolatban jól fejbevertem magam. Ezután a szöveg után még azt hiheti holmi bűnöző vagyok. - Oh, bocsássa meg udvariatlanságomat. A nevem Dearil Adrian Darrow, a helyi bank igazgatója vagyok. - felé nyújtottam a kezem. Persze lehet hogy egyből elküld melegebb éghajlatra. Mennék is, csak épp nem tudok.